Bayer Zsolt ironikus hangvételű cikkében támadta Vidnyánszky Attilát, amiért a Nemzeti Színház műsorra tűzte a jövő évadban Karl Marx A tőke című művét. Nem ő az egyetlen fideszes, aki kifogásolta az igazgató terveit.
A Nemzeti Színház a következő évadban hét bemutatót tervez, amelyek között szerepel Karl Max kommunista ideológiát dicsőítő A tőke című műve is. Egy korábbi interjúban Vidnyánszky Attila, az intézmény igazgatója ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott:
„Marx Tőkéje viszont nagyon régóta, még beregszászi igazgatói időszakomban kezdett el foglalkoztatni. Egyetemistaként olvastam először, bár akkor még csak tanulóként, rendezőként később figyeltem fel arra a drámai potenciálra, ami Marx mondataiból árad. A pénz, a tőke vagy az osztályharc csupa olyan fogalom, ami megszemélyesítve egy egész életünket meghatározó drámát ír le.”
A bejelentést követően a Telex felfigyelt rá, hogy a kormányoldalon többen is nemtetszésüknek adtak hangot Vidnyánszky tervei miatt. Elsőként Bayer Zsolt szólalt meg a Magyar Nemzet hasábjain, a fideszes műsorvezető ironikus hangvételű cikkében többek között azt írta, „ha belevágunk ebbe a másfajta, nem öltönyös és nem cvikkeres szabadságba, akkor nem szabad megállnunk félúton”. Szerinte
ebben az esetben színpadra kell majd állítanunk Vlagyimir Iljics Lenin klasszikusát, A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban (1905) című alapművet, Vecsei H. Miklóssal a címszerepben, vagyis ő alakítja majd a szociáldemokrácia két taktikáját, míg a vendégművésznek meghívott NoÁr pedig 1905-öt.
Bayer Zsolt azzal folytatta, hogy ezt követően meg kell rendezni „Engels vérbő komédiáját, A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig című remekművet, ahol NoÁr már főszerepet kap, ő lesz a szocializmus, Nagy Ervin pedig az utópia. (A tudományt ebben az adaptációban talán Alföldi Róbertre kellene osztani…)” – írta, majd hozzátette, hogy Magyar Péternek, Rost Andreának is szerepet adna.
A jövő utáni évadra ugyanis azt javasolta, hogy rendezzék meg a Nemzetiben Marxtól A gothai program kritikáját, amely „remekül vezetné fel az évad legnagyobb dobását, vagyis a Kommunista kiáltványt Marxtól és Engelstől, amelyben az Európát bejáró kísértetet Magyar Péter alakítaná, míg a Kommunista kiáltvány áriát Rost Andrea énekelné”. Szerinte ezzel egy időben a Katonában pedig Máté Gábornak kéne megrendeznie a Mein Kampfot.
Fekete Rajmund történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója is reagált Vidnyánszky Attila terveire Schmidt Mária blogján. Szerinte „az említett interjú a feledés unott homályába is veszett volna, ha a beszélgetés egy pontján Vidnyányszky nem coming outol”. A történész úgy véli, az igazgató egy olyan műben lát drámai potenciált, amelynek gyakorlatba ültetése szerte a világban káoszhoz és összeomláshoz vezetett.
Ilyen Marx iránti lelkesedést – a nyugati haladókat leszámítva – utoljára azoknál a német kommunistáknál látott az ember, akik kiadták Karl Marx és Friedrich Engels klasszikusait
– írta, majd hozzátette: ha a Nemzeti Színház igazgatója náci irodalmat akarna színpadra állítani, abból óriási nemzetközi felháborodás kerekedne, ugyanis „a náci irodalom és a nácizmus »méregszekrényben« van tartva”.
Annak ellenére, hogy Marx száznegyvenegy, Lenin száz, Sztálin pedig több mint nyolcvan éve halott, a kommunizmus nem halt meg. Továbbra is legitim ideológiának számít. Olyannyira, hogy egyesek semmi kivetnivalót nem látnak abban, ha Marx szellemi örökségét művészeti formában tárják a közönség elé. Ez tulajdonképpen ugyanaz a testtartás, amely megpróbálja újra a két totális diktatúrát – a nácizmust és a kommunizmust – leválasztani egymásról. Ezt pedig nem hagyhatjuk!
– fogalmazott a történész, aki a cikkét Kertész Imre szavaival zárta: „Az egyik megváltóként jelenik meg, és köntöse alatt az ördög lapul; a másik sátánnak öltözik, és az is.”
Az utóbbi időben attól is hangos volt a sajtó, hogy Vecsei H. Miklós a Nemzeti Színházhoz igazolt. A színész emiatt rengeteg támadó üzenetet kapott.
(Borítókép: Vidnyánszky Attila 2024. március 5-én. Fotó: Hegedüs Róbert / MTI)