Budapesten, a Király utcában rendeztek kiállítást a világ egyik legismertebb street art művészének munkásságából. A Banksy álnéven alkotó, politikai és szociális kérdéseket feszegető művész a brit underground szcénából nőtte ki magát. Művei mára dollármilliókat érnek, függetlenül attól, hogy voltaképp nem tudni száz százalékig biztosan, ki is az a Banksy. Ellátogattunk a fővárosi kiállításra, hogy megnézzük, hogyan sikerült intézményesített közegben bemutatni egy olyan alkotó munkásságát, aki mindig is komoly kritikákkal illette a fogyasztói társadalmat.
A XXI. század csak úgy dúskál különös, excentrikus, kritikus és formabontó művészekben. Ráadásul olyan sokan vannak, akik unortodox módon próbálják megfogalmazni a világ gondjait az alkotásaikban, hogy az ember csak kapkodja a fejét:
most mégis kire érdemes figyelni?
Ennek ellenére – vagy talán pont ezért – kevés az olyan alkotó, aki határozottan képes kiemelkedni, akinek neve és stílusa van, és képes hatást gyakorolni a társadalomra.
Ha a mai kor művészei közül kellene megnevezni tízet, aki valóban képes hatást kiváltani, akkor bizonyos, hogy Banksy köztük lenne. Mindezt úgy, hogy az ő művészete a kritikus üzenetek, a polgárpukkasztó megvalósítások, a magas minőségű, esztétikus kivitelezések és
néhol a vandalizmus határán helyezkednek el.
Stílusa, amelyet gyakran csak street artként neveznek meg, voltaképp a brit underground művészetből nőtte ki magát, a graffiti eszközeit keveri erőteljes képi világával, politikai vagy szociális kritikát megfogalmazva. Ez idővel kibővült, és mára számos különféle irányzat és stílus keveredik a munkáiban, ahogy több alkotó lenyomata is érződik rajtuk.
A bristoli underground kultúra nagyágyújának kiléte rejtély, noha sokan állították már, hogy ők tudják, ki Banksy valójában. Ennek ellenére az alkotó sosem vállalta nyilvánosan a kilétét, így is táplálva azt a mítoszt, ami az évek során személye és formabontó alkotásai köré épült. Ezzel magát is védheti, hiszen gyakran törvénytelen módon helyezi el a köztereken műveit, amelyekkel kritikát fogalmaz meg a világról, és igyekszik az emberekre hatással lenni.
Még 2003-ban keringett az a hír, hogy Banksy egy húszas éveiben járó fehér férfi, akinek ezüstfoga, lánca és fülkarikája van. Egy másik helyen azt mondták róla, hogy tinédzserként kirúgták az iskolából, majd börtönbe is került.
2008-ban a Daily Mail azt állította, hogy leleplezték Banksyt, akinek valódi neve Robin Gunningham. Egy londoni egyetem külön kutatást is végzett: földrajzi meghatározással próbálták feltérképezni Banksy felbukkanásait és összevetni Gunninghamével. De arról is szóltak a hírek, hogy
a férfi felvette a Robin Banks nevet, ebből született későbbi álneve.
Emellett terjedtek pletykák arról is, hogy Banksy valójában a Massive Attack zenekar egyik tagja, Robert Del Naja, vagy Neil Buchanan brit tévés személyiség.
Hogy mi a teljes igazság, azt csak maga Banksy tudná igazolni, de voltaképp nem is ez a fontos. Banksy jelenség, egy művészeti alkotótudat, akinél nem a személyazonosság a fontos, vagy az, hogy egy, esetleg több személyt takar-e az alteregó. A fontos az – akár Shakespeare esetében –, hogy mi az a művészeti érték, amit a világhoz hozzáad, vagy mit szeretne alkotásaival üzenni.
A Budapesten látható The World of Banksy – Az utca a festővásznam című tárlat erről az üzenetről és szellemiségről szeretne mesélni az alkotó elmúlt 20 évben létrehozott művein keresztül. A weblap alapján nem hivatalos kiállításról van szó, amelyhez a művész – érthetően – nem adta a jóváhagyását.
