A Demeter Szilárd által vezetett Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöki kabinetje – amely hivatalosan 2024. július 1-jével állt fel – még a júliusban az MNM Esztergomi Vármúzeumba költözik – tudta meg az Index Demeter Szilárdtól. A központ elnöke azért választotta Esztergomot, mert ott született István király, így ez Magyarország stratégiai kiindulópontja, másrészt hogy oldja a magyar kultúra fővároscentrikusságát.
A Demeter Szilárd által vezetett Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ 2024. július 1-jével állt fel, és míg az elnök korábban azt mondta, hogy a folyót akkor kell átúszni, amikor odaértünk, mostanra körvonalazódott, hol is lesz pontosan a központ székhelye, és hány fővel áll fel az elnöki kabinet.
Jelenleg még – ismét – a Petőfi Irodalmi Múzeumban van a hivatalom, az elnöki tárgyalóban. Visszamentem a szakmailag önálló tagintézményként működő Magyar Nemzeti Múzeumból, hogy ne nyomjam agyon az újonnan kinevezett főigazgató, Zsigmond Gábor autoritását, ne érezze azt, hogy állandóan ott van a főnöke
– mondta az Indexkérdésére Demeter Szilárd. Arra a felvetésre, hogy így a szintén tagintézménnyé vált Petőfi Irodalmi Múzeum szintén július 1-től kinevezett új főigazgatója, Török Petra érezheti úgy, hogy állandóan ott van a főnöke, Demeter Szilárd elárulta, hogy hamarosan – várhatóan július 11-étől – már nem lesznek ott, a Közgyűjteményi Központ ugyanis az MNM Esztergomi Vármúzeumba költözik.
„Kialakítottak nekünk egy irodát, ahol dolgozni tudunk” – mondta Demeter, aki a közvetlen munkatársával költözik Esztergomba: eddigi kabinetfőnöke, Pápay Piroska és annak helyettese mellett Népessy Noémi, az integrációért felelős szakmai kabinetfőnök-helyettes, valamint a vidéki intézményrendszer integrációján dolgozó Végh Kata. A könyvtárszakmai területen Szollás Péter segít, az összintézményi rendszer gazdasági fő-fő igazgatója Zsurki Attila lesz. Azért esett az elnök választása Esztergomra, mert ott született István király, így
ez Magyarország stratégiai kiindulópontja, és ha bárki vendég érkezik hozzájuk, ezzel tudják definiálni magukat.
A másik ok pedig az, amit gyakran szokott emlegetni, hogy a magyar kulturális élet nagyon fővároscentrikus, és ezt ezzel is szeretné oldani. Arra a felvetésre, hogy a Közgyűjteményi Központhoz tartozó hat tagintézmény – a Magyar Nemzeti Múzeum mellett az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Országos Széchényi Könyvtár – mindegyike Budapesten van, Demeter Szilárd azt mondta, hogy emellett a Magyar Nemzeti Múzeum vagy negyven tagintézménye és filiáléja található vidéken, köztük az Esztergomi Vármúzeum, amelyek éppen olyan fontosak.
Demeter elmondása szerint a Közgyűjteményi Központtal kapcsolatos integrációs feladatok is jól haladnak. „A pénzügyi-gazdasági integráció megtörtént. Ez volt a legfontosabb, hiszen mostantól a Magyar Nemzet Múzeum Közgyűjteményi Központ az államháztartási logika szerint egy költségvetési intézménynek számít, amelynek van egy főszámlája, és ebből osztunk vissza a tagintézményeknek” – mondta Demeter Szilárd. 2024-ben egyébként még mindenki aszerint a terv szerint haladhat, amire 2023 végén megkapta a költségvetési támogatást.
