Csőre Gábor, akit a legtöbben Adam Sandler vagy a South Park című sorozat Eric Cartmanjének a magyar hangjaként ismernek, nemrég az Index arútluK podcastjének a vendége volt. A vele készített interjúban a színész többek között arról beszélt, hogyan viszonyul a múzeumokhoz, kiállításokhoz.

Ez a téma pedig különösen aktuális, mivel idén ő lett a Múzeumok Éjszakájának a védnöke. A mai napon országszerte megrendezett eseménysorozattal már több cikk erejéig is foglalkoztunk, köztük azzal, miképp történt meg az, hogy Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője és Csőre együtt hajtottak végre újraélesztést, illetve hogy mely vidéki városban lehet megtekinteni azt a 17. századbeli lábbelit, amit egy vagyonos család lánya viselt.

A színész elmondása szerint nagy felelősségnek tartja, hogy idén őt választották a Múzeumok Éjszakája jószolgálati nagykövetének. Bár azt elismerte, eleinte nem értette, miért épp rá esett a választás, de végül belátta, hogy mint kulturális műsorvezető van kötődése a múzeumokhoz, illetve ma már nagy az átjárhatóság a művészeti ágak között. Mint kijelentette, ez az ünnepnap az összmagyarságnak is fontos.

Ez még jobban emeli annak a tényét, hogy mi itt vagyunk a Kárpát-medencében, nagyon különlegesek vagyunk. Kicsit senki se szeret minket, kicsit mindenki is. Van, amikor igen, van, amikor nem. Különleges a nyelvünk, különleges a nyelvünkből meg a hagyományainkból eredő kultúránk, megkülönböztet minket, egy egyetemes kultúra meg összeköt bennünket a körülöttünk lakó népekkel 

– jegyezte meg. 

A podcastben Csőre több témáról is szót ejtett, köztük arról, milyen élmények érték a Múzeumok Éjszakája egyik kisfilmjének a forgatása közben a Mentőmúzeumban. Mint elmondta, egy 50-es évekből származó amerikai mentőautót használtak, amit 1956-ban küldött el segítség gyanánt az Amerikai Egyesült Államok, azonban mire megérkezett, már leverték a forradalmat – ennek ellenére egy ideig használták. Sőt, megemlített egy kiállított különleges tárgyat, a s*ggpipát, amit elmondása szerint anno újraélesztéshez használtak, dohányfüstöt pumpálva a hátsó fertályon át, ami nem bizonyult működőképes módszernek.

Valószínűleg nem használták már, így felkerült a múzeum polcára, de ez érdekes, vicces. Hozzáteszem, ettől is élő a múzeum, mert miért ne lehetne röhögni egy múzeumban? Hát erről szól 

– mondta, kiemelve, bár akadnak olyan pillanatok, amikor elmélyülten, csendben kell maradni a múzeumban, de ez nem feltétlen mindig igaz, mivel akár meg lehet beszélni, amit az adott műről gondolunk – ahogy azt kell is.