Lenyűgöző produkcióval állt ki a magyar szupersztár a Sziget nagyszínpadára csütörtökön. Kérdéses volt, hogy Azahriah képes-e megszólítani a világ minden tájáról érkező fesztiválozókat, de nem okozott csalódást. Akkora bulit csinált a Sziget nagyszínpadán, hogy azt a headliner előadók is megirigyelhetnék.
Nincs mit tenni, Azi megint robbant. Kezdjük megszokni azt a minőséget, amit minden koncertjén hoz, mégis mindig újdonságként ér. Így volt ez a Szigeten is, bár most nem a megszokott közönség előtt lépett fel. Telt házas Papp László Sportaréna, telt házas Puskás Aréna, telt házas Budapest Park. Hova tovább? A Szigetre. Ez a közeg más. Ez egy olyan közönség, akiket meg kell győzni. És Azahriah meg is győzte őket. A huszonéves előadó folyamatosan történelmet ír, mintha ez lenne a küldetése. De ez nem „egyemberes” meló.
Elindult a visszaszámlálás a kivetítőn, majd megszólalt az Introvertált dal, amit a magyar közönség teli torokból énekelt, a más országból érkező fesztiválozók pedig érdeklődve hallgatták a hazai mainstreamet. Végre láthattuk Azahriah-t egy komfortzónán kívüli helyzetben, és nem csalódtunk. A több tízezres tömegben nem csak rajongók voltak, hanem kritikusok, külföldiek, hagyománykövető bérletvásárlók és „elsőbálozók”. És mindenki odáig volt. Nem csoda. Azt a fajta minőséget, amit Azahriah és csapata képes produkálni, idehaza kevesen tudják hozni.
Ha két szóval kellene leírnunk a koncertet, akkor azt mondanánk, hogy teljes felszabadultság. Nem voltak határok. Az énekes és csapata egy egészen egyedi setlisttel állt ki a publikum elé, de működött. Nagyon is – ahogy elindult a zene, egyre többen érkeztek a Nagyszínpad elé, hogy hallhassák a magyar szupersztárt.
Azahriah egy teljesen más szettel jött a Szigetre, mint legutóbb, de a Puskás Arénás koncertjétől is nagyban eltért a műsora. Lehet, hogy a közönség soraiban helyet foglaló temérdek külföldi miatt, de abszolút reggae-sre vette a témát, persze a gigaslágerek sem maradhattak el – a zenekar minden listavezető dalát elnyomta. Bár az volt az érzésünk, hogy a dalokkal a külföldieknek is kedvezni akar, a számok között kizárólag magyarul szólalt meg, kezdve a második tétel után a
Mi a f*sz van, Sziget?
felkiáltással. Az énekes feltette a kérdést, hogy „Hány magyar testvérem van itt?”, amit hangos ováció kísért a tömegtől. Még az is ordított, aki nem magyar.
A buli, akárcsak mindig, akkor robbant a legnagyobbat, amikor megérkezett DESH. Volt Pullup, Habibi, Rampapapam, Utóbbinál DESH a saját részére alig ért vissza a színpadra – előbb hallottuk, mint láttuk őt saját verzéjénél, ugyanis ledobta a kabátot, amit előtte viselt. Csak nem elég gyorsan. Egyébként minden tisztelet Azahriah-nak, nála a stílus teljes mértékben a kényelem előtt van, ugyanis bőrkabátban és kalapban nyomta végig a bulit, miközben közel 30 fok volt a helyszínen.
Bár a koncert elején még lehetett jó helyeket szerezni, a végére már erőteljesen megtelt a nézőtér, aki odakeveredett, maradt is. Ez bizonyítja, hogy Azahriah zenéje nemcsak azt fogja meg, aki éjjel-nappal hallja a rádióban, hanem azt is, aki véletlenül találkozik vele egy fesztiválon. A show persze nem maradt el, szikra, tűz, tűzijáték, rendesen adtak a látványnak is. A vizuál, mint mindig, most is igényes volt, abszolút hozzátett az alaphangulathoz.
A szigetes koncert minden előadó életében fontos, de nem elég a szokásosat hozni, mindig valami nagyobbra, különlegesebbre van szükség. Azahriah nem a show-val, csupán a dalokkal variált, és nagyon jól tette. A külföldi közönség szinte ugyanúgy élvezte a bulit, mint a magyar. Rengeteg ember gyűlt össze, köztük sztárok is, akik nem a VIP-részlegen mulattak, hanem a küzdőtéren élvezték a koncertet. Gelencsér Timi, Győrfi Pál és Hadas Alfréd is tiszteletét tette az eseményen.
Na de vissza a koncertre. Hibátlan volt elejétől a végéig, már ami a zenekart illeti. A hangosításon lett volna mit csiszolni, pont Azahriah hangja volt alkalmanként nehezen hallható, de Fészek egyik gitárszólóját is inkább néztük, mint hallottuk. Ha már szóló, meg kell említenünk, hogy a zenekar minden tagja megkapta a maga idejét, hogy megmutassa, mit tud. Ceryák István dobos előrejött a dobszólónál, majd bedobta dobverőit a közönségbe. Később Gerendás Ruben basszusgitáros is előresétált a kifutóra és a végtelen embertömeg kellős közepén hozta ki a maximumot hangszeréből. Fészek, a gitáros, szintúgy.
Látszott a zenekaron és Azahriah-n is, hogy élvezik a bulit, ezt pedig a közönség is meghálálta. A Habibi alatt szinte a teljes közönség leguggolt és egy emberként ugrott fel a dal berobbanásánál. Valószínűleg egyik előadó sem utasítana vissza egy ilyen élményt. Érdekes volt látni, hogy a fiatal zenész körüli hype nemzetközi szinten is megállta a helyét. Természetesen a délután 4-kor a tűző napon álló Azi-pólós rajongók is képviseltették magukat, de a külföldiek legalább annyian voltak, ha nem többen, mint a magyarok.
A Rampapapam című szám volt az egyik, ami a legjobban ütött, a közönségben meg is jelentek a holland kollégák. Idén a táncosok elmaradtak, de őszintén szólva nem is kellett több a sikerhez. A zenekar annyira élt a színpadon, hogy semmi hiányérzetünk nem maradt. Az a helyzet, hogy Azahriah produkciója bőven megüti a nemzetközi színvonalat, sokkal jobb és őszintébb koncertet nyomott, mint előző este Kylie Minogue. Lehet szeretni, vagy nem, de be kell látni, hogy a fiatal előadó számára a határ tényleg a csillagos ég.
(Borítókép: Azahriah. Fotó: Németh Kata / Index)