A Kiscelli Múzeum legújabb időszaki kiállítása, a Világ-Város című tárlat végigvezeti az érdeklődőket azon a hosszú, változatos úton, amit az ember bejárt a tűztől és holdfénytől a mai utcai lámpákig. Merthogy birtokba vette az éjszakát, és maga mögött hagyta a leküzdhetetlen sötétséget. A budapesti kiállítás 2024. szeptember 29-ig látogatható, ezt jártuk most körbe a tárlat kurátorával, Molnár Álmossal.
„Némelly sikátor, főleg a külvárosokban, olly sötét, hogy a költők által leírt pokol előcsarnokát méltán képezhetné. Illyen a museum háta mögötti tér is, hol múlt héten színház után, annyi kóborló bujkált a koromsötétség védszárnyai alatt, hogy egy kéményseprővel arra menő egyént majd levetkőztettek. Nem ártana néhány lámpát oda illeszteni olly kikötéssel, hogy majdan a lámpagyújtogató az olaj felét föl ne használja salátára – vagy mire”
– olvasható a Budapesti Híradó 1846. június 16-i számában.
Többek közt ezzel a felütéssel indul a budapesti Kiscelli Múzeum 2024. július 10-én nyílt, szeptember 29-ig megtekinthető, Világ-Város című tárlata. A kiállítás az ember és az éjszakai világítás kapcsolatát mutatja be,
elsődlegesen a XVIII. század végétől a XX. század elejéig tartó időszakra fókuszálva.
Az emberiség és a fény, a két kézzel létrehozott, mesterséges éjszakai világítás kapcsolata nélkülözhetetlen. Évezredek óta meghatározza életünket, lehetőségeinket, mindazonáltal csupán néhány évtizeddel ezelőtt történt meg, hogy a nagyvárosi éjszakát a nappalokhoz hasonlóan tudjuk birtokba venni.
Eleinte tűzre, gyertyákra és fáklyákra hagyatkoztunk, azonban ezek nem adtak elegendő fényt, így csak mérsékelten létezhetett az a bizonyos éjszakai élet. Sokáig a természetes fény is fontos eszköz volt, hiszen egy holdvilágos éjszakán, amikor a Föld keringő partnere a tiszta eget a csillagokkal beragyogta, kevesebb szükség volt egyéb praktikákra.
Egészen a XVIII. századig nem is nagyon változott ez a felállás. Innentől kezd kitágulni a mesterséges világítás fogalma, amin a múzeumi tárlat kezdetben kronologikusan, majd témakörökre bontva, de nagy részletességgel végigvezet.
Nem minden terület kap egyformán reflektorfényt. A templomi világítást például csupán kisebb részben lehetett reprezentálni, továbbá a tárlat az elektromos fény megjelenésével zárul. A kiállítás mégis hiánypótló részletességgel mutatja be az érdeklődőknek, hogy miként jutottunk el a maréknyi fényt adó gyertyától a gázláng és a petróleumlámpák teljes szobákat és utcarészeket bevilágító időszakáig.
A Világ-Város kiállítás elsősorban Budapestre és annak világvárossá alakulására fókuszál a fényhasználaton keresztül. Megmutatja, hogy az éjszakai élet, a kávézók, bálok, színházak és operaházak világát miként tágította az újfajta fény, hogy bővültek ki a nappalok, és terjedt át az éjszakára is a közélet.
Külön kitér a közlekedésre és a különféle szakmákra, amiknek fejlődése szintén felgyorsította ezeket a folyamatokat, továbbá arra, hogy a sokrétű világítóeszközök milyen más iparágak és mesterségek szintlépését, megjelenését idézték elő.
A tárlat első részén egy rövid múltba tekintést kapunk, amely néhány középkori és újkori relikviát vonultat fel.
Némileg kitér az ember és a tűz kapcsolatára, megalapozza az éjszakai világításra való több ezer éves igényt. Ezt követi egy kezdeti időszak, amely az ötvösmesterség és a különféle vegyészeti ágazatok fénytechnológiával való keveredését, szimbiózisát mutatja meg.
Megérthetjük, mekkora szükséggé vált a rendes közvilágítás, főleg egy már akkor is népes, Budapest-méretű város esetében – a tárlat ezen részén található az idézet, amivel cikkünket indítottuk. A gyertyák már rég nem voltak képesek kellő mennyiségű fényt termelni, amikor pedig eseményeken mégis ezt használták, egyes elbeszélések szerint a rengeteg gyertya akkora hőt tudott adni, hogy esetenként a szobákat sem kellett fűteni.
A gyertyák és olajlámpák után idővel megjelent a gázvilágítás, a fővárosi tanács pedig Zimmermann Józsefet bízta meg a feladattal. Alapos tervet készített, megjelölve, hogy hová mekkora teljesítményű lámpásokra volna szükség, és mely fényeszközöknek kell egész éjjel világítani, melyeknek pedig csupán időszakosan. Tervét az 1848-as szabadságharc meghiúsította. A pesti tanácsnak írt levelében így fogalmazott:
A határszélek szoros elzárásából következett az, hogy se pénzt, se az ily intézvény felállításához értő munkásokat, valamint a lényeges eszközöket, szerszámokat külföldről behoznom lehetetlenné vált, továbbá azon körülmény, hogy azon vas hámoroknak, melyekkel szerződésre léptem, ágyúkat, bombákat, gránát és ágyúgolyókat kellett önteniük, nem különben, hogy az általam leginkább nagyobb mennyiségben megfogadott tűzi munkások a fegyvergyárban alkalmaztattak, és igénybe vétettek, ezen itt elősorolt okok akadályozták a szükséges előkészületeket az első Rayoni (sugárvonali) kivilágításhoz tavaly nyáron...
Később mégis sikerült a gázvilágítás bevezetése. Föld alatt vezetett csövekben haladhatott a világításhoz szükséges anyag. Ezekből a csövekből Molnár Álmos kurátor egyet meg is mentett, amikor egy nemrég történt útfelújítás során – több mint száz évvel később – előkerült egy korabeli darab. A kidobásra szánt vasak között akadt meg a szeme a maradványon, amit megmentettek, és a kiállításhoz restauráltak.
A tárlat részletes és alapos, kitér a fényerő növekedésére, a különböző anyagok hatékonyságára, a világítás divattal és lakberendezéssel történő fúziójára, és hogy a XIX. század végén egy-egy szobai világítóeszközhöz akár 5-6 szakma mesterének tudása is ötvöződhetett, az üvegművészettől az ötvösmunkáig.
Külön érdemes kiemelni, hogy a Világ-Város kiállítás nem csupán történeteket és tárgyi emlékeket vonultat fel. Számos korabeli festmény és képeslap is megjelenik, amivel a múzeum dolgozói megmutatják, hogy milyen lehetett a város a fények előtt, megjelenésük folyamán, és
miként fejlődött, vált egyszeriben látványossággá csupán kivilágításával.
A Kiscelli Múzeum Világ-Város című kiállítása alapos, informatív, érdekes és sokoldalú tárlat, amely az érdeklődők szinte minden kérdésére választ tud adni az elektromos világítás meghonosodását megelőző mintegy 150 évről. A tárlat 2024. szeptember 29-ig látogatható a budapesti Kiscelli Múzeumban.
(Borítókép: Világ-Város kiállítás. Fotó: Papajcsik Péter / Index)