A német lemezlovas a Balaton Soundon, közvetlenül a fellépése előtt adott villáminterjút az Indexnek. Többek között arról beszélt, hogyan tekint Magyarországra, illetve milyen mélypontokkal küzdött már meg a karrierje során.
Paul Kalkbrenner azon régi motorosok közé tartozik, akik mára igazi legendává nőtték ki magukat. Ahogy Armin van Buurenre, Tiestóra vagy Sven Väthre, úgy rá is igaz, hogy már több évtizedes tapasztalattal rendelkezik az elektronikus zenét illetően. Paul Kalkbrenner, akit július 4-én láthatott a közönség a Balaton Soundon, nem először fordul meg Magyarországon, a hazai fesztiválokon már visszatérő előadónak számít.
A főleg techno műfajban alkotó német lemezlovasnak szinte csordultig sikerült megtöltenie a Nagyszínpad előtt lévő területet, még a VIP-szekcióban is csak úgy tolongtak a fesztiválozók. Az egyébként sokak számára egysíkúnak tűnő dalok elvesztették monoton jellegüket, nem volt láb, amely ne mozdult volna meg önkéntelenül az ütemet hallva. A visszafogott stílusáról ismert DJ – aki a produkciói során a füstgépet inkább preferálja, mint a lézershow-t – az eseményt megelőzően egy villáminterjú keretében szólalt meg az Indexnek.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor harminc évvel ezelőtt, 1994-ben először nyaraltam itt a barátaimmal. Magyarország már olyan, mintha az otthonom lenne
– kezdte a DJ.
Kalkbrenner elmondása szerint ugyan már hosszú évek óta, egészen pontosan 25 esztendeje van jelen a zeneiparban, máig szerez újabb tapasztalatokat, és még mindig van a szakmában ismeretlen terep számára. Úgy fogalmazott, az elmúlt évtizedek ugyanakkor hullámvölgyekkel voltak tele, amelyek főleg a magánéletét érintették, a karrierje viszont szerencsére azóta is felívelőben van – azt pedig nem szeretné megtapasztalni, mi történne akkor, ha abban is válságos időszak következne be.
A nehezebb pillanatokban az tud segíteni, ha próbálok egy kicsit odafigyelni magamra, és minél több időt a stúdióban tölteni. Néha mindezt magamra is kell erőltetnem, de ahogy Németországban mondjuk: »Von ninchts kommt nichts«
– mondta, utalva rá, hogyha valamit el akarunk érni az életben, akkor küzdenünk kell érte.
Jövőbeli terveit illetően kijelentette, bár nincs konkrét elképzelése azzal kapcsolatban, hogy mit szeretne véghezvinni, abban biztos, hogy a közeljövőben igyekszik minél inkább egészséges maradni. Ezzel pedig arra célzott, hogy szeretné minél tovább ezt a szakmát űzni, amihez elengedhetetlen, hogy jó formában maradjon.
Szeretném még jó pár évtizedig ezt csinálni. Már sok éve dj-zek, és sosem csináltam mást. Németországban épp ezért előnyre tettem szert a profik között – tudom, hogy erre születtem
– jegyezte meg, hozzátéve: „A legnagyobb elismerésnek azt könyvelem el, hogy még mindig itt lehetek, és folytathatom, mert nem olyan egyszerű ekkora sikert elérni.”
A lemezlovas azt is megemlítette, nehéz nyárnak néz elébe, sok koncert vár rá, de ezt egyáltalán nem éli meg teherként. Mint kiemelte, az év ezen időszaka a kedvence, és minden percét élvezi.
Az idén 47. életévét betöltő Paul Kalkbrenner, aki sok más DJ-vel ellentétben az élő zene híve, a berlini Lichtenbergben nőtt fel, a város keleti részén. 13 éves volt, amikor lerombolták a német fővárost átszelő falat – ebben az időben ismerte fel, mennyire érdeklődik a zenélés iránt.
Kezdetben ifjúsági klubokban játszott le lemezeket, és igen hamar felébredt benne a kíváncsiság a techno műfaj iránt. Ebben partnerre talált, mivel egyik barátja, a szintén zenész Sascha Funke is kacérkodott ezzel a stílussal. A 90-es években éveket töltöttek azzal, hogy megismerkedjenek a legújabb technoszerzeményekkel, illetve szombatonként a Rave Satellite rádióműsort hallgatták. Mindeközben Kalkbrenner az iskolában trombitázni tanult, ami a zeneelméletet tekintve biztosított a számára némi alapot.
Végül elhatározta, hogy ő maga szeretne dalokat készíteni, így 1995-ben, 18 évesen két évig dolgozott vágóként a szórakoztatóiparban, hogy finanszírozni tudja ennek költségeit – ebben Sascha Funke szintén segítségére volt. Amíg pedig nem voltak saját berendezéseik, akár kölcsönzött készülékeken is zenéket gyártottak. Ennek folyamata során határozta el Kalkbrenner, hogy csakis saját dalokkal hajlandó fellépni a közeljövőben, élőben, nem előre felvett szettekkel. 1999-ben adta ki első kislemezét, majd az albumok készítésére állt át. Leghíresebb dala a Sky and Sand, ami nem mellesleg a 2008-as Berlin Calling filmhez készült, és amelynek főszerepét, Ickarust a lemezlovas alakítja. A szerzeményen egyébként közreműködött a DJ testvére, Fritz Kalkbrenner is, aki szintén lemezlovasként dolgozik.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)