Nagyszerű hangulatban folytatódott a Fiatal Írók Szövetsége által szervezett FISZ-tábor a második napon is. A Szokolya melletti Királyréten a műhelycsoportok még inkább összeértek, és ma már azok is hallatták hangjukat a foglalkozásokon, akik az első napon talán még bizonytalanabbak voltak.

A csoportok munkáját kívülről szemlélve üdítő tapasztalat volt, hogy bár mindenki barátságos és tiszteletteljesen viszonyult egymáshoz, de a kemény szakmai viták sem maradtak el, amelyekből reményeink szerint mindannyian gazdagodtak.

A műhelymunkák után rendezték meg a FISZ-tábor második nagyszínpados beszélgetését. Grecsó Krisztián, a József Attila-díjas írót Szilágyi Zsófia irodalomtörténész kérdezte. A beszélgetést azzal vezette fel, hogy bár már többször beszélgettek színpadon, de írótábori körülmények között még nem, annak ellenére, hogy egy táborban ismerkedtek meg. Majd Karinthy Frigyes művét idézve azt mondta, hogy egy Találkozás egy fiatalemberrel helyzetbe kerültek.

Grecsó Krisztián felidézte, fiatal korában a JAK-táborban (József Attila Kör) próbálta keresni a helyét, ám a generációs különbség akkora volt, hogy az első évben magányosan érezte magát. A második alkalommal már jobb helyzetben volt, mert addigra megalapították a Sárkányfű folyóiratot, amelynek csapata együtt jelent meg az eseményen. Szilágyi ekkor megkérdezte, hogy milyen céllal jött létre a lap.

Túl nagy irodalmi paradigmánk nem volt. Az egész arról szólt, hogy a nagy lapok nem közöltek minket, ezért eldöntöttük, hogy alapítunk egyet, hogy leközölhessük magunkat.

Ám így sem voltak könnyű helyzetben. „Már a rendszerváltás nyakán voltunk, az előző generációt pedig visszatartották, és így Darvasi László és Háy János köre is megindult, mi meg a nyakukra csúsztunk” – fogalmazott. 

Beleállt a földbe

Grecsó Krisztián arról is beszélt, hogy az első könyve, a Vízjelek a honvágyról azonnal „beleállt a földbe”, miután a kötetből összesen nyolc darab kelt el. Ráadásul az előtte lévő generáció szerzői sem tudtak neki tanácsot adni. Szilágyi ekkor arról érdeklődött, hogyan élte meg a bukást abban a kortárs irodalmi térben. „Egy légüres térben voltam, és úgy éreztem, még nincs hangom” – felelte. Szilágyi megfogalmazása szerint Grecsó ma már olyan helyzetben van, hogy ő segítheti a fiatalokat. A József Attila-díjas szerző igyekszik odafigyelni, amennyire lehet.

Bár tudom, időnként hálátlan szerep, hogy állok a kapuban, és tízből nyolcszor nemet mondok. De igyekszem odafigyelni, biztatni őket, és arra is van példa, hogy látom rajtuk a fejlődést, hogy egyre jobbak.

Megfogalmazása szerint Kardos G. Györgynek 1994. és 1997. között például sokkal nehezebb volt prózát leadni, mert eleve minden lassabb volt. Akkoriban a kéziratot indigóval lemásolták, és azt küldték el a szerkesztőnek, aki korrektúrázta, majd egy asztal mellett átbeszélték. Ezzel ellentétben manapság valaki a buszon ülve negyven szerkesztőségnek is elküldheti a műveit.

„És tízszer annyi próza jön, mint Kardos G. korában. De azt látom, ha valakit elfogadunk, akkor viszonylag hamar a Jelenkorban is látom megjelenni. És ez fordítva is igaz” – tette hozzá.

Apám üzent

Grecsó Krisztián Apám üzent című regénye 2024 novemberében jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában. A szerző megfogalmazása szerint nem lehet olyan karaktert működtetni, akihez túl erős érzelmi viszony fűz, legyen az gyűlölet vagy kiszolgáltatottság. Úgy véli, ez a kötelék nem szűnik meg, és a szöveg rögtön terápiás szöveggé válik.

