Tamás Gáspár Miklós posztumusz kiadott, a Pesti Kalligram gondozásában megjelent Világvége-könyvsorozatának szerkesztőjével, Sipos Balázzsal most a Litera készített nagyinterjút, amelyben egyebek mellett a filozófus korszakairól, jóslatairól, társtalanságáról és esetleges tévedéseiről beszélgettek.

• Sipos Balázs úgy véli, hogy Tamás Gáspár Miklós nem csupán a politikai szövetségkötés és ajánlattétel logikáját látta át, mert ismerte a történeti mintázatokat, hanem a gazdaságirányítás, a kormányzástechnika, a jogalkotás és a kulturális termelés szövevényes viszonyait is világosan artikulálta.
• A szerkesztő úgy hiszi, hogy TGM 2013-ra a Magyar Narancs után az Élet és Irodalomban is elveszíthette legtöbb szövetségesét. „A cikkeire vagy nem reagáltak semmit, vagy szimplán háborogtak. Ettől a visszhangtalanságtól óhatatlanul növelni kezdte a szövegei retorikai erejét; mind élesebben, provokatívabban, apokaliptikusabban írt. Olykor már kiabált.”
• Sipos szerint a filozófus a bloggal nemcsak hallgatóságra és szerkesztőkre lelt, akik figyeltek a szavára, és annak jegyében tudósítottak a magyar és globális valóságról, hanem olyan formátumra is, amely igencsak kedvezett az írási-olvasási szokásainak: azonnal közölhetett politikai kommentárokat tetszőleges terjedelemben.
• „Ezek után többé nem kellett visszafognia az antikapitalista retorikát és törölnie a marxista hivatkozásokat (sőt); elindíthatott egy rendszeresen bővített, összefüggő sorozatot, egyfajta olvasónaplót, amelyben a forradalmi marxizmus legfontosabb XX. századi eseményeit és figuráit mutatta be” – fogalmazott Sipos Balázs.

• Sipos Balázs szerint Tamás Gáspár Miklós 2010–14 között cikkek tucatjaiban részletesen leírta az épülő NER szerkezetét; felfejtette eredettörténetét; vázolta lehetséges kifutásait; megmutatta az ellenállás lehetséges módozatait, elemezte kudarcait. „Ez, habár részletekben jelent meg, egybefüggő, gazdagon rétegelt, rendszerszintű történeti elemzés; megáll a lábán.”
• „A kegyelmi botrány elemzését jóformán előre elvégezte a tízes években. (Lsd. a Fidesz keresztény-nemzeti jellegéről írott cikkeket a Világvége II.-ben.) Az sem lepte volna meg, ha a rezsim bugyraiból előbukkan egy snájdig, nemzeti konzervatív, fehéringes fiatalember napszemüvegben, és magyar zászlók erdejében elcsavarja a balközép fejét. (Lsd. pl. a „Kétféle jobboldal”-t – 2004-ből.) Bármilyen frivolan hangzik, a Világvégékből az is kiderül, hogy senki sem ismerte ki annyira Orbán Viktor észjárását, mint Gazsi” – fogalmazott Sipos.
• A szerkesztő megfogalmazása szerint amennyire meg tudja ítélni, Tamás Gáspár Miklós filozófiafelfogása, esszéstílusa, de bámulatos leíró- és megnevezőkészsége, illetve problémaérzékenysége is általában véve közelebb áll Bretter Györgyhöz, ennek a „végtelenül ironikus embernek” (TGM) a posztmetafizikus eszményéhez, mint a misztikus Balassa vagy Mészöly, a Kerényiből kiinduló Nádas vagy a wittgensteini antifilozófus Tandori esszéisztikájához.
• Tamás Gáspár Miklóst 2020-ban diagnosztizálták gyógyíthatatlan betegséggel. „A halálfélelemről beszélek, de hangsúlyozom, az esetében ez nem fordult kesergésbe, önsiratásba. Sosem hallottam tőle egyetlen zokszót, noha három év alatt bőven kijutott neki a magyar egészségügyből. Tőle tanultam, hogy a halálfélelem nem csak bénító lehet. Lehet hajtóerő is. Ennek a szellemi, de gyakran nagyon fájdalmas fizikai küzdelemnek is a lenyomata A túlsó pólus; ennek a kötetnek a tervéről mesélt nektek” – mondta Sipos Balázs.

Tamás Gáspár Miklós a rendszerváltozás előtti demokratikus ellenzék meghatározó alakja, majd az első szabadon választott országgyűlés szabaddemokrata képviselője volt. Később fokozatosan eltávolodott a pártpolitikától, és kutatóként, közíróként tette le markánsan névjegyét. 74 évet élt.