A világ egyik legsűrűbben lakott területe Hongkong; a Kínai Népköztársaság különleges közigazgatási területének 2755 négyzetkilométerén hét és fél millió ember zsúfolódott össze. De nemcsak emberből van itt nagyon sok, hanem pénzből is. Ahol sok a pénz, ott egyre többet költenek képzőművészeti alkotásokra. Az egzotikus távol-keleti városállamból érkezett galeristával, Christopher Tanggal beszélgettünk a műtárgypiac világméretű átalakulásáról.
Amikor egy magyar meghallja Hongkong nevét, a többségnek az akciófilmsztárok – Bruce Lee, Jackie Chan, Jet Li, Chow Jun-Fat – neve ugorhat be, a tájékozottabbak, a fanatikus moziba járók természetesen John Woo filmjeit is ismerik. Még szép, hiszen Quentin Tarantino is Woo moziján nevelkedett. Na de mi a helyzet a műtárgy-kereskedelemmel, a képzőművészeti alkotások piacával? Hongkong? Ugyan már! New York, Párizs és London feltétlenül, esetleg Milánó, Bécs, vagy Basel, a bennfenteseknek még Madrid, Amszterdam. Pedig ha az ember világjáró műgyűjtő, netán olyan turista, aki a világ legfelkapottabb galériáit helyezi a fókuszba, amikor összeállítja az útitervét, nem árt, ha Hongkongot is felveszi a listájára.
A közelmúltban Budapesten találkozhattunk a hongkongi képzőművészeti biznisz egyik feltörekvő, a szakmában már méltán hírnévre szert tett galeristájával, Christopher Tanggal . A SHOUT Art Hub and Gallery tulajdonosa néhány napot töltött fővárosunkban, elsősorban azért, hogy találkozzon magyarországi partnerével, Göncz Dalma festőművésszel, akinek a betonfestményeiből már két alkalommal rendezett bemutatót Hongkongban. De ha már itt járt, megtekintette a Banksy világa – The World of Banksy kiállítást is a Kazinczy utcában. Christopher Tanggal a Zrínyi utcai Goentz Atelier-ben beszélgettünk.
„Hongkongban születtem, ott is nevelkedtem” – mutatkozott be a galerista, aki feleségével és három kisgyermekével érkezett Budapestre. „A pénzügyi szektorban dolgozom, világéletemben privátbankár voltam, korábban a Société Générale-nál és a BNP-nél dolgoztam, ma pedig a vagyonkezelői biznisz, az asset management a szakterületem” – tette hozzá.
Ez lenne a munkája, de a szenvedélye a képzőművészet. Chris Tang China Hongkong Academy of Fine Arts néven néhány évvel ezelőtt egy képzőművészeti iskolát indított, igazából a három gyerekének. Tíz éve indította el a galériáját, hobbiból, hiszen főállásban egy alapkezelő cég ügyvezető igazgatója.
Aztán az élet, pontosabban a koronavírus-világjárvány közbeszólt. 2020–2021-ben, a Covid miatt áthelyeztem a fókuszt a képzőművészeti akadémiáról a galériára. A kortárs városi utcai képzőművészetben utazom, ez a szenvedélyem, az sem véletlen, hogy Budapesten megtekintettem Banksy kiállítását. Nem sok galéria utazik ebben a szegmensben Hongkongban, ez egy fehér folt. Valójában betöltöttem egy űrt, és önmagam számára is váratlanul sikeres lettem, mert kiderült, hogy ezeknek az izgalmas, színes műalkotásoknak komoly felvevőpiaca van. Tehát, mivel ebbe a piaci résbe nyomultam be, nagyon sikeres voltam. Az első galerista évemben egymillió eurós forgalmat bonyolítottam le! Ez nagyon biztató volt számomra, mivel bankárként van némi fogalmam arról, hogy ez mekkora teljesítmény egy kezdő galériatulajdonostól.
Innen már nem volt megállás, Chris Tang néhány ügyfele biztatására további befektetéseket eszközölt, és felpörgette a Shout Galleryt. Göncz Dalma alkotásaival a közösségi médiában ismerkedett meg, 2021 környékén felvette vele a kapcsolatot, mivel nagyon megtetszettek neki a betonfestményei.
„Megláttam benne, illetve a művészetében az üzleti lehetőséget, végtére is bankár vagyok, vagy mi a szösz. De az üzleti lehetőségnél is nyomósabb ok, hogy tényleg tetszettek a képei. Ezért aztán 2022. november 9. és december 1. között megrendeztem az első szóló kiállítását az IFC Mallban, Hongkong legnagyobb luxus-bevásárlóközpontjában, a városunk legfrekventáltabb helyszínén, ahová Dalma még nem jött el személyesen. Ezt követte a sikeren felbuzdulva a második bemutató, amelyet tavaly április 4. és 24. között szerveztem Nyugalom (Tranquility) címmel. Ezen Dalma mellett egy Thanh Lyons nevű, Ausztráliában élő vietnámi képzőművész alkotásai is szerepeltek. A műalkotások egy részét kiállították Ázsia egyik legrangosabb képzőművészeti vásárán is. Bevallom, bátor vállalkozás volt ez a részemről, egy olyan hölgy képeivel előrukkolni Hongkongban, aki Budapesten, Kínától több ezer mérföldre él, egy egészen eltérő kultúrkörben.”