Annyi idős vagyok, mint ő, amikor meghalt. Ebben a pillanatban megszólított, hogy számadást kell csinálnom, és átgondolni dolgokat.

Grecsó elmondta, eleinte nem találta az utat, ezért felhívott egy családfakutatót, akitől teljes képet kért. A szakember aztán visszahívta, és elpanaszolta neki, már annyira kiégett a munkában, abban, hogy amin ő keményen dolgozott, az maximum 13 másodpercig érdekli az embereket egy családi rendezvényen.

„Majd azt mondta, hogy ha vállalom, hogy megtanulom, vagyis részt veszek egy képzésen, amit őt tart, reggeltől estig, akkor nem kell kifizetnem az anyagot. Vagyis a mintegy félmillió forintnyi tételt. Mire én egyből mondtam, persze, vágjunk bele, hova kell mennem, és azt mondta, hogy Makóra” – mondta Grecsó, aki szerint bizarr volt egy vadidegen ember házában egész nap üldögélni, ám amikor kijött, tudta, hogy mit akar, s nem azt, amit addig.

Onnantól azoknak vonalaknak akartam utánajárni, amelyek visszatekintve 3-4 generációt érintenek a családban. Mi hogyan történt, és mi miért zajlik. Kemény volt ezeken végigmenni. Felkavaró dolgok derültek ki

– fogalmazott Grecsó. 

Valami csajos sztori?

A második tábornap esti programjaként három elsőkötetes szerzőt, Sárkány Tímeát, Nagy Zalánt és Nagy Dánielt mutatták be a színpadon, akikkel Kiss A. Kriszta beszélgetett. Sárkány Tímea Boszorkányok nyara című verseskötete csaknem tíz évig készült, és André Ferenc szerkesztette, aki hatalmas munkát végzett rajta. 

Megtudtuk, hogy versek többsége a szégyenről, testképzavarról szól, ám a kötet végére nyugvópontra jutnak a problémák. Kiss A. Kriszta megkérdezte, hogy a szorongás összeköthető-e a boszorkányképzettel.

A kortárs irodalomban is érezhető szorongás. Lányok, nők, ahogy ő is, rendre megkapják azon megjegyzéseket: »Még írogatsz? Valami csajos sztori?« Tessék, most menstruációról szóló vers is van a kötetben.

Eztán arra is választ kaptunk, hogyan jutott el a boszorkányságig, a fojtogató érzésekkel együtt. Sárkány egyszer csak elfogadta a helyzetét, mert rájött, akármelyik oldalra áll, akármilyen költészetet ír, szóval csinálhat bármit, az emberek úgyis felcímkézik.

Nagy Zalán elmondta, Horváth Benji szerkesztővel együtt javarészt az Atlasz vállára veszi a holdat című kötet felépítésén és koncepcióján dolgoztak. A fiatal költő intuitív alkatnak vallja magát, ami szerinte akkor is megjelenik nála, amikor ír. „Ennek hátulütője, hogy könnyen érzelgős leszek, amitől megijedek, és úgy érzem, szükségem van egy kontrollra. A kulturális referenciák segítenek eltávolodni önmagamtól, ezáltal önmagamról is könnyebben tudok írni.”

Nagy Dániel azon gondolkodott az elmúlt tíz évben, valóban író akar-e lenni. Eleinte lázadó szövegeket írt, aztán azt érezte, hogy ez a fajta irónia unalmas, és már érzelmes verseket akart írni.

Az Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni című verseskötetben pedig az irónia és az érzelem felváltva jelenik meg a versekben. S az volt a koncepcióm, hogy nem tudunk mit kezdeni az érzelmekkel.

A kötete a FISZ Könyvek gondozásában jelent, meg de másképp, mint a kiadó egyéb kötetei. Zavarják azok a kötetek, amelyben a szöveg középen van, emiatt szűk margók vannak, de semmiképp nincsenek kiemelve, így a vers közelebb áll hozzá, „klasszikus avantgárd gesztus, hogy az életet és a művészetet összehozzam”.

A FISZ-tábor második napja is jó hangulatban telt, vacsora után hajnalig tartó beszélgetésekkel, tánccal és bográcsozással. Ám a tábor nem áll meg, robog tovább, és egészen 2024. július 21-ig tart.