Ha a Kőszegi Várszínházba érkezik a látogató, akkor abban a tudatban sétálgathat színházjeggyel a zsebében, hogy jó helyen van: lelassulhat a város nyári ritmusához, vannak kiülős éttermek, cukrászdák, fagyizók, becsületkasszával kirakott gyümölcsök, lekvárok, és mindenhol kedves, segítőkész emberek. Jurisics Miklós várához sem kell messzire menni, olyan szépen simul a városhoz, hogy észre sem vesszük, máris a történelmi falak között járunk. A Kőszegi Várszínház a nyári szezonban 40 különféle produkcióval várja a közönséget, és számos saját bemutatót tart együttműködésben más teátrumokkal. Kőszegen emléket állítanak Őze Lajosnak és Benedek Miklósnak is.
„A Kőszegi Várszínház az együttműködés híve. Most is kerestünk kőszínházi koprodukciós partnereket, hiszen akkor a költségek is megoszlanak, ráadásul így nem egynyári előadásokat hozunk létre, hanem olyanokat, amelyeket ősztől tovább vihet repertoárján az adott társszínházunk. Nem pazarolunk” – mondja Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója, aki 28 éve vezeti az intézményt. A Hyppolit, a lakáj a dunaújvárosi színházzal közös, Örkény István remeke, a Kulcskeresők a Gózon Gyula Kamaraszínházzal, az Én, a vámpír rémhistória pedig a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal.
Ezeknek az előadásoknak a próbái általában nem Kőszegen zajlanak, hanem Budapesten, hiszen a fellépő színészek nagy része ott él és dolgozik. Szeretnek egyébként a színészek Kőszegre jönni, ismerik a helyi közönséget, szívesen térnek vissza, és örömmel illesztik a nyári programjaikba a próbafolyamatot. Pócza Zoltánéknak a színészekkel emberileg is nagyon jó a kapcsolatuk, a „sztárallűrök” a Kőszegi Várszínházról leperegnek. A kölcsönös szeretet és tisztelet működik, a cél pedig minden esetben az, hogy a közönség jól érezze magát.
Éppen ezért itt – Pócza Zoltán szavaival – mindig jó csapat verődik össze.
Azt hiszem, itt működik az, ami a seregben vagy az iskolában, hogy az idősebbek »betanítják« a fiatalokat, elmondják, itt hogyan folyik a munka. A főpróbahét, amikor már itt vannak, intenzíven telik, nem lehet lazsálni. A rendezőnek is nagyon tudatosnak, pontosnak kell lennie, ha szabadtérben gondolkodik. Nincs idő az improvizálásra, vagy arra, hogy majd kiigazítjuk a díszletet. De emellett ezek a napok nagyon jó hangulatban telnek, olyan ez, mint egy alkotótábor, amikor még vacsora közben is arról beszélgetünk, hogy mit lehetne még jobban csinálni az előadáson”
– meséli az igazgató. Ehhez olyan nagy közösségteremtő színészegyéniségek adták és adják meg az alaphangot, mint korábban Hollósi Frigyes vagy most Molnár Piroska, Epres Attila, Schneider Zoltán. Ahogy Pócza Zoltánék az alkotók „alá teszik” a szervezést, a hátteret, úgy adják ők ezt vissza emberi és művészi alázatban – a kettő csak együtt tud működni. Ehhez jön az őszinte kommunikáció, amihez mindkét „fél” tud alkalmazkodni. A város is ilyen őszinte, emberléptékű, becsületes: megismerik a művészeket, tisztelettel köszöntik, de nem zaklatják, az étteremben pedig már tudják, hogy ki milyen kávét szeret, kapcsolatok alakulnak a színházon kívül is.
A kőszegi fesztivált 2024. július 11-én a Hyppolit, a lakáj bemutatójával nyitják, amelyet koprodukcióban hoznak létre a dunaújvárosi Bartók Színházzal, Őze Áron rendezésében. Összesen négy alkalommal játsszák, a főbb szerepekben Kálid Artúr, Göttinger Pál, Balázs Andrea, Molnár Piroska, Schneider Zoltán és Auksz Éva látható. Az előadásban emléket állítanak Benedek Miklósnak, aki egykor csaknem 300 alkalommal játszotta Hyppolit szerepét a Játékszín 40 évvel ezelőtti, legendás produkciójában.
