Sokan egy húzós időszak után azt is megkérdőjelezik, van-e élet egyáltalán a halál előtt, ehhez mérten az a kérdés is jogosan merülhet fel, hogy történik-e bármi a Sziget Fesztiválon délután négy óra, azaz az első koncertek startja előtt. Erre mi magunk kerestük, illetve meg is találtuk a választ, a helyszínt péntek reggeltől a délutáni programig bejárva pedig a fesztivál olyan, eddig nem látott szereplőit is felfedeztük, akik miatt teljes egész lehet a Sziget. Helyszíni riport.
A reggeli ébredés egy átlagos hétköznapon sem egyszerű, a hét vége felé közeledve pedig már hatványozottan érezzük magunkon az egész hét fáradalmait. Persze lehet mondani, hogy egy nyaralás vagy fesztivál esetében minderről úgy gondolkozunk, hogy a munka terhe nélkül minden más, azaz jobb lesz, a korai órákban azonban egy átmulatott este után kétségkívül kihívás összekaparni magunkat.
A Sziget Fesztivál közönsége pénteken már a harmadik napjára ébredt, ám az előző két éjszaka után még ha teljesen más, mégsem a rosszabb arcát mutatta meg a Hajógyári-sziget.
Azok közül, akik nem laknak bent, a fesztivál területén, sokan gondolhatják, hogy a reggelig tartó bulizás eredményeképpen a reggeli órákban csak néhány olyan partiarccal lehet összefutni, akinek még nem ért véget az előző nap, a Sziget azonban ebben is nagyban eltér a többi hazai fesztiváltól.
Délelőtt tíz órakor már korántsem alszik a környék, a fesztiválozók az ikonikus K-hídon ezekben az órákban már özönlenek a város irányába – egyesek boltba indulnak, mások a városnézés örömeinek hódolnak a koncertek megkezdéséig. Persze a másik irányba is jelentős a forgalom ilyenkor is, a HÉV-ről nagyobb csapatok szállnak fel-le, van, aki még a beköltözés előtt állva, bőrönddel, mások a szupermarketből hazatérve, tömött szatyrