A Stereophonic és a Merrily We Roll Along, a művészet és a kereskedelem közötti feszültséget vizsgáló két előadás diadalmaskodott a 77. Tony-díj-átadón vasárnap, elnyerve a legjobb színdarab és a legjobb musicalfelújítás díját. A legjobb musicalnek a The Outsiders, S.E. Hinton regényének adaptációja bizonyult, míg a legjobb színdarab-felújítás az Appropriate lett – írja a Variety.

A lap beszámolója szerint a díjátadó tele volt az álmok követése és a művészi iránytűhöz való hűség iránti tisztelgéssel, valamint egy olyan műsorral, amely utalt a tekintélyelvűség világszerte tapasztalható erősödésére és a trumpizmus újjáéledésére az Egyesült Államokban.

A sok politikai töltetű pillanat egyikében Shaina Taub, aki Tony-díjat nyert a női választójogi mozgalmat bemutató Suffs könyvének és zenéjének megírásáért, arra buzdította a közönséget, hogy emlékezzenek arra, hogy „amikor szerveződünk, amikor összefogunk, képesek vagyunk valódi változásokat elérni ebben az országban az egyenlőség és az igazságosság érdekében”.

Öt díjjal a Stereophonic volt az est legnagyobb nyertese, de ha lenne egy szobor a legvalószínűtlenebb visszatérésért, azt a Merrily We Roll Along kapta volna. A Stephen Sondheim-show, amely visszafelé halad az időben, miközben egy baráti trió közötti törékeny kötelékeket vizsgálja, 1981-es Broadway-bemutatóján nagy kudarc volt.

A darabot 16 előadás és 44 bemutató után nem játszották tovább. Pedig az újjáélesztése az évad egyik legnagyobb kereskedelmi sikere volt, és négy Tony-díjat is bezsebelt.

„A művészi kockázat meghozza a gyümölcsét”

A Stereophonic, egy Fleetwood Mac-szerű rockzenekar története, amely egy album elkészítéséért küzd, miközben túl sok droggal, túl sok romantikus drámával és túl sok egymásnak feszülő egóval küzd, díjat érdemelt Daniel Aukin rendezéséért, valamint Will Brill mellékszerepléséért, aki a banda leginkább anyagfüggő tagját alakítja.

A darabot David Adjmi írta, aki 11 éven át dolgozott egy műsoron a művészi megszállottságról és az olthatatlan vágyról, hogy valami igazán maradandót alkossunk.

A legjobb musical rendezője Danya Taymor lett, aki a díj átvételekor azt mondta:

Ne féljetek bízni a megérzésetekben. A művészi kockázat meghozza a gyümölcsét.

A műsor Oscar-díjas producere, Angelina Jolie is jelen volt, hogy végignézze, ahogy a The Outsiders elnyeri a négy kitüntetést. A díjátadó előtt sokan úgy gondolták, hogy a Hell's Kitchen, amely félig önéletrajzi ihletésű, Alicia Keys New York-i korai életét bemutató film fogja elnyerni a legjobb musical díját.

Az Appropriate az író, Branden Jacobs-Jenkins Broadway-debütálása, aki kétszeres Pulitzer-döntős, és akinek korábbi előadásait, például az An Octoroon és a The Comeuppance című darabokat a kritikusok imádták. A darab három díjat nyert, köztük a legjobb színésznőnek járó díjat Sarah Paulson színésznőnek, aki egy olyan nőt alakít, aki testvéreivel harcol az apja örökségéért.

Jeremy Strong a legjobb színészi alakítás díját kapta a Nép ellensége című előadásban egy olyan orvos szerepéért, aki nagy személyes áldozatok árán riadót fúj a közegészségügyi válság miatt.

Kara Young a legjobb női mellékszereplő színésznőnek járó díjat kapta a Purlie Victorious című darabban nyújtott  alakításáért. Young már a győzelme előtt történelmet írt, hiszen ő volt az első fekete színész, akit három egymást követő évben is Tony-díjra jelöltek. Korábban a Clyde's és a Cost of Living című filmekben nyújtott munkájáért jelölték az elismerésre.

A Merrily We Roll Along's a négy musicalszínészi díjból kettőt is bezsebelt: a legjobb musicalszínésznek járó díjat Jonathan Groff

kapta, míg a másikat Daniel Radcliffe a mellékszerepléséért.

A Hell's Kitchen-ből ismert Maleah Joi Moon a legjobb musicalszínésznő lett Broadway-debütálásáért, amelyben egy tehetséges zenészt alakít, aki lázad a túlságosan védelmező anya ellen. Kecia Lewis a legjobb musical mellékszereplője lett a Hell's Kitchen-ben egy inspiráló zenetanárnő megformálásáért.

Ariana DeBose, a West Side Story Oscar-díjas sztárja harmadik egymást követő évben volt a Tony-díj-átadó házigazdája.

A címlapok őszintén szólva legtöbbször rémisztőek, de a színház egy biztonságos hely mindannyiunk számára. A legnehezebb időkben a művészet elengedhetetlen, mert a művészet tükrözi a társadalmat, és kontextust ad azoknak a nagyon is valós helyzeteknek, amelyekben ma találjuk magunkat

– fogalmazott DeBose.