Két éve rájöttünk arra, hogy van egy Hyppolitunk, aki már évek óta fellép nálunk nyaranta: Kálid Artúr. Így jött az ötlet. Aztán újságoltuk Molnár Piroskának, hogy készülünk a Hyppolitra. Piroska rögtön azt mondta: »Ki ne hagyjatok belőle! Szeretnék visszatérni a kedvenc városom színpadára.« Hosszú évekig nem volt kőszegi nyári színház Molnár Piroska nélkül. Végre újra velünk lesz
– mondja Pócza.
Őze Áronnak ez már sorban a harmadik nyár, hogy Kőszegen rendez. „Régóta szerettem volna ezt az igazi hungarikumszerű magyar vígjátékot megrendezni. Álomszereposztást sikerült összehoznunk, Molnár Piroska pedig megkoronázza a produkciót. A Játékszínben a 40 évvel ezelőtti, legendás előadásban ő volt Schneiderné, itt átvariáltuk számára a Makáts főtanácsos szerepét, úgyhogy Makáts Aladárné főtanácsos asszonyként jelenik meg. Finoman megidézzük a korábbi legendás és fogalommá vált Hyppolit-produkciókat, a filmest és a színházit.
Benedek Miklós hangját is halljuk majd, aki annak idején több százszor alakította a címszerepet. Ősztől pedig felkerül a dunaújvárosi színház repertoárjára a produkció.”
Molnár Piroska 17 nyáron át játszott a Kőszegi Várszínházban. „Kőszeg csodahely. Hollósi Frigyessel, Frici barátommal hazajártunk oda. Hiányzik az életemből ő, ahogyan sajnos sokan mások is. Olyan jó, hogy Pócza Zoltánék létrehozták a Hollósi-díjat, s hogy
ma is kapható a színház büféjében a Hollósi-kávé, a hosszú kávé hideg tejjel, két cukorral,
ahogyan Frici fogyasztotta. Halála után jó néhány évig nem szerepeltem kőszegi produkcióban, jólesik a visszatérés, ráadásul éppen a Hyppolittal. A Játékszínbeli ősbemutatón Schneidernét játszottam. Kőszegen Makáts főtanácsosné leszek, a fiamat Makáts Csabát Schneider Zoltán alakítja, a tavalyi Hollósi Frigyes-díjas. Minden mindennel összeér.”
A Hyppolithoz kapcsolódóan két könyvbemutatót is tartanak: Molnár Piroska a Kvittek vagyunk, Vajda Katalin a Maradok tisztelettel, Benedek Miklós című kötetét dedikálja július 13-án a kőszegi várban. Július 14-én Őze Áron tart egy kulturális emléksétát a kőszegi vártól indulva: édesapja, Őze Lajos 40 évvel ezelőtt forgatta Kőszegen a Hány az óra, Vekker úr? című filmet. Csak pár napig vett részt a forgatáson, már nagybeteg volt, Kőszegről vitték Budapestre, kórházba. „Apu nagyon szerette Kőszeget. Ahányszor a városban járok, mindig megemlékezem róla. Kőszegiek állítanak meg, és mesélnek a Bacsó-film forgatásáról” – meséli Őze Áron.
Pócza Zoltán a legnagyobb nehézségnek a pénz előteremtését tartja évről évre, és ahhoz, hogy a művészeknek időben tudjanak szólni, időben kell azt is tudniuk, hogy lesz-e rá fedezet. Ezért – a lehetőségekhez alkalmazkodva – úgy pályáznak, hogy ne csak az adott év májusában derüljön ki, hogy nyertek-e, kaptak-e valamit. Már idén pályáznak a jövő évi előadásokra, és megköszönik, amit kapnak: ha sok, ha kevés.
