Bár a nevét lehet, hogy kevesen ismerik Magyarországon, mégis sokan látták azokat a filmeket, amelyeket ő írt, tulajdonképpen önmagáról. Ráadásul nem is akárki alakította őt a sikeralkotásokban. De ki volt Hunter S. Thompson, és miért volt fontos?
Hunter S. Thompson annyit ivott és drogozott, hogy létrehozott egy újságírási stílust. Bár közel húsz éve nincs már közöttünk, hatása és munkássága megkerülhetetlen. Üldözték denevérek, miközben vezetett, indult egy seriffválasztáson, együtt mozgott a Hell’s Angels motorosbandával, közben pedig a legnívósabb amerikai lapok jelentették meg a cikkeit. Thompson egy új újságírói műfajt teremtve úgy világított rá az igazságra, hogy közben sokszor teljesen fiktív történeteket írt le, amelyeknek csak az alapelemei kapcsolódtak valamilyen módon a valósághoz. A Félelem és reszketés Las Vegasban és a Rumnapló című film alapanyaga is az ő tollából származik, az író karakterét pedig Johnny Depp keltette életre mindkét alkotásban.
Dr. Johnson mondta az 1700-as években, hogy „aki vadállatot csinál magából, megszabadul az emberi lét fájdalmától”. Ezzel az idézettel kezdődik a Félelem és reszketés Las Vegasban is, és a mondás tökéletesen igaznak bizonyul Hunter S. Thompsonra. Egy vadállat volt, akitől sokan féltek, akit sokan megvetettek, szerettek és elismertek. A bevezető után láthatjuk, ahogy betépve denevéreket hallucinál vezetés közben, majd lerántva a kocsit az útról kipattan, és elkezdi hajkurászni őket. Bár viselkedése és cselekedetei jó része megkérdőjelezhető volt, jelentősége a legkevésbé sem. Annak ellenére sem, hogy munkájának minősége széles skálán mozgott. Thompson egyes szám első személyben írta cikkeit és könyveit, melyek alapján azt feltételezhetjük, létrejöttüket személyes tapasztalatok inspirálták. És hát az újságírás fenegyerekének akadt belőlük rendesen.
Thompson gyakran az elmebaj határát súrolta, sőt néha át is lépte. Irgalmatlan mennyiségű kábítószert és alkoholt fogyasztott, nem is csinált belőle nagy titkot. Persze nem is nagyon tudott volna. Életmódja egy egész várossal végzett volna, de ő mégsem káros szenvedélyeibe halt bele.
Hogy képes valaki meginni 161 zsebrakétát?
– szegezték a kérdést a Thompsont megelevenítő karakternek a Rumnapló című filmben, amelyet Terry Gilliam rendezett. De a tényleges fogyasztását figyelembe véve ez csak a jéghegy csúcsa. Ha hihetünk E. Jean Carollnak, aki életrajzi könyvet írt Thompsonról, akkor elég sajátos, tulajdonképpen hihetetlen napi rutinja volt.
A délután három órás ébredést egy pohár whisky, a reggeli lapok olvasása és egy szál cigaretta követte. 40 perccel később szívta fel első csík kokainját. Innentől kezdve este hatig egymást váltotta a kokain, a whisky, egy kis kávé és narancslé, valamint a cigaretta. Hatkor elszívott egy kis füvet, hogy visszatérjen a földre. Hétkor leugrott ebédelni. A menü: Heineken sör, két Margarita koktél, két sajtburger, két adag sült krumpli, egy tál paradicsom, coleslaw saláta, egy taco saláta, két adag hagymakarika, répatorta, fagyi, panírozott bab, cigaretta, még egy Heineken, kokain, majd a hazaútra egy nagy adag jég, amire 3-4 felesnyi Chivas whiskyt öntöttek neki. A laktató ebéd után ismét durrantott egy kis kokót, majd 22:00-kor bevett egy adag LSD-t. A munka előtti utolsó simításokat is elvégezte 23:00 magasságában, ami kokain, fű és Chartreuse likőr keverékéből állt. Hunter S. Thompson
éjfélkor készen állt a munkára.
Reggel hatig írt, közben Chartreuse-t, kokaint, füvet, whiskyt, Heinekent, cigarettát, kávét, grapefruitot, narancslevet és gint fogyasztott. Hatkor bepattant a kádba a Dove szappanok közé egy üveg pezsgővel, majd beküldött egy tányér Fettuccine Alfredót. Reggel nyolckor rádobott egy Halcion nyugtatót a napi fogyasztására, 20 perccel később pedig álomba szenderült.
