Adókkal sanyargatott nép, férjük által sanyargatott asszonyok, titokzatos módon előkerülő hamis dénárok és egy gyerekgyilkosság. Van mit helyre tennie Zsófiának, a város füvesasszonyának, aki a helyiek gyógyítója, pszichológusa, bábája, az igazság kérlelhetetlen, de megfontolt képviselője – a saját életében is lenne mit megoldania. Papp Noémi Az ezüstpénz átka című – most megjelent – történelmi kalandregényében úgy járkálunk a Mátyás-kori Bártfán, hogy közben egy izgalmas krimi nyomozását követhetjük.
Egy gyerekgyilkosság minden korban megrázza az embereket, bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a középkorban nem számított az emberélet, a legkiszolgáltatottabbaké meg főleg nem. Papp Noémi Az ezüstpénz átka című történelmi kalandregényében viszont összeszalad a város, hogy kinyomozzák, ki okozhatta a nyolcéves Orsolya halálát – és közben sok minden másra is fény derül.
A történet 1489 márciusában kezdődik, amikor is egy lübecki kereskedő szekere Bártfa közelében árokba borul, és a két utas, apa és fia súlyosan megsérül. Azonnal riasztják Zsófiát, a város füvesasszonyát, aki férje halála óta egyedül él, és úgy alakul, hogy neki kell befogadnia a sebesült apát, Andreast. A fiú Mihály házába kerül, és a felcser egy jól irányított mozdulattal amputálja is Jan roncsolódott lábát. Zsófia és Andreas között aztán gyengéd szálak szövődnek – amit nem biztos, hogy a város jó szemmel fog nézni –, egy nap pedig azzal a szörnyű hírrel kopogtatnak be Zsófiához, hogy egy gyermek holttestére bukkantak a templomtól nem messze.
A hír hallatára Bártfa még jobban felbolydul, és a nyomozás során kirajzolódnak előttünk egy középkori város mindennapjai. A történet 1489-ben játszódik, de Papp Noémi úgy mozog térben és időben,
mintha ő maga kevergetné a gyógyfüvekből készülő főzetet, majd hajtaná álomra a fejét egy szalmazsákra terített finom szőrmén.
Első könyves szerzőről lévén szó, szinte meglepő az a magabiztos mesélőkedv, ami a könyvből árad – azért csak „szinte”, mert Papp Noémi újságíróként, kommunikációs szakemberként egyébként is írással foglalatoskodik, még ha a regény műfajában most először merészkedik is az irodalom – és a középkor – világába.
A regényben a szereplők sok mindenhez értenek, például a gyógynövényekhez, ezért a szerzőnek szintén ismernie kell a zsálya, a görögszéna, az izsóp, a macskagyökér illatát, testi-lelki hatását. A középkorban ez olyan tudás volt, ami hatalommal járt, és nincs ez másképp ma sem, sőt. A könyv egyes fejezetei a címükben is egy-egy gyógynövényt jelenítenek meg, ez a szál tehát végigvonul a regényen.
Zsófia, a füvesasszony, tudja, hogyan kell szappant főzni, mi a bártfai fehér gyolcs titka, ezért ezt – mert kutatott és utánanézett – értelemszerűen az író, Papp Noémi is tudja, ahogyan azt is, hogy mit ettek, mit ittak akkoriban, hogyan gyógyított (vagy ölt) egy felcser (aki egyben hóhér is volt), milyen kések, bárdok, pallosok tartoztak az eszközkészletébe, hogyan működtek a céhek, hogyan patkolták a lovat, milyen pénzt vertek, milyen adókat fizettek – de nem csak ezt.
Az író azt is érzékletesen ábrázolja, hogyan viselkedtek az emberek Mátyás idejében. Azt nem tudjuk, hogyan beszéltek – nyilvánvalóan nem úgy, ahogy ma –, de nem is ez teszi hitelessé a szereplőket, hanem az, ahogy az író a lelkületüket visszaadja. Ebből a szempontból lehetnének akár mai figurák is, van köztük jóságos és gonosz, bölcs és erőszakos, félénk és bátrabb személyiség, s Papp Noémi pontosan írja le a köztük lévő dinamikát, sőt a város működését is.
