Akik olvasták az Osztálytalálkozó vagy A bezzeggyerek című könyvét, azonnal rá tudnak hangolódni Rényi Ádám Erika néni című új kötetére is. De azok is, akik most ismerkednek ezekkel a felnőttmesékkel, hiszen beszippant minket az első sorától kezdve, és utána már csak azt vesszük észre, hogy a buszon nem a telefonunkat nyomkodjuk, ahogy már egy ideje szoktuk, hanem újra könyvet olvasunk, mert nem tudjuk letenni.
Itt élnek velünk mind, ők is a Radnóti Színházba járnak, busszal zötyögnek ki Érdre, a Hunyadi téren vásárolnak, esetleg államtitkári kioktatást hallgatnak, és éppen ezért pont ugyanaz történik velük is, mint velünk, csak mi nem merjük bevallani. Mi kezdünk reményt keltő chatelésbe, mi megyünk terápiába, mi rendelünk a Temuról, nekünk van olyan kínzó gyerekkori emlékünk, ami bosszúért kiált. Vagy ha nem történik velünk ilyen, akkor a lelkünk mélyén vágyunk rá, hogy elégtételt vegyünk a Papán, aki elrontotta az összes karácsonyt.
Rényi Ádám novelláiban az a közös, hogy mindig elérkezünk egy olyan – hogy is nevezzük – tudatváltó pontig, ahonnan nincs visszaút, ahonnan olyan abszurd fordulatot vesz a történet, hogy menthetetlenül száguldunk a letaglózó vég felé. Vegyük rögtön az első írást, amely egyben a kötet címadó novellája. A főhős Erika néni iránt érdeklődik, aki az iskolában a történelemtanára volt, és Zsuzsa néni, a kémiatanár „mindenféle gyanakvás nélkül” elmondja, Erika néni hol lakik.
Mindenféle gyanakvás nélkül – miért kellett volna gyanakodnia?
Az Erika néniben ez a félmondat már az elején megjelenik, de van, hogy többet kell várni, abban azonban biztosak lehetünk, hogy valamelyik ponton „gellert kap” a történet, kifordul a sarkából a világ, miközben az elbeszélő ugyanazon a szenvtelen hangon mesél tovább, ami már önmagában is feszültségkeltő. A Terápián című novellában például egészen későn jön a fordulat, nem tudjuk, hogy már az abszurdban vagyunk-e, vagy még innen, amikor is a feleség ezt találja mondani: „A dolog nem ennyire egyszerű.”
A fordulat aztán van, hogy csak észrevétlenül jelentkezik, mert az egész novellát belengi valami finom regiszterben megszólaló nosztalgia, ami elaltatja a gyanakvásunkat. A Papa karácsonya című „egypercesben” a Mama olyan békésen készülődik, hogy azt már túlzásnak érezzük, de aztán bekövetkezik a fordulat, véleményem szerint ennél a mondatnál:
Vajon elkészült a töltött káposzta?
Ebben a novellában még egy stílusbravúr is megfigyelhető, amikor az amúgy idilli estében az elbeszélő – teljesen más stílusban – felidézi a korábbi karácsonyok hangulatát: egy mondat az egész, de fejbe vág, megnevettet, elszomorít.
Rényi Ádám immár harmadik kötete azért addiktív, mert olyan, mintha a saját életünket olvasnánk: elkezdünk valakivel chatelni, és várjuk, hogy szívecskék érkezzenek az üzeneteinkre, nyomozunk a Facebookon és a Google-ban, kimegyünk az Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty térre, ebédelünk a balatonszemesi Kistücsökben, kiülünk a Fröccsteraszra, megnézzük a Bartis Attila regényéből készült A vége című előadást a Radnótiban. És itt úgy olvashatunk magunkról, hogy közben
nem kell attól tartanunk, hogy a novellák szereplői ügyesebbek, sikeresebbek, boldogabbak nálunk.
Legtöbbször ugyanolyan esendők, sőt lúzerek, a körülmények vagy saját kisszerűségük áldozatai, és ez nagyon felszabadító.
Mert itt van például az Életem szerelme főhőse, aki egyszer csak ezt mondja, mintegy mellékesen:
...meg hát jobban is állnak nekem az igazolványkép kivágású fotók...,
aztán megy tovább a történet. Csak néhány mondat után ér el a tudatunkig, hogy mit is olvastunk az imént, és már tudjuk, sőt várjuk, hogy beüssön a krach. Mert abban biztosak lehetünk, hogy valami történik, egyik novella sem hagy minket érintetlenül, vagy szíven üt, vagy nevetünk rajta, esetleg a kettőt egyszerre. És úgy érezzük, helyettünk is cselekszik a szerző vagy a főhős, a mi kis mindennapi megaláztatásaink is ott vannak, akár bevalljuk, akár nem.
Rényi Ádám Erika néni és további felnőttmesék című kötete az Osztálytalálkozó és A bezzeggyerek folytatása, utóbbiakból előadás is készült a 6SZÍN-ben. A könyv jelenében olyan ismerős nevek keverednek az abszurd történetekbe, mint Grecsó Krisztián vagy Dragomán György, a jövőt illetően pedig megtudjuk, hogy
Azahriah-nak az Angyalföldi József Attila Művelődési Házban lesz koncertje, nyugdíjaskedvezménnyel.
A Dedikált példány című írás olyan, mint amikor Churchill az utolsó repülőgépig harcolt, mielőtt a németek kapituláltak volna, csak itt csúnya szőnyegbombázás lesz a vége, de hiába a sok kudarc és kínos pillanat, az élet mégiscsak édes: mint egy máglyarakás.
Rényi Ádám: Erika néni és további felnőttmesék
21. Század Kiadó / 2024 / 208 oldal
(Borítókép: Rényi Ádám: Erika néni és további felnőttmesék. Fotó: Fekete Tímea / Index)