Az biztos, hogy nem unatkozott. Temérdek balhéba keveredett, sőt még a Colorado állambeli Pitkin megyei seriffválasztáson is elindult. Programja szerint személyes használatra legalizálta volna a drogokat, be akarta tiltani a hegyi kilátásba belerondító magas épületeket, Aspent pedig át akarta nevezni Fat Cityre, azaz „Kövér Város”-ra, hogy a kapzsi befektetőket távol tartsa földjeiktől. Nos, nem nyert, de a kampányról szóló cikke megjelent a Rolling Stone magazinban, amely később temérdek írását publikálta.
Thompson erőteljesen és gyakorta kritizálta Nixon amerikai elnököt, hivatali ideje alatt és halála után is.
Nixonnal nyomorult kapcsolatom volt évekig, de nem félek attól, hogy én is a pokolra kerülök, mint ő. Jártam már ott azzal a szeméttel, és sokkal jobb ember vagyok annál
– írta. Thompsonnak hatalmas szerencséje és bivalyerős szervezete volt, ugyanis 67 éves korában hunyt el, és akkor sem az évekig tartó függősége végzett vele, hanem öngyilkos lett. 2005 februárjában fejbe lőtte magát otthonában, ahol akkor éppen fia, menye és az unokája is tartózkodott. Az éveken át tartó alkohol- és kokainfogyasztás felerősítette depresszióját, ami elmondása szerint amúgy is februárban volt a legrosszabb, amikor „véget ért a fociszezon”. Krónikus betegségei mellett az öregedés gondolata is megnehezítette az életét. Halála után Johnny Depp egy hatalmas ágyút öntetett, hogy az író hamvait abból lőjék ki a temetésén.
Thompson sajátos, humoros, teljesen szubjektív, konkrét információkat csak alig, az igazságot azonban nagyon is tartalmazó írásainak stílusát gonzó újságírásnak nevezték el. Első ilyen cikke 1970-ben jelent meg Kentucky Derby is Decadent and Depraved címmel. Elvileg az első gonzó cikk úgy született, hogy Thompson kezdett kifutni a leadási határidőből, ezért a jegyzetfüzetéből kitépett lapokat küldte el a szerkesztőségnek.
Thompson több témában is írt, többek között az amerikai álom haláláról, közéletről, sportról vagy akár a Hell’s Angels motorosbandáról. A kemény fiúk meg is verték az újságírót, amikor kiderült, hogy pénzhez juthat amiatt, hogy velük él, és követi őket mindenfelé. Ennek ellenére egy cikk után könyvet is írt róluk Hell ’s Angels – vad rege az angyalokról címmel. Olyan jól sikerült, hogy Thompson több publikálási lehetőséghez jutott, mint valaha.
1971-ben megjelent a Félelem és reszketés Las Vegasban, ami tulajdonképpen egy teljes káosz, mégis tökéletes. Humornak sincs híján a történet, de mély mondanivalóval is rendelkezik. Az 1998-as filmadaptációban Johnny Depp tökéletesen alakította az író karakterét, akihez szoros barátság fűzte. Thompson másik regényéből, a Rumnaplóból már csak a halála után, 2011-ben készült film, a főszerepet ismét Depp alakította. A film Thompson Puerto Ricóban szerzett tapasztalatait mutatja be.
Munkája nagy hatással volt az újságírókra, az USA-ban és a világ számos pontján is elterjedt a gonzó műfaj. Bár megosztó személyiség volt, egy életre beírta magát a történelembe. Írásaiban gyakran rámutatott a kapitalizmus intézményrendszerének mindent kihasználó és maga alá gyűrő működésére, gyakran kritizálta az amerikai társadalmat, valamint igyekezett rávilágítani a politikai cselszövések, hazugságok és kizsákmányolások sokaságára. Bár fegyverimádó volt, és küzdött is a különböző eszközök engedélyezéséért, a háborút mélységesen elítélte. Mivel élete során többször próbálták befolyásolni, megfogadta, hogy mindig a saját hangját fogja hallatni, és megalkuvás nélkül tárja fel az igazságot.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
(Borítókép: Hunter S. Thompson 1990. október 12-én. Fotó: Paul Harris / Getty Images)