És amit talán a legplasztikusabban ír le, az az, hogy miképpen közeledtek egy nőhöz a férfiak. Olvashatunk szép és érzéki leírást, ahogy Zsófiát, a füvesasszonyt hódítja meg a befogadott férfi, Andreas, és szerepel a regényben olyan durva bánásmód is, hogy beleborzongunk. Zsófia arra gondolt, hogy
Andreas hozott magával valamit, amire ő régóta várt. Megérezte, ahogy a teste reagál a férfire, és tudta, ha most ellenáll, magát fosztja meg attól, amiről félig már lemondott.
A másik asszonynak viszont olyan kínzásokat kell kiállnia, amiről rögtön az jut eszünkbe, hogy ez a középkor. Vagy mégsem? Nem tudhatjuk ma sem, mi zajlik a házasságokban, kit köt gúzsba a félelem, ruha takarja a hegeket, a kék foltokat.
A sokféle szenvedés közepette Zsófia jelenti a biztos pontot a regényben, neki kell elsimítani a konfliktusokat, letörölni a könnyeket. Világra segíteni a kisbabákat, utólagos igazságot szolgáltatni a megkínzott és megölt kislánynak. Ez a modern felfogású nő eközben saját életében is olyasmit él meg, amivel konfliktusba kerülhet önmagával és a városka lakóival is, de bízhatunk benne, hogy helyén van az esze és a szíve.
A regényt olvasva azonnal megfogalmazódik bennünk a vágy, hogy útra keljünk, és bejárjuk azokat a helyeket, ahol a cselekmény játszódik. A szlovákiai Bártfa óvárosi, reneszánsz negyede ma is megcsodálható, a Szent Egyed templom is áll, meg lehet nézni a hollóval díszített templomkaput vagy a hóhérnak kijelölt imahelyet. A regény olyan érzékletesen adja vissza azt a kort, amikor a város legendái születtek, hogy saját szemünkkel is látni akarjuk a helyszíneket, ahol Ancilla, Zsófia, Domán, Andreas, Jan és a többi szereplő járhatott. Ugyanilyen varázslatos helyszín a nem messzi Lübeck: a két várost a szereplők sorsa fonja össze.
És miközben a szereplőkért aggódunk, vagy az izgalmas nyomozás szálait követjük, észrevétlenül feltárul a történelmi kor, amelyben Mátyás pénzveréssel stabilizálja az ország pénzügyi helyzetét, de – hogy a hódításait fedezze – újabb és újabb adót vet ki a népre. A pénz lesz a mozgatórugója a gyilkossági szálnak is, hiszen a kislány kificamodott bal kezében egy érmét találnak.
Az ezüstdénár hátlapján Szűz Mária látszódott, egy rávésett latin felirattal, amit Mihály kisilabizált: Patrona Hungariae. Magyarország védelmező nagyasszonya ezüstösen csillogott az érmén. – Ez a király dénárja. Ő cseréltette le Szent László képét a Madonnára – suttogta Mihály, és keresztet vetett. – Sokat ér. Hogy kerülhetett hozzá?
Akkoriban pedig a gyilkosságért és a pénzhamisításért is halál járt – a hóhér ennyiben csak igazságot szolgáltat –, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a nyomozás milyen véget ér, a város két „agyának”, Zsófiának és Mihálynak minden tudását latba kell vetni, hogy ne azokra terelődjön a gyanú, akiket ilyen esetben a legkönnyebb bűnbaknak kikiáltani: az idegenekre.
A kötetet már kézbe venni is gyönyörűség: elsőre olyan, mintha egy gyógynövényekről szóló könyvecske lenne, belelapozva pedig úgy érezhetjük, hogy kicsit megsárgult, elvékonyodott papírlapokat forgatunk.
Sőt, mivel a könyv éle is lila, olyan, mintha az egészet belelógatták volna valamilyen főzetbe, ami megfestette.
A regény elvarázsol, kiváló nyári olvasmány is lehet, a szép kiállítású könyv jól mutat bármilyen napozóágyon. Aki pedig a szívébe zárta Zsófiát, az okos és melegszívű javasasszonyt, örülhet, mert Az ezüstpénz átka című regény A bártfai füvesasszony-sorozat első kötete. Izgalommal várjuk a következő történeteket.
Papp Noémi: Az ezüstpénz átka – A bártfai füvesasszony I.
Jaffa Kiadó, 2024. 250 oldal
(Borítókép: Papp Noémi: Az ezüstpénz átka című könyve. Fotó: Fekete Tímea / Index)