Hosszan tartó betegség után 88 éves korában meghalt Donald Sutherland. A Primetime Emmy- és kétszeres Golden Globe-díjas kanadai színész élete során temérdek kasszasikert hozó alkotásban szerepelt, a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia pedig 2017-ben Életműdíjjal jutalmazta munkásságát – annak ellenére, hogy Oscarra sosem jelölték.
Halálhírét fia és színésztársa, Kiefer Sutherland jelentette be.
Nehéz szívvel mondom, hogy édesapám, Donald Sutherland elhunyt (…) Szerintem az egyik legfontosabb színész a filmtörténetben. Soha nem rettent el egy szereptől, legyen az jó, rossz vagy csúnya. Szerette, amit csinált, és azt csinálta, amit szeretett, és ennél többet nem kívánhat az ember. Ez a jól megélt élet
– búcsúzott tőle az X-en.
Donald Sutherland 1935. július 17-én, Donald McNichol Sutherland néven látta meg a napvilágot a New Brunswick állambeli Saint Johnban. Édesanyja matematikatanár volt, édesapja értékesítési területen dolgozott, és a helyi közüzemi vállalatot irányította, így korántsem volt kézenfekvő az, hogy fiukat egyszer a legnépszerűbb színészek között tartják majd számon.
Ráadásul a színész kora gyermekkorát rossz egészségi állapota komolyan megkeserítette. Olyannyira, hogy az első szó, amit megtanult kimondani, az a „nyak” volt, mert állandóan az fájt neki, ami a gyermekbénulás egyik tünete volt. A betegséget végül ugyan legyőzte, de az egyik lába rövidebb lett, s a probléma egész életében fennmaradt. Sutherland emellett májgyulladással és reumás lázzal is küzdött akkoriban.
Bár a színészet a korai években még nem, de a művészet annál inkább közel állt az ifjú Sutherlandhez. Szeretett volna szobrász lenni, azonban szülei nyomására végül hanyagolnia kellett szenvedélyét, így mérnöki pályára ment. Ekkor, a Torontói Egyetemen ismerkedett meg a színjátszással; első kisebb szerepét Edward Albee The Male Animal című alkotásában kapta még elsőévesként. Végül a színpadot annyira megkedvelte, hogy mérnök és dráma szakos diplomát is szerzett az intézményben.
Az egyetemi évek a színészkedés mellett másképp is komoly hatást gyakoroltak az életére, ott ismerte meg első feleségét, Lois Hardwicket, akivel végül hét év együttélést követően váltak el, gyermekük nem született.
A pénzügyileg kecsegtető mérnöki pályáról lemondva színészi karrierje fellendítése érdekében az egyetem befejezését követően az Egyesült Királyságba költözött, ahol a skóciai Perth városának színházában kezdett dolgozni, ugyanakkor filmes pályája kezdete előtt londoni színpadokon is feltűnt.
Az első filmes castingján 1962-ben vett részt, majd 1963-ban az első szerepét is megkapta, a mozivásznon a The World Ten Times Over című brit romantikus drámában debütált. Ez azonban nem hozta meg az áhított sikert, és a jó fizetéssel járó munkákat, így ügynöke azt javasolta az anyagilag teljesen leégett Sutherlandnek, hogy próbáljon szerencsét Hollywoodban. A színész az 1960-as évek közepén át is tette székhelyét Los Angelesbe, ahol hamar magára talált.
1967-ben megkapta Vernon Pinkey őrmester szerepét A piszkos tizenkettő című háborús akciófilmben, amelyben olyan színészekkel játszott együtt, mint Lee Marvin, Charles Bronson vagy éppen Telly Savalas. A film hatalmas siker, az év ötödik legtöbb bevételt hozó alkotása lett. Ezt kihasználva Sutherland olyan filmekben kapott szerepet, mint a Clint Eastwood főszereplésével készült 1970-es Kelly hősei, vagy éppen a M.A.S.H. – utóbbiban való szereplésének köszönhető az, hogy a neve kiemelt helyen szerepel a filmes világ nagyjaié között.
A következő évtizedekben Sutherland karrierjét sikerfilmek sora övezte. A listán szerepel a Klute (1971), amelyben Jane Fondával szerepelt, az 1973-as Ne nézz vissza!, vagy a Robert Redford nevével fémjelzett Átlagemberek (1980). Szerepei között akadt néhány nem szokványos választás is: 1976-ban a legendás olasz filmrendezővel, Federico Fellinivel dolgozott együtt a Casanova című filmen, amelyben Sutherland alakította a címszereplőt.
A kilencvenes évektől sem lankadt a kereslet iránta, hiszen olyan filmekben szerepelt, mint a Lánglovagok (1991), a Buffy, a vámpírok réme (1992), az Űrcowboyok (2000), a Ha ölni kell (1996), Az olasz meló (2003), vagy a Büszkeség és balítélet (2005).
2012-ben eljátszotta a gonosz Coriolanus Snow elnököt az Éhezők viadala című filmben, ezt a szerepet pedig a franchise következő filmjeiben – a Futótűzben-ben (2013) és A kiválasztott 2014-es és 2015-ös részében – is magára öltötte. Visszatérve a tévészerepekhez: J. Paul Getty olajmágnás szerepét vállalta el a 2018-as Bizalom című sorozatban, amely Getty unokájának hírhedt 1973-as elrablását mutatja be.
Noha Hollywood egyik legelismertebb színészeként tartják számon Sutherlandet, a mai napig kevés figyelem irányult rá az Oscar-díj-átadókon, ugyanis sem nem nyert, sem nem jelölték a díjra. 2017-ben ennek ellenére – vagy talán pont emiatt – tiszteletbeli Oscart, azaz Életműdíjat kapott az akadémiától.
Mindazonáltal hét Golden Globe-díjra jelölték, amelyből kettőt végül meg is nyert. Először 1996-ban kapta meg az X polgártárs című televíziós filmben nyújtott mellékszerepéért, amelyért ráadásul Emmy-díjat is kapott, 2003-ban pedig a Háború a háborúról című filmben nyújtott alakításáért nyerte el második aranygömbjét is. A filmes világ mellett szülőhazája is elismerte Sutherland tehetségét, 1978-ban a Kanada Rend tisztjévé választották, 2000-ben pedig bekerült az ország hírességeinek csarnokába is.
Lois Hardwicktől való válását követően Sutherland 1966-ban feleségül vette Shirley Douglas színésznőt. Négy évig voltak házasok és két közös gyermekük született: Kiefer, aki később sikeres filmes karrierjét kovácsolja, és ikertestvére, Rachel, aki szintén a szakmában, ám a kamerák mögött lett sikeres, filmes utómunkával foglalkozik. Sutherland 1972-ben újra megházasodott, ezúttal Francine Racette francia-kanadai színésznővel kötötte össze az életét. A párnak három fia született: Rossif, Angus és Roeg.
(Borítókép: Axelle / Bauer-Griffin / Getty Images Hungary)