A tárlat a művésznek arra az alaptézisére épít, hogy a szerzői jog érvényesítése nem feltétlenül úgy van jelen a mai világban, ahogy kellene – erre utal egy, a tárlat elején látható idézet is. Banksy ugyanakkor már többször kifejezte nemtetszését, amikor egyesek haszonszerzés céljából használták fel a művészetét.
Olyan céget képviselsz, amely kereskedelmi használatra szeretné licencelni Banksy művészetét? Akkor a megfelelő helyre jöttél – nem teheted. Csak a Pest Control Office-nak van engedélye alkotásaim felhasználására vagy licencelésére. Ha valaki más adott neked engedélyt, akkor neked nincs engedélyed. Ahogy írtam a (szerzői jogvédelem alatt álló) könyvemben, »a szerzői jog a veszteseknek való«, és továbbra is arra biztatok mindenkit, hogy saját szórakoztatása céljából vegye át és módosítsa a művészetemet, de ne haszonszerzés céljából, vagy azért, hogy úgy tűnjön, mintha támogattam volna valamit, holott nem. Kösz
– olvasható a Banksynek tulajdonított weboldalon.
A budapesti tárlat elég hosszan, számos termen át vezeti az érdeklődőt, bemutatva Banksy ikonikus műveit, elmesélve a keletkezési történeteket is. Megtudjuk, mikor és hogyan születtek az olyan alkotások, mint például a lufit tartó kislány vagy a Molotov-koktél helyett virágcsokrot dobó férfi. Emellett arra is fény derül, miként épült be a művészetébe lépésről lépésre a patkány mint szimbólum, és miként kötődik és építkezik a híres francia graffitiművész, Blek le Rat munkásságából.
A kiállítás nem csupán színes falakat vagy képkeretbe helyezett festményeket tartalmaz. Számos háromdimenziós alkotás is megjelenik, akár a hatalmas, tapétás elefánt, vagy a Banksy által támogatott, menekültmentő hajó modellje. Szintén több speciális installációval találkozni, mint amilyen a művész által alapított, rendhagyó szálloda egy berendezett szobája. Emellett a vetített, animált tartalmak – többségében jó minőségben kivitelezve – is fontos részei a tárlatnak.
A kiállítás átfogó, Banksy legjelentősebb munkáit mind megjeleníti valamilyen formában, de itt-ott a lámpák pozicionálása vagy hiánya nem segíti a leírások olvasását vagy a művek láthatóságát. Emellett, bár tartalmilag igyekeztek ívet építeni a tárlatnak, a The World of Banksy gyűjteménye nincs jól kivehető rendszer szerint felépítve.
A kiállítás nem kronologikus, de nem is feltétlenül technikai körökre lebontott – bár ezek jobban vannak csoportosítva. A művész karitatív tevékenysége is különböző pontokon kerül elő, és a művek mondanivalója sincs részekre bontva, így nem egyértelmű, hogy a szimplán esztétikai nézőponton túl milyen rendezési elv szerint épült fel a kiállítás.
Emellett akadnak művek, amelyek többszörösen megjelennek, ismétlődnek, esetenként méretbeli, elhelyezési vagy kompozíciós különbségre építve. Ami pedig kimondottan ront az élményen, az a tárlat végén feltűnő ajándékbolt – pláne, hogy több ízben megjelenik a kiállításon,
Banksy miként ítéli el a fogyasztói társadalmat.
A kiállítás mindazonáltal próbálkozott, és számos látványos, érdekes ötlettel állt elő. Esztétikai szempontból valóban jól fest az eredmény, és látszik, hogy sok munkát fektettek a kivitelezésbe. Mégis, a rendre ismétlődő önellentmondások beárnyékolják az élményt, mert azt sugallják, hogy eljöttünk egy kiállításra, ami egy olyan művész alkotásaiból készült, aki nem támogatja művészetének efféle bemutatását.
Hogy ki miként viszonyul a helyzethez, az természetesen személyes nézőpont. A 2024 szeptemberéig megtekinthető The World of Banksy – Az utca a festővásznam című kiállítás valóban bemutatja a művész különféle stílusirányait, szimbólumait, technikáit és ikonikus alkotásait – néhány hibája ellenére alapos gyűjtés.
(Borítókép: Index)