A létrehozott munkacsoportok pedig most dolgoznak azon, hogy a marketinget, a kommunikációt, a tudományos munkát, a restaurálást, a régészetet, a raktározást vagy a különböző kiadványok további felhasználását hogyan tudják közösen, hatékonyabban kezelni. A kiállításpolitikát is össze kell jobban hangolni, mert az elmúlt időszakban például négy André Kertész-kiállítás is nyílt az országban, és rendezvényeket is könnyebben tudnak tartani, ha a különböző igényekhez különböző nagyságú termeket tudnak biztosítani az egyes intézményekben. De például a múzeumpedagógiát nem tudják egységesíteni, hiszen ebben minden múzeumnak a saját tematikájához kell alkalmazkodni.
A Közgyűjteményi Központ elnöke az Index rendelkezésére bocsájtotta a 2024. június 17-i állománygyűlésen elmondott beszédét. „A hétvégén kimentem a budapesti könyvvásárra. Végignéztem a standjainkat (MNM, OSZK, PIM), és azt láttam, amit nagyjából sejtettem: külön-külön se rosszak, de ha egybepakoltuk volna a hat intézmény kiadványait, valamint rajtunk keresztül a könyvvásár látogatóinak meg tudtuk volna mutatni a teljes magyar közgyűjteményi szakma elmúlt évi kiadványainak legjobbjait, akkor nagyjából
a legjobb, legérdekesebb, legizgalmasabb non-fiction stand lett volna a miénk.
Elviekben ennek eddig sem volt semmi akadálya, talán még eszébe is jutott némelyeknek, de nem történt meg. Pedig legkésőbb március óta tudjuk, hogy lesz integráció, tehát még indok is lett volna rá. És ez csak egy friss példa arra, hogyan lehet az egész több mint a részek matematikai összege” – kezdete a beszédet, és a fentiekben is felsorolt példákat sorra véve részletesen elemezte az integráció előnyeit.
A beszédében szólt a személyi konfliktusokról is: „én hajlandó vagyok személy szerint bármiféle személyi konfliktust kivizsgálni, meghallgatni az összes felet stb.
De a végén vagy az egyik félnek, vagy a másik félnek, vagy mindkettőnek mennie kell.
Olyan nincs, hogy mindenki marad, mert az azt jelenti, hogy meg tudták volna oldani a konfliktust anélkül, hogy a felső vezetést bekapcsolják. […] A főigazgatók azért vannak, és azért főigazgatók, hogy az intézményi érdekeket képviseljék, az intézményeiket vezessék. Tehát indulásból igazuk van, amíg főigazgatók. Az elmúlt években az is kiderülhetett, hogy nagyfokú autonómiát biztosítok az általam vezetett intézményekben, és ha ezzel élni tudnak az adott területek vezetői, akkor előre tudunk menni. Ugyanakkor azt nem tudom elfogadni, ha visszaélnek ezzel a szabadsággal” – mondta Demeter, hozzátéve:
Ez magyarán annyit jelent […], hogy bár igyekszem a kollektív bölcsességre támaszkodva konszenzuális döntéseket elérni, a végső döntéseket nekem kell meghozni. Elég rosszul viselem, ha valaki helyettem hoz döntést.
Demeter Szilárd beszédében kitért a bér kérdésére is. „Jelenleg a hat intézményben hat különböző bérpolitika érvényesül. Van, ahol aránylag tisztességes bért biztosítanak a munkavállalóknak, mert a kultúrstratégiai többletforrás ezt lehetővé tette. Máshol gyalázatosak a fizetések. Egy gyors és nagyon hozzávetőleges számítás szerint ahhoz, hogy minden intézményünkben tisztességes béreket tudjunk biztosítani, a jelenlegi létszámot figyelembe véve
nagyjából 2,5-3 milliárd forint többletforrásra lenne szükség.”
Szerinte ha július 1-jétől egységes bérstruktúrát szeretnének, akkor a következőket tehetnék.
Elsőként: „Mivel a bértömeget nem tudjuk növelni a költségvetési helyzet miatt, ezért radikális megoldásként kevesebbeknek tudnánk többet fizetni. És én még ezt is el tudnám fogadni, amennyiben
ti mondjátok meg, ki menjen, ki maradjon.
Nem gyávaságból, csak egészen egyszerűen még nem rendelkezem elegendő információval ahhoz, hogy megalapozott személyi döntéseket tudjak hozni. Ehhez teljes körű átvilágításra lesz szükségünk, és én ezt szorgalmazni is fogom.”
