Nemzetközi koprodukciók nélkül aligha boldogulna a magyar animáció, legalábbis ezt vallja Mikulás Ferenc, a Kecskeméti Animációs Filmstúdió korábbi ügyvezetője, akit többek között arról is kérdeztünk, milyen anyagi nehézségekkel kell megküzdenie a stúdiónak a túlélés érdekében, és miért megkerülhetetlenek a nemzetközi együttműködések.
Májusban ismét a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába került a Kecskemétfilm, miután a 77. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon vetítettek először egy, a stúdióban készült filmet, amely aztán Annecyban is szerepelt. A The Most Precious of Cargoes (A legértékesebb áru) című alkotást az Oscar-díjas Michel Hazanavicius rendezte. A javarészt a Kecskemétfilm stúdiójában készült, felnőtteknek szóló animációs film iskolapéldája annak, hogyan és miért tud fennmaradni az ország első számú animációs műhelye egy olyan időszakban, amikor kis túlzással hegyeket kell megmozgatni egy-egy projekt finanszírozásáért.
A kecskemétiek már rég letették a névjegyüket a nemzetközi porondon, korábban három közreműködésükkel készült mű kapott Oscar-jelölést:
A korábbi ügyvezető, Mikulás Ferenc – akit június 1-jén váltott igazgatói székében Bán János – szerint nem kellett pályázniuk a feladatra, hiszen a stúdiót kézről kézre adják. A kellsi kódexről szóló produkció, a Kells titka rendezője ajánlotta őket a Chico & Rita alkotóinak, akik aztán a Vörös teknős csapatához küldték Mikulásékat. Utóbbi film egyik producere Hazanavicius új projektjében is dolgozott, A legértékesebb áru esetében tehát így került képbe Kecskemét.
Az 53 éve alakult Kecskemétfilm a rendszerváltás idején választás elé került: vagy megszűnnek, mint a Pannónia Filmstúdió, vagy privatizálják a műhelyt. Az utóbbi mellett döntöttek, ám ezzel még nem volt minden elsimítva.
„Harmincöt munkatársammal együtt lettünk tulajdonosok, de semmiféle állami támogatást nem kapunk a stúdió működtetéséhez, legfeljebb, ha filmmel pályázunk, de akkor sem garantált. Látogatóközpontként működünk, csoportokat fogadunk, évente 4-5 ezren jönnek ide, illetve van egy online boltunk is. Innen a bevétel.
Külföldi munkák nélkül nem tudunk meglenni”
– emeli ki Mikulás Ferenc.
A Kecskemétfilm megválogatja, milyen projektbe száll bele, mivel az animációs filmesek lényegesen rosszabb helyzetben vannak, mint a játékfilmesek, akik megkapják a kulturális kormányzat által létrehozott stúdiókat és a támogatásokat. Ezzel szemben az animációsok csak saját magukra számíthatnak erőforrások terén, ezért sem tudnak minden külföldi megkeresésre igent mondani.
A külföldi munkák egyébként nemcsak a koprodukciókat, de az ösztöndíjrendszerüket, a pályázatokat, valamint a máig hatalmas népszerűségnek örvendő Kecskeméti Animációs Filmfesztivált is magukba foglalják, nem kizárólag a közös filmektől várják a csodát.
„Amikor létrejött a stúdió, tudtam, hogy nem a fővárosban vagyunk, nem is a világ közepén, ezért még a Kádár-korszakban kitaláltam egy nemzetközi ösztöndíjrendszert, amelynek keretében legalább tizenöt országból érkeztek hozzánk fiatalok. Cserébe azt kértem, hogy tőlem is mehessenek ki kollégák külföldre. Így volt lehetősége Szoboszlay Péternek külföldön előadni, Horváth Mária a stuttgarti egyetemen adott elő, jómagam a svédországi Lunde egyetemén tartottam kurzust, de jártam Kanadában a québeci The Cinematheque meghívására is, ahol megismerkedtem a National Film Board munkatársaival” – fogalmazott Mikulás, bár a nemzetközi vérkeringésbe kerülést a jövőre 40 éves fesztivál szilárdította meg, ahová idén is rengeteg érdeklődőt várnak.
A kecskeméti műhelyből olyan világhíres alkotások kerültek ki az évtizedek alatt, mint a Magyar népmesék, a Vízipók-csodapók vagy a Toldi, hogy csak a legismertebbeket soroljuk.
Amikor 50 éves volt a stúdió, akkor kértem a kollégákat, hogy jelöljék be a világtérképen, hogy hol vetítették a filmjeinket. Egyszerűbb volt bejelölni azokat az országokat, ahol nem vetítették őket. A lengyelek például…
Milyen barátok ezek? – merülhet fel az olvasóban… Hát olyanok, hogy a lengyel animáció világhírű, éppen ezért úgy gondolják, nem engedik be a nemzetközi produkciókat, mondja Mikulás.
Ami a jövővel kapcsolatos dolgokat illeti, Mikulásék Kecskeméten létrehoznák a Magyar Animáció Házát. A projektnek már 10 éve nekikezdett, de nyögvenyelősen halad az engedélyek és a piszkos anyagiak miatt.
A Nemzeti Filmintézet végre aláírt egy együttműködési megállapodást, ami ennek a megvalósítását célozza.
„Ezenkívül pedig az animátorképzést említhetném. Nincsen igazán animátorképzés Magyarországon. Itt, Kecskeméten, az egyetemen szeretnék elindítani egy animátorképzést. Nemcsak magyar, hanem angol nyelven is” – utal Mikulás arra, hogy Közép-Európa meghatározó animációs műhelyévé tenné a kecskeméti stúdiót.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)