94 évesen meghalt June Leaf festő, szobrász, aki női alakjaival utat nyitott a feminista művészek későbbi generációi számára. Munkásságának visszatérő témája volt a női erő, amelyet egyéni stílusú szobrok és festmények révén fejezett ki, művészete nem illeszkedett az uralkodó trendekhez. Az alkotó gyomorrákban hunyt el.
June Leaf hosszú karrierje nagy részében a fősodortól elkülönülten dolgozott. Kritikusai szerint művészete egyszerre volt szokatlan és intuitív, az expresszionizmus és a primitivizmus egyedi keverékét fejlesztette ki, amelyhez gyermeki játékosság társult. Változatos munkásságához tartoztak kinetikus szobrai, ideges, feszes vonalvezetésű, fékevesztett tusrajzai, szatirikus közösségi jelenetei és a vászonra vagy ónra festett hátborzongató csontvázai.
Művészetének visszatérő témája volt a női erő, amelyet már alkotói pályájának kezdetén kifejeztek a széles csípőjű és mellű, istennőszerű alakok, a denevérszárnyas torzóval rendelkező asszonyok. A női erőt későbbi sorozatában a törzsi szobrokat idéző fémfejek jelenítették meg.
Munkái nem igazodtak a kortárs művészet uralkodó irányzataihoz. Művészetének ennek ellenére hűséges közönsége volt, amely ráhangolódott egyedi frekvenciájára, valamint a kritikusok és kurátorok egy kis csoportjának csodálatát is kivívta.
„Munkái figyelemre méltóan erőteljesek és robusztusak, a földhözragadt képzelet termékei, amely lenyűgöző tehetséggel képes egyszerre vad és hátborzongató, szatirikus és megható képeket vetíteni. Ritka egyéniség a mai festészetben, egy költő, akinek van ízlése és tehetsége az összetett képek megalkotásához” – írta Hilton Kramer a The New York Timesban, Leaf 1968-as első önálló kiállításáról.
Közel hét évtizedes pályafutása során megőrizte a meglepetés képességét, és idejét Manhattan és az új-skóciai Mabou Mines között osztotta meg. A hatvanas években a New York-i Allan Frumkin Galériában, 1970-ben Chicagóban, majd később a New York-i Edward Thorp Galériában állított ki, amelyhez 1985-ben csatlakozott.
June Leaf 1929. augusztus 4-én született Chicagóban, már kora gyermekkorában rajzolni kezdett. Az általános iskolában egyfajta megvilágosodást élt át, amikor odament tanára asztalához, hogy megmutassa a József és testvérei bibliai történet alapján készített rajzát.
Balettet tanult – számos munkájában piruettező nők szerepelnek –, és modellkedett is, mielőtt 1947-ben beiratkozott a chicagói Illinois Institute of Technology Design Institute-ba. Az iskolát otthagyta, hogy egy évig Párizsban éljen, mielőtt visszatért az Egyesült Államokba, és 1954-ben a Roosevelt Egyetemen művészetpedagógiából szerzett alapdiplomát, de még ugyanabban az évben a mesterdiplomát is megszerezte a Design Intézetben.
Ezt követően expresszionista stílust alakított ki, kollázsokat, valamint akvarell és tintás papírmunkákat készített. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején már kis bádog- és drótszobrokat is alkotott, miközben a szexuálpolitika is foglalkoztatta őt.
Leaf ügynöke közölte, hogy munkáiból egy utazó, retrospektív kiállítást hoznak létre.