A közelmúltban robbant ki a vita a Mexikói-öbölnél lévő Progreso városában a tengerparton emelt, Poszeidón görög istent ábrázoló szobor miatt. A helyi maja közösségek azt mondják, az installáció sérti esőistenüket, Chaacot, véleményük szerint pedig a közelmúlt heves viharai is ezt jelzik. Az érvelés mögött azonban több van, mint néhány ember sajátos gondolkodása, ugyanis a mai napig több millió maja őslakos él Amerikában, akik közül sokan őrzik több száz éves kulturális örökségük egy részét.
A kezdetben turistaattrakciónak szánt Poszeidón szobor története a közelmúltban komoly fordulatot vett. Noha számos érdeklődőt vonzott Progreso tengerpartjára, sokaknak nem tetszett, hogy a városi tanács egy másik kontinens idegen vallásának istenségével próbálja fellendíteni a helyi turizmust. Az őslakos közösségek egy része úgy tekint a térségben pusztító Beryl hurrikánra, mint a maja esőisten, Chaac bosszújára, aki nem tűri Poszeidón jelenlétét.
Chaac a maják kultúrájában a természeti erőket uraló istenek közé tartozik. Hatalmában áll esőt fakasztani, villámot szítani, ha pedig hatalmas fejszéjét az égbe suhintja végigszelve vele a felhőtakarót, akkor mennydörgés rázza meg a vidéket és pillanatok alatt leszakad az ég. Az őslakos törzsek szövevényes vallási rendszerében számos más istenség is van, amelyek az esőért és villámokért felelnek – ilyen többek közt Bolon Dzacab, akit egyes források Chaac villámló fejszéjével hoznak párhuzamba –, Chaac az egyik legismertebb, aki valamilyen szinten az azték esőisten, Tlaloc megfelelője is.
Az alapvetően emberszabású istenséget sokszor humanoid testtel, pikkelyes bőrrel, néhol kagyló füldísszel, agyarakkal és hosszú orral ábrázolták. Így részben érthető, hogy a helyi turizmus képviselői miért inkább az ősszakállú, kidolgozott testű, bölcs tekintetű Poszeidónt próbálták népszerűsíteni a villámfejszés Chaac helyett.
Azzal azonban nem számoltak, hogy az őslakos közösségeket semmiképp sem érdemes figyelmen kívül hagyni.
Noha Progreso lakossága nem túl nagy, nagyjából negyvenezer főt számlál, az országban élő maja közösség létszáma abszolút nem elhanyagolható. A kikötőváros Mexikó egyik szövetségi államában, Yucatánban található, a Yucatán-félsziget északi részén, az állam fővárosától, Méridától mindössze 35 kilométerre.
A 2017-es adatok szerint a teljes mexikói lakosság (amely nagyjából 130 millió fő) mintegy ötödét teszik ki a különféle bennszülött csoportok, és szintén jelentős számban vannak meszticek, akik európai és őslakos családok közös leszármazottai. A bennszülött népcsoportok között is kiemelt számban vannak jelen a maja őslakosok, akik nagyjából 8 millióan élnek elszórtan Amerikában, legtöbben Guatemalában és Mexikóban.
Noha a maják többször is népirtás és európai hódítás áldozatául estek – még a XX. században is százezrével szenvedték el a guatemalai polgárháború szörnyűségeit –, számuk manapság majdnem annyi, mint a Kolumbusz előtti időkben. Egyes források 5-10 millióra saccolják az őslakos maja törzsek együttes népességét a kolonizálást, a hódítók általi népirtást és az Európából behozott betegségeket megelőző korszakban.
A Yucatán-félsziget mindig is a maják által sűrűn lakott területek közé tartozott, Mexikóban a mai napig ez az egyik olyan hely, ahol a legtöbb őslakos család él. Jelentős részük még mindig beszéli saját nyelvét, és sokan továbbra is őrzik a századokon átörökített kulturális hagyatékaikat.
Ennek a hagyatéknak a része vallásuk, amely különleges keveréke volt az őslakos mitológiának és a római katolikus hitnek.
Hitviláguk mára sokat változott és a közösség egy része maga mögött hagyta az efféle hagyománytiszteletet, a sámánizmus, néhány rituálé és a természetfeletti erőktől való félelem sokaknál megmaradt, amire a mostani helyzet is rávilágít: aggódnak a helyiek, hogy egy idegen kultúra istene felbosszantja az ottani hatalmakat, amelyek akár hurrikán formájában is kifejezhetik bosszújukat.
A Poszeidón-szobor esete némileg rendhagyó, hiszen ritka, hogy kontinenseken átívelő kultúrharc alakuljon ki különféle istenek között, de az amerikai őslakos törzsek mindig is igyekeztek megóvni hagyatékukat. Több esetben felszólaltak a különféle kolonizációt dicsőítő vagy kultúrájukat elnyomni célzó intézkedések ellen, hol finomabban, hol durvábban.
Ilyen volt többek közt, amikor az USA-ban Kolumbusz Kristóf szobrának eltávolítására szólították fel a hatóságokat az őslakosok. Kérésüknek többévnyi huzavona után 2020-ban a George Floyd-ügy vetett véget, amikor egymás után pusztították el a tüntetők a különféle Kolumbusz-szobrokat,
így a helyi őslakos közösségek néhány képviselője is úgy döntött, ledönti az ottani bronz alkotást.
Ennél némileg finomabb eset volt Hernán Cortés spanyolországi szobrának megrongálása 2010-ben, amikor festékkel öntötték le a konkvisztádor emlékművét a Mexikó és Spanyolország közötti barátságos futballmeccs után, ahol Mexikó függetlenségének kétszázadik évfordulójáról emlékeztek meg. Az eset a mérkőzést követő napon történt. Az elkövetők röplapokat is hagytak a helyszínen, amelyeken az szerepelt:
A népirtás kegyetlen és arrogáns dicsőítése sértés a mexikói emberek számára.
Hernan Cortés a XVI. században döntötte meg az Azték Birodalmat, jelentős szerepe volt a mai Mexikó területének meghódításában, amelynek következtében több százezer őslakos vesztette életét. A mexikói politikában a mai napig jelentős szerepet játszik az őslakosok jogainak és érdekeinek védelme, amellyel számos politikus igyekszik kampányolni, továbbá Cortés is a legmegosztóbb történelmi figurák közé tartozik.
A Poszeidón-szobor valószínűleg nem sokáig maradhat a progresói tengerparton,
de nem csupán a maja közösségek panaszai miatt. Felállításakor néhány környezetvédelmi szabályt is figyelmen kívül hagyott a városi tanács, így a mexikói környezetvédelmi ügynökségnek jogában állhat az alkotás lebontását elrendelni.