Másodszor: „Külön engedéllyel a jelenleg rendelkezésre álló bázisköltségvetést átstrukturáljuk – a feladat ugyanaz: nektek kell megmondanotok, hogy mely dologi kiadást vágjunk radikálisan vissza,
mely intézményeket zárjunk be stb.
Az intézményi összköltségvetésünk elviekben közel 27 milliárd forint évente, ami papíron jól mutat, de ha megnézzük ennek a szerkezetét, akkor azt fogjuk látni, hogy ez a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag csak a működőképességet fedezi. Miközben elképesztő forrásigényt tudnánk felmutatni csak fejlesztések vonatkozásában.
Csak hogy a nagyságrendeket be tudjátok lőni: a minisztérium összesöpörte az ingatlanfejlesztési igényeinket, a végösszeg valahol 1300 milliárd forint magasságában állt meg. Én rendes elnökhöz illően ezzel a számmal el is mentem Lázár János miniszter úrhoz, aki elég edzett ahhoz, hogy ne nevessen ki. De azért megkérdezte, hogy az elmúlt tíz-tizenkét évben hol voltunk, amikor még pénz is lett volna a fontosabb ingatlanfejlesztésekre. És ez egy jó kérdés.
Szerinte az elmúlt évtizedekben a strukturális problémákat a szőnyeg alá söpörték.
Felidézte, hogy ezt a kérdést annak idején a PIM-ben a muzeológusi életpályamodell megalkotásával vélték megoldani, amit a kormány el is fogadott. „Meg kell tehát nézni, hogy az a modell mennyire működőképes, mennyire használható összintézményi szinten.” Szerinte ki kell dolgozni egy olyan minőségbiztosítási rendszert, amely mindenki számára világosan követhetővé és tervezhetővé teszi a munkát. „Amennyire csak lehet, objektív mérőszámok kellenek a teljesítmények megítéléséhez.”
Szeretnék igénybe venni egy nagy tapasztalattal és jó referenciákkal rendelkező nemzetközi tanácsadó cég segítségét is a szervezetfejlesztési kérdésekben. „Ha őszre ez a munkacsoport konkrét számokkal, vállalásokkal, mutatókkal stb. fel tudja tölteni az összintézményi életpályamodellt, akkor tudok érvelni a kormánynak a többletforrásigény mellett.”
„Végezetül: hogy én mit gondolok a világról, az többé-kevésbé nyilvánvaló – mondta Demeter Szilárd. – Az is nyilvánvaló, hogy politikailag melyik oldalon állok, és azt is elmondtam, hogy
110 százalékos orbánistaként teszem a dolgom.
Viszont azt is elmondtam és bizonyítottam az elmúlt esztendőkben, hogy ez nem jelenti azt, hogy megkövetelném a kollégáimtól, hogy ugyanazt gondolják a világról, mint én” – mondta június 17-én, majd amikor a PIM-es kollégái július 1-én körberakták mécsesekkel a Petőfi Irodalmi Múzeum épületét, gyászolva a múzeum megszűnő önállóságát, ezt a gyakorlatban is bizonyította. Nem foglalkozott azzal a szerinte politikai állásfoglalással, amit a munkatársai kinyilvánítottak, mert, mint az Indexnek elmondta, amíg a szakmai munkájukat elvégzik, addig őt nem zavarja ez a gyászmunka, amit nekik el kell végezniük, és tehetnek ilyen gesztusokat a saját politikai oldaluk felé.
Demeter Szilárd egyébként már beszélt az új kulturális és innovációs miniszterrel, Hankó Balázzsal, aki jelenleg tájékozódó beszélgetéseket folytat a főigazgatókkal, és július 8-án megy hozzá újra.
(Borítókép: Demeter Szilárd a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója beszél a Hónap kincse: Limoges-i Krisztus-korpusz Homokbödögéről című kamaratárlat megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi-termében 2024. május 29-én. Fotó: Lakatos Péter / MTI)