Megnyílt Berhidi Mária retrospektív kiállítása a MODEM második emeleti kiállítóterében, amely teljességében bemutatja a tavaly elhunyt alkotó kissé rejtőzködő, egyszerre érzékeny és érzéki konceptuális-minimalista szobrászati életművét. A tárlaton láthatjuk személyes és szakmai együttműködését alkotótársaival (Imre Mariann, Lovas Ilona, Szíj Kamilla, Vojnich Erzsébet), valamint nagy hatású művészetszervezői munkásságát.
„A Berhidi Mária-kiállítás rendhagyó, ennyire klasszikus szobrásznak még nem készítettünk kiállítást. Ez egy életmű-kiállítás, a művész tavaly hunyt el, ekkora léptékű kiállítása még sosem volt, ami nagy felelősség. Egy kicsit rejtőzködő alkotó volt, ami beleillik a MODEM felfogásába. Például két éve volt a Tasnádi Józsefnek kiállítása, aki egy izgalmas, kvalitásában kiemelkedő alkotó, akinek mégsem volt grandiózus kiállítása. Mi ezeket a művészeket próbáljuk megszólítani” – mondta az Indexnek Süli-Zakar Szabolcs, a MODEM művészeti vezetője, aki nem egyedül, hanem az ismert művészettörténésszel, Andrási Gáborral, Berhidi Mária özvegyével rendezte az életmű-kiállítást.
Süli-Zakar Szabolcs a kiállítást bemutatva azt is elmondta, hogy a MODEM összesen tizenhárom alkotót kért fel, hogy megidézze Berhidi Mária Óbudai Társaskör Galériában eltöltött kurátori időszakát.
Berhidi Mária első korszakában főleg nőitest-torzókat készített, amelyek egyéni hangon, saját jogon jelenítették meg a női érzékenységet, testiséget, szexualitást. A tapintást igénylő, a követ bőrfelületszerűvé alakító, erotikus munkák jellemzően ingatagok, gyakran mozgathatók, és mindig megőriznek valamennyit a kő nyers felületéből is, jelezve az anyag és az inspiráció természeti eredetét. Később a torzókat minimalista formanyelven fogalmazott, kvázigeometrikus kompozíciók váltották fel, amelyek esetében az alkalmazott kő – Berhidi tudatosan a kőfeldolgozók hulladékából, ún. „szélkövek” felhasználásával alkotott – határhelyzetét, fizikai tűrőképességének szélső értékét célozta meg:
munkái „veszélyesek”, törékenyek, egyensúlyukat extrém módon tartják meg.
A kurátortól megtudtuk, hogy az ezredforduló környékén Berhidi művészete a térbe komponált installációk irányába fordult, ezzel együtt anyaghasználata változatosabbá vált: a kő mellett fa, textil, fém, talált tárgyak alkották ezeket a többnyire teremnyi léptékű, monumentális munkákat, amelyekben – korai alkotásaihoz hasonlóan – ismét megjelent a személyesség.
A tavaly elhunyt művész 2007-től 15 éven át művészkurátorként vezette az Óbudai Társaskör Galériát. Süli-Zakar Szabolcs szerint az alkotó kurátori programjában és a MODEM célkitűzései között számos átfedés fedezhető fel.
Egyrészt azért, mert támogatta a legfiatalabb művészgenerációt, valamint a ritkán nyilvánosság elé kerülő életművek bemutatkozásának lehetőségét, másrészt az installációs és különösen a kortárs szobrászművészet egyéni hangú alkotóinak adott teret.
Az Emlékezni a jelenre című kiállítás áttekintést ad Berhidi Mária egyedülálló művészetéről, és bemutatja a generációs társalkotókat, valamint kurátori személetének kapcsolódási pontjait, és ami a legfontosabb, hogy 2024. november 10-ig megtekinthető a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban, Debrecenben.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)