Az irodalmi élet Angliában túlságosan London-központú, az észak-angliai írók ezért kirekesztve érzik magukat. Ám ez nem csupán érzés, ők valóban nehezebben találnak kiadót, és még az ügynökök számára sem túl csábítóak. A történet nem új keletű, a Northern Writers’ Awards (Északi Írók Díja) több mint húsz évvel ezelőtt éppen ezért alakult, a probléma ugyanakkor még ma is ugyanaz.
Nem könnyű az észak-angliai írók élete, hatalmas akadályokba ütköznek, ha be akarnak kerülni a London-központú irodalmi világba. Erről Claire Malcolm, a Northern Writers’ Awards (Északi Írók Díja – a szerk.) alapítója beszélt a The Guardian hasábjain. Megfogalmazása szerint szervezetük folyamatosan az érdekérvényesítésen dolgozik.
A feltételek még ma sem egyenlőek az angliai irodalmi életben, amit az északi szerzők jócskán megéreznek. A tehetségek itt még mindig nehezen tudnak kapcsolatokat teremteni, támogatásra van szükségük.
A Northern Writers’ Awards az 1990-es évek végén jött létre, hogy új írótehetségeket fedezzenek fel és támogassanak Észak-Angliában, segítve ezzel azokat az írókat, akiket a kiadói ipar kirekesztett.
A szervezet eddig több mint 400 északi írót támogatott, évi 50 ezer fontnyi (mintegy 22 millió forint) pénzdíjjal és kapcsolati háló kiépítésével. Ám a legtöbb irodalmi díjtól eltérően ez a díj olyan írókat támogat, akiknek nincs ügynöki képviselete, és korábban nem publikáltak. Vagyis elsőkönyves szerzőkről van szó.
Benjamin Myers története a sikerről szól. Beastings című regényéért 2013-ban nyerte el a Northern Writers’ Awardot, és ez komoly áttörést hozott a karrierjében: a pénzdíj mellett ugyanis a Bloomsbury Kiadó is szerződést kötött vele.
Sikerei ellenére Malcolm felidézte az egyik irodalmi szerkesztő szavait, aki szerint Myers
„nagyon északi, aminek valószínűleg nincs piaca”.
Az ilyen előítéletek megerősítik abban, hogy a díj még mindig fontos.
Andrew McMillan 2013-ban az első verseskötetéért érdemelte ki az elismerést, ugyanezért később a The Guardiantól is megkapta az év legjobb elsőkötetes szerzője címet. „Az íróvilágba enélkül szinte elképzelhetetlen lett volna belépni” – fogalmazott McMillan.
Malcolm szerint a kormány Leveling Up programja „egyáltalán nem hozott egyensúlyt a kulturális életbe”, és bosszantja, hogy a pénz elsősorban nem az ambíciók kiaknázását segíti. „A tehetséggondozás északon sokkal nagyobb támogatásra szorul. S önmagában a kultúra fenntartása is, olyan értelemben, hogy a kiadói munka miatt az emberek ne hagyják el ezt a régiót.”