Hulladékból készült szőnyegek, muranói üvegcserepek, interaktív installációk és elgondolkodtató kompozíciók jellemzik a 20. Határtalan Design kiállítást, amely 2024. június 23-ig látogatható. A jubileumi gyűjteményt bejárni egy délelőtt is kevés lenne, mégis érdemes megnézni a Kiscelli Múzeumban.
Már csak öt napig látogatható az óbudai Kiscelli Múzeumban a Határtalan Design című jubileumi dizájn- és összművészeti rendezvénysorozat, amely huszonkét ország több mint kétszáz alkotójának munkáit mutatja be. A fókusz az olasz, osztrák és szlovák anyagokon van, de nemzetközi kortárs ékszerszekció, valamint a projekt történetéhez kapcsolódó retrospektív anyag is az intézményi háttér nélkül szervezett kiállítás részét képezi.
A kiállítás két kurátora, Radnóti Tamás belsőépítész és Szigety Szilvia textilművész a dizájnt tág fogalmi mezőbe helyezi, amelynek fókuszában a különböző régiók, kultúrák közötti párbeszéd, a kreativitás, a fenntarthatóság és az innováció áll. A kiállítás valódi interdiszciplináris kezdeményezés, hiszen összekapcsolja a kortárs tárgy- és formatervezést, a vizuális művészeteket, az előadó-művészetet és a képzőművészetet.
A tárlatot nemhogy érdemes, hanem már-már muszáj, hogy egy bizonyos struktúra alapján nézzük és fogadjuk be, hiszen az időrendiség erőteljes szerepet kap a befogadásnál.
Rögtön a bejáratnál a Retrospektív – válogatás korábbi kiállításokból című szegmenssel indít a gyűjtemény, amely (ahogy azt a cím is sugallja) az elmúlt két évtized kiemelkedő darabjait mutatja be, a tárgyak mellé pedig fotók is társulnak, amelyek eredeti kiállítási helyükön és környezetükben szemléltetik az egyszerre roppant látványos, mégis használható bútorokat és kiegészítőket.
Az elmúlt húsz évben az Iparművészeti Múzeum 1996-os, Radnóti Tamás által rendezett, BútorSOKK című, magyar bútortervezők munkáit bemutató válogatás, majd a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Víztorony galériában és a Műcsarnokban rendezett Textivál kiállításai (1994–1998), végül 2000–2003 között a Lakástrend és Design keretében megvalósult Mai Magyar Bútortár kiállításai játszottak fontos szerepet.
Utóbbi kezdeményezés 2004–2012 között a Lakástrend önálló tárlataként működött tovább a Műcsarnokban, majd a Gödör Klubban és a Millenárison operált, amelyhez végül a régió tervezőit bemutató MeeD is csatlakozott. Az Új Budapest Galéria (Bálna) megszűnését követően a kezdeményezés a Kiscelli Múzeumba került át, ahol idén már több mint kétszáz műtárgyat mutattak be a program keretében.
Bár huszonkét nemzet alkotói képviseltetik magukat, 2024-ben olasz, osztrák, szlovák dizájnerek és egyetemi hallgatók munkái kerültek a középpontba: a szelekcióban az olasz sztárépítész/tervező, Achille Castiglioni darabjai mellett
hallgatóinak munkáit állították ki.
A válogatásban a dizájn társadalmi hasznosságát hangsúlyozó, a felelős gondolkodás mentén született projektek láthatók, emellett a megvalósítás sokféleségét tükröző tárgyakból is széles merítést kapnak a látogatók. Egyedi darabok, tárgy- és anyagkísérletek, a dizájn és a képzőművészet határán elhelyezkedő alkotások, prototípusok, kis szériában készülő, valamint sorozatgyártott termékek teszik ki a gyűjteményt.
Így kerülhet ki az a szőnyeg a falra, amely a legszennyezettebb folyó, az Indus vizéből kihalászott szemétből készült,
és magát a folyót ábrázolja, vagy az lámpa, amelynek a búráját szintén PET-palackból állították össze.
A tárlat a használati tárgyakon (ékszerek, bútorok) kívül interaktív elemeket is tartalmaz, például azt a magyar–mexikói kollaborációban készült zenélő szőnyeget, amelynek használata közben a néző egyszerre tölti be az adó és a vevő funkcióját: ha hozzáérünk a textilhez, az hangot ad ki. A textil mint közvetítőanyag van jelen az emberi bőr és a külvilág, a fizikai és a digitális környezet között.
A társadalmi és környezeti problémákra más művek is reflektálnak. Például Mexikóban hatalmas problémát okoz a vízhiány, így Bécsben élő, de mexikói származású alkotók munkája ezt a krízist jeleníti meg egy több részből álló installáción. A kék vízgyűjtő hordók elemei megkérdőjelezik a berögzült narratívákat, és gondolkodásra késztetnek.
A nagyvárosokban tömegesen keletkező hulladékfa-állomány is nagy gondot okoz: a melléktermék hasznosítását és felhasználási lehetőségeit a WOOD STOCK kezdeményezés mutatja be egy kutatással. A metropoliszokban tapasztalható szélsőséges körülményeknek ellenállni képtelen növényeket kivágják, Bécsben azonban ma már biológiai hulladékként kezelik, komposztként hasznosítják a fát. A duó ezekből a fahulladékokból készít lírai kompozíciókat, amelyek a közönség számára is elérhetővé teszik a témát.
A projekt egyébként 2023-ban már külföldön is megmutatkozott, a pozsonyi Umelka Galéria mellett a bécsi Collegium Hungaricumban, a Vienna Design Week hivatalos programjaként az utóbbi három év alkotásaiból láthatott válogatást a közönség. A jubileumi tárlat anyagából szintén bemutatnak egy reprezentációs gyűjteményt 2024. július 12. és augusztus 11. között az Umelkában.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)