Az a feladatunk, hogy ebből oldjuk meg. Nem kötelezően ellátandó feladatot hajtunk végre, mi vagyunk a sapkán a bojt, a szerelemben a csók. Az egésznek ezért van egyébként értelme, de nem kötelező
– érzékelteti plasztikusan a nyári szabadtéri színház szerepét.
A szabadtéri színházak nagy kihívása az időjárás, mert van, hogy nagyon lecsökken a hőmérséklet, de ha szélmentes, kellemes az idő, és gyönyörű szép, csillagos az este, akkor a közönség is érzi, miben rejlik egy szabadtéri előadás varázsa – arról nem beszélve, hogy „behallatszik” a templom harangja vagy a madarak csicsergése is. Ám amikor elered az eső... „Az a legnehezebb, amikor egy rajtad kívülálló dolog történik, amin nem tudsz segíteni” – mondja Pócza, aki az esőre nem is akar gondolni.
De ha mégis elkezdene csöpögni, akkor a nézők esőkabátot kapnak,
vagy ha előadás előtt indulna be egy nyári zápor, akkor azt megpróbálják kivárni. Négyszáz ember addig a vár helyiségeiben is tud várakozni. Ilyenkor megkínálják őket egy pohár borral, megnézhetik az Országomat egy ló(erő)ért című fotókiállítást, de ha végre találkoznak egymással az ismerősök, beszélgetni is tudnak. Pócza szerint annyi minden más van, amin idegeskedni lehet, ezen nem érdemes. Az Alpokalján vagyunk, itt bármikor felbukkanhat egy felhő, ami aztán ahogy jött, úgy el is tűnik.
Az Országomat egy ló(erő)ért című fotókiállítás – a Hyppolithoz hasonlóan – visszarepít minket az időben, és megnézhetjük, hogy a leghíresebb színészek és színésznők hogyan boldogultak az akkor még újdonságnak számító automobillal Fedák Sáritól a Kőszeghez is kötődő Vízváry Mariskáig. Ezeken a kedves képeken még az is vicces, ha valamelyikük árokba borult, hiszen nincs szó nagy balesetről.
A színház varázsa a képeket nézve is megérinti az embert
– mondja Pócza.
Kőszegen 2024. július 11. és 21. között idén is megrendezik – a nyári évad félidejében – a Köz-Játék Fesztivált, amely több helyszínen zajlik majd: a nagyszínpadi előadások mellett lesznek gyerek- és zenei programok, kamaraszínházi darabok, kiállítások, szakmai konferenciák. A Köz-Játék Fesztivál keretében sor kerül még egy különleges ősbemutatóra is a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal közösen: Baka István költő, író felnőtteknek szóló rémhistóriáját Én, a vámpír címmel Fábián Péter rendezi.
Bár mi, a szervezők nem hajolunk meg a színpadon, vannak, akik előadás után odajönnek, gratulálnak, és megköszönik a szép estét. A közönség 80 százaléka visszatérő vendég, tehát ismernek minket, és mi is ismerjük őket, arcról biztosan. Nekünk a közönség tapsa a legnagyobb fizetség
– mondja a Kőszegi Várszínház igazgatója. Munkatársaival személyesen fogadják a színházba érkezőket a várudvar kapujában, és Pócza Zoltán meg is köszöni az óriási munkát a kollégáinak, köztük Gelencsér Ildikónak és Bakos Zoltánnak, valamit Trifusz Péter képzőművésznek, a Kőszegi Várszínház arculat- és plakáttervezőjének.
A kőszegi nyári rendezvénysorozat két és fél hónapig tart. A következő hetekben fellép mások mellett Grecsó Krisztián, Epres Attila, Györgyi Anna, Kamarás Iván, Nagy-Kálózy Eszter, Pálos Hanna, Rudolf Péter, Sajgál Erika, Szulák Andrea és Vizi Dávid. A Kőszegi Várszínház idei szlogenje a Hyppolit, a lakáj előadására utal: „Ugye minden körülmények között itt lesznek?”
(Borítókép: Hyppolit, a lakáj című előadás stábja. Fotó: Kőszegi Várszínház)