Brüsszelt nem elfoglalni kell, hanem meglátogatni − vetődhet fel az emberben a gondolat, miután bejutott a belga fővárosban a Királyi Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítására. Az IMAGINE! 100 Years of International Surrealism című, 2024. július 21-ig látogatható tárlat az egyik leglátványosabb és legátfogóbb szürrealista kiállítás, amelyet valaha összeállítottak.
Mi sem érheti kellemesebb meglepetésként a szürrealista képzőművészetért rajongó kulturális újságírót, mint a brüsszeli Zaventem reptér mosdójában felfigyelni a plakátra, amely Salvador Dalí festményével hirdeti: IMAGINE! 100 Years of International Surrealism. Dalí nevével könnyű eladni egy ilyen tematikájú kiállítást, amely a Brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeumban nyílt februárban – és szerencsére még néhány hétig látogatható.
A nemzetközi vándorkiállítás a párizsi Pompidou Központtal szoros együttműködésben jött létre, és André Breton szürrealista kiáltványának a 100. évfordulója alkalmából nyílt meg a télen. A kiállítás Brüsszel után Párizsba, Spanyol- és Németországba, végül Philadelphiába megy, a tárlatok pedig más-más vezérfonal mentén állnak majd össze.
A belga gyűjtemény a szürrealizmus kezdeti arcát fedezi fel: kapcsolatot teremt a mozgalom előfutárával, a szimbolizmussal, annak szemüvegén keresztül vizsgálja a témát.
A múzeum közel 140 festményen, papírmunkán, szobron, tárgyakon, asszamblázsokon és fényképeken keresztül mutatja be a világ leghíresebb szürrealistáit és munkásságukat. Max Ernst, Giorgio de Chirico, Salvador Dalí, Dora Maar, René Magritte, Joan Miró, Leonor Fini, Man Ray, Jane Graverol, Paul Delvaux és Dorothea Tanning alkotásai jól jelzik a tárlat színvonalát.
A szürrealizmus tökéletes stílus ahhoz, hogy a művészek tudatalattijába kalauzolja a közönséget: mágikus realista kimérák és mitológiai lények, álomszerű tájak és ábrándok vetülnek ki a vásznakra vagy a térbe, és pontosan ezeket az elemeket látjuk viszont a brüsszeli múzeumban is.
Álmok, amelyek néha rémálmokká válnak, ahogy az például Salvador Dalí 1936-os remekművéből, A polgárháború előérzete című képből is kiolvasható.
Az IMAGINE! a szimbolista és a szürrealista művészet kilenc témájának antológiájaként jelenik meg. André Breton és kiáltványának bemutatása után a látogatók a turbulens szürrealista költészet világába csöppennek a Labirintus témáján keresztül.
Az első részben szinte minden a bikafejű lény körül forog: a Minotaure című irodalmi és művészeti folyóiratot 1933-tól 1939-ig A. Skira & E. Tériade adta ki. A lap André Breton alatt fórumot biztosított mindazoknak, akik érdeklődtek a művészet, a költészet, a néprajz, a régészet és a pszichoanalízis iránt – interdiszciplináris, határokat feszegető megközelítésben. A címlapok megtervezésével nemcsak Picasso és Duchamp, Miró és Dalí, Ernst és Masson, hanem René Magritte is sajátos, merész arculatot adott a magazinnak.
A gyűjtemény ezután irodalmi és filozófiai árnyalatokkal meghintett költői motívumokkal operál: jön az Éjszaka, amely a szürrealizmus és a szimbolizmus közös költői témái közül talán a legromantikusabb. Novalis Himnuszok az éjszakához című művében leírta, hogy a valóság megértésének kulcsát az éjszaka adja, hiszen a csend önreflexiót eredményez, ráadásul lehetővé teszi, hogy az álomképekben táruljon fel.
Ezután következik az Erdő és a Képzeletbeli tájak, majd az Álom és rémálom: az éles, vibráló hallucinációk a nyugtalanság és az elszigeteltség pszichológiai terébe helyezik át a nézőt. A tárlat második felében a Kiméra, a Metamorfózisok és mítoszok, valamint az Erósz könnyei szekciók járhatók be. A kiállítás a Kozmosz témájával zárul, amelyet Max Ernst 1969-ben készült, A galaxis születése című remekműve illusztrál.
Ahogy azt a gyűjtemény katalógusában is olvashatjuk,
ha a szürrealista festészet formai és plasztikai irányzatait keressük, világossá válik, hogy az egyszerre két irányba fejlődött.
Ez a két irány a tárlaton is elválik egymástól.
A Masson, Miró és később Matta által gyakorolt organikus szürrealizmusra a biomorf formák jellemzők, ezekben a művekben a gondolkodás az elsődleges, amelyet nem korlátoz az értelem. Ennek a folyamatnak az eredményei az absztrakció felé tendálnak, bár a vizuális kavalkád megmarad.
Az anyaghasználat és a technika terén a dadaista kísérletek minden korábbi határt felülírtak, lehetővé téve a művészek számára, hogy belső igényeiknek megfelelően, szabadon alkothassanak.
A második irányzatot a régi mesterek hagyományos festményei iránti vonzalom uralja. Ablak nyílik egy ismeretlen világra, aprólékos, részletes és csiszolt stílusban. Tanguy mellett elsősorban Dalí és kritikai-paranoiás módszere testesíti meg az irányzatot, ahol a felismerhető jeleneteket, tárgyakat és alakokat elemeli természetes környezetükből, eltorzítja, majd erős fényben összemossa őket, és zavaró hallucinációkat jelenít meg.
A szürrealizmusról elsősorban Párizsra vagy Spanyolországra asszociálhatunk, Brüsszel neve aligha vetődik fel, holott kimondottan fontos szerepe volt a mozgalom kialakulásban.
A belga főváros már 1880-tól a művészeti áramlatok keveredésének helyszíne volt. A szimbolizmus, amely megelőzte a szürrealista mozgalmat – és amelyet elsősorban Félicien Rops, Léon Spilliaert, Fernand Khnopff és Jean Delville testesített meg –, itt fejlődött ki. Szinte adott volt, hogy néhány évtizeddel később Brüsszel legyen a belga szürrealizmus otthona. Az első világháború okozta kulturális törés ellenére a régi szimbolisták és a feltörekvő szürrealista fiatalok nem idegenedtek el egymástól.
Az IMAGINE! a két mozgalom közötti hasonlóságokat, különbségeket és szakadékokat vizsgálja, miközben feltárja a költészet és az irodalom különböző generációi közötti kapcsolatokat.
(Borítókép: Royal Museums of Fine Arts Belgium / Constance le Hardy)