Vajon hogyan énekel vagy szaval egy olimpiai aranyérmes, focizik István, a király? Egy egészen rendhagyó Musical Klubnak lehettünk szem- és fültanúi: egyszerre forgott a zene és a sport körül, mindkét oldalról híres-neves vendégek érkeztek, hogy szórakoztassák a közönséget. Bebizonyítva, hogy a művészet és a sport nem is áll távol egymástól.
Együtt lépnek színpadra, együtt lépnek a pályára. Barátok, kollégák, sporttársak. A Borsi László által vezetett Musical Klub egy különleges műsorral készült, ami eltért az eddigiektől, hiszen a művészvilág sem mehet el szó nélkül az olimpia mellett. A klub havi rendszerességgel szolgáltatja a műsorokat, amelyek a színházi világ titkait, a musicalek csillagait, legszebb dalait és fiatal tehetségeit mutatja meg a publikumnak.
A műsort az ELTE BEAC Cheerleader csapata nyitotta. A lányok és pomponjaik megalapozták az este hangulatát, olyan átéléssel táncoltak, mintha csapatuk a Wembley arénában játszott volna. A pörgős nyitány után Borsi egy focilabdával lépett a színpadra, és felkonferálta műsorvezető társát, Puskás Pétert, a közel száz éves színészválogatott vezetőjét. Gyorsan elmondták, hogy mire számíthat a közönség az est további részében, külön kiemelve, hogy a produkciók leállnak, amíg Milák Kristóf úszik az olimpiai aranyért, és együtt fogjuk hallgatni, nézni a versenyt.
A nagy izgalmakig volt még hátra fél óra, úgyhogy fel is csendültek az első dallamok. Makrai Pál, a színészválogatott egykori támadója a Sakk című musicalből énekelte el az Egy éjszaka Bangkokban-t, mellette pedig fáradhatatlanul táncoltak tovább a cheerleaderek. Makrai 78 évesen is úgy énekli ki a magas hangokat, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, érthető, hogy az ováció sem maradt el. A dal után nosztalgiázás következett, elmesélte, hogy egyszerre játszott a színész, illetve az újságíró-válogatottban is. Arról is beszélt, hogy sokat szekálták a csapattársai, akik NB I-es szinten játszottak, de ennek ellenére szerette csinálni.
A műsort Cseke Brigitta folytatta Sarah McLachlan Angel című dalával. A fiatal színésznő teljesen más hangulatot idézett meg hangjával, itt már sejtettük, hogy tényleg egészen különböznek majd egymástól a produkciók. Igazunk is lett. Érkezett Baksa András, aki Puskás Peti csapattársa, és elmondása szerint már akkor káromkodik, amikor elindul a labda felé. Nos, most nem káromkodott, hanem énekelt, nem is kicsit. A Jakyll és Hyde-ból az Eljött az óra című dalt énekelte, amelyet tapsvihar és sikítás kísért. Nem csoda.
A zenés produkciók után Mizsér Attila lépett a színpadra, aki elmondta, hogy olimpiai bajnok öttusázóként sejti, hogy a pillanatokon belül medencébe ugró Milák Kristóf mit élhet át. Azt is elárulta, hogy az ő sportágában az úszás számít a legkönnyebb tusának, természetesen nem lenézve a sportágat, csupán ott saját magukra vannak utalva, nem zavarja őket senki. Szerinte egy idegen lovon sokkal nehezebb lovagolni.
Elérkeztünk a súlyos drukkoláshoz, az est minden addigi és későbbi szereplője egy emberként nézte és hallgatta Milák versenyét. A közönségben is minden második ember kezében feltűnt a mobiltelefon, amelyen az izgalmakkal és sajnálatos fordulatokkal teli olimpiai 200 méteres pillangóúszást nézték. A hang előrébb járt, mint a közvetítés, így már a negyedik hossz megkezdése előtt tudtuk, hogy a fiatal magyar sportoló ezüstérmes lett. Egyesek kicsit szomorúan, mások viszont elismerően kezdtek el tapsolni a hatalmas teljesítményt. A nagy izgalmak után Mizsér Szondi Tamás segítségével elénekelt egy általa írt dalt, majd gitárt ragadott, és tábortűzhangulatot varázsolva előadott még egyet, végül pedig Makrai Pállal együtt fakadtak dalra.
A legszínházibb produkciót Szondi Tamás hozta, aki a Chicagóból a Mr. Celofánt adta elő. Alaposan megcsillogtatta mozgáskultúráját is, teljesen beleélte magát a szerepbe. Akárcsak az első rész elején, a szünet után is a Cheerleader csapat nyitott, utána pedig vezetőjük, Kovácsik Rita mondott néhány szót a sportágról.
Borsi László elárulta a közönségnek, hogy a vívócsapatunk ezüstérmes lett. Déja vu, ugyanaz a hangulat, ugyanaz a büszke taps, mint Milák ezüstje esetében.
Kocsis Dénes viszont nem hibázott, remekül választott dalt és tökéletesen is adta elő. A Szentivánéji álom Puccos taliga című dalát hozta, le is ugrott a színpadról és a közönség sorai közt fejezte be a hamis hang nélkül előadott produkcióját.
Kőbán Rita, kétszeres olimpiai bajnok kajakozó szintén megmutatta, hogy a sport és a művészet nem üti egymást. Éneklés helyett a szavalást választotta. Olyan átéléssel adta elő Romhányi Józseftől a Marhalevél című verset, hogy azt bizony néhány színész sem csinálta volna jobban. Az est egyik műsorvezetője, Puskás Peti következett, aki most nem beszélgetni sétált fel a deszkákra, hanem énekelni. Saját dalával érkezett, a Csillagok című egykori slágerét hallhattuk, amelyben megmutatta, továbbra is gyönyörűen képes balladákat énekelni, előadni.
A lassabb dallamok után jött egy közepes tempójú, az Elizabethből, a Hogyha kell egy tánc, amit Cseke Brigitta és Szondi Tamás énekeltek el. Az est egyik legkülönlegesebb produkciója következett, ugyanis a színészválogatott összes jelenlévő tagja felsétált a színpadra, és előadták a focitémájú Hosszú az út című Kocsák Tibor–Kemény Gábor–Miklós Tibor dalt. Amikor beszélgettek, jó csapattárshoz méltón ment is az adok-kapok, kis beszólások, néhány ugratás.
A műsor vége lélekemelőre sikerült, Arlóy Zsófia asztaliteniszező paralimpikon kicsit megilletődve, de teljesen tisztán elénekelte a Szóló szaxofont. A produkciója előtt Kocsis Dénest is a színpadra szólította, mondván:
Jobb, ha egy profi is van mellettem.
Már tényleg kevés volt hátra az estből, amikor Varga Miklós megjelent, és Cseke Brigitta társaságában elénekelte legendás szerepének egyik legszebb dalát, az István, a királyból az Oly távol vagy tőlemet. Olyan minőségben adta elő, mintha az 1983-as királydombi premiert hallottuk volna.
Záróakkordként felcsendült Az élet szép című Kocsák-Miklós-szerzemény, melyet a korábbi Musical Klubok rendszeréhez hűen az est összes vendége együtt énekelt. A műsor tehát bebizonyította, hogy szorosan összekapcsolódik a művészet és a sport. Egy olimpikon énekelhet vagy szavalhat, és egy színész is focizhat. Meg is teszik, és nem akárhogy!
(Borítókép: Musical Klub: színészválogatott. Fotó: Szollár Zsófi / Index)