Tang kockáztatott, és nyert. Ahogy oly sokszor a pénzügyi szektorban is.
„Dalma művészetének egzotikuma vonzotta a klienseimet. A két leginkább találó jelző a vállalkozásomra az izgalmas és a kockázatos volt, de szerencsére bejött. Már az első bemutató után nagyon jó visszacsatolásokat kaptam, és egy neves hongkongi filmrendező – oké, nem John Woo, de majdnem olyan híres – megvásárolta Dalma egyik festményét, és ennek villámgyorsan elterjedt a híre. Ha jól emlékszem, a magyar művész tíz festményét értékesítettem. Úgy gondoltam, ki kell használni a lendületet, és tavaly tavasszal megrendeztem a második show-t, amire már Dalmát is meghívtam – mondta Tang, hozzátéve, hogy a sikerhez hozzájárult Magyarország és Kína kiváló viszonya is.
Az amerikai és francia képzőművészekkel Dunát, illetve Sárga-tengert lehet rekeszteni Hongkongban, egy magyar festőnő, aki ráadásul fiatal és szép, olyan narratívával rendelkezik, ami, párosulva a remek festményeivel, igencsak piacképes
– mondta az üzletember, aki szerint Göncz Dalma egyike az első magyar festőknek az ázsiai képzőművészeti szcénában.
Chris Tang visszatérő vendég Budapesten, először tizenhat éve járt itt, amikor nászúton volt a feleségével. Már akkor is nagyon tetszett neki a város, most pedig egyenesen beleszeretett. Szerinte Budapest mindig elbűvöli az embert. A galeristát egy pekingi kiállítás gondolata foglalkoztatja, aminek középpontjában Göncz Dalma festményei állnának.
„Hatalmas potenciált látok a kínai piacban. Kialakult egy réteg, amelynek nagyon sok pénze van, és ezek az emberek egyre inkább érdeklődnek a képzőművészetek, ezen belül is a kortárs festők alkotásai iránt” – magyarázta.
Chris Tang szerint szerint Hongkong a harmadik legfontosabb központja a világ képzőművészetének, a műkereskedelemnek.
Az első New York, a második London, már ami az aukciósházak forgalmát illeti. A Sotheby’s, Christie’s, Bonham’s, Phillips, tehát a legnagyobb aukciósházak rendelkeznek hongkongi lerakattal.
Az ok nagyon egyszerű: Hongkong adómentes övezet. Az ember joggal teszi fel a kérdést, hogy akkor miből származnak Hongkong bevételei, nos, ami mindenhol a világban a legnagyobb költségvetési tétel, a védelmi kiadások, azok nálunk nem léteznek, mert Hongkongnak nincs hadserege. És hát nálunk a földnek óriási értéke van, ami az állam másik jelentős bevételi forrása. Annyira kevés a földterület, hogy a tengertől hódítjuk el, így terjeszkedik a város. Továbbá Hongkongban van a világ legnagyobb bortőzsdéje
– mondta, hozzátéve: sikerei ellenére is fontosnak tartja, hogy mindig naprakész legyen, már vannak fontos kliensei, neves hongkongi gyűjtők, akiknek próbál egy új perspektívát mutatni.
Korani Eleni, a honi műkereskedői és műkincsszakértői szcéna egyik legbefolyásosabb influenszere, cseppet sem tiltakozik a minősítés ellen. Ha valaki ismerős a nemzetközi műkereskedelem kegyetlen világában, akkor az nem más, mint az Irányi utcai Ernst Galéria társtulajdonosa. Eleni
Egyetért azzal, hogy mára Hongkong a képzőművészeti biznisz egyik csomópontjává nőtte ki magát a világban.
„Ha fel kellene állítani a sorrendet a műtárgykereskedelem, a galériás világ világméretű központjai között, akkor egyértelmű, hogy New York viszi el a pálmát, a második helyről szerintem Párizs kiszorította Londont. A brexit nagyon betett a briteknek, az élet minden területén, így a képzőművészeti bizniszben is” – állítja Korani Eleni, a számos nagy kiállítást, így a nagybányai festők Nagybányán, Marosvásárhelyen és Szabadkán megrendezett tárlatát kurátorként jegyző művészettörténész, aki szerint Hongkong már ott liheg New York nyakában, fej fej mellett Londonnal és Párizzsal.
Hongkong már Budapestre is betette a lábát, hogy ezzel a képzavarral éljek. Itt van a Q Contemporary nevű magánmúzeum az Andrássy úton, amelyet egy hongkongi hölgy, bizonyos Queenie Rosita Law alapított. Nem is olyan régen egy színvonalas Keserü Ilona-kiállítás vonzotta oda az érdeklődőket. Nagyon oda kell figyelni Indiára, ahol ugyancsak vannak tehetős gyűjtők. Példának okáért Mukesh Dhirubhai Ambani, Ázsia leggazdagabb embere. Ambani mifelénk arról lett híres, hogy a napokban egy magyar zenekar játszott a fia esküvőjén, de a milliárdos műgyűjtői körökben is jól ismert
– magyarázta Korani Eleni. Mindent összevetve: Hongkong, és tágabb értelemben Ázsia rövid időn belül felülkerekedhet a műtárgy-kereskedelem európai és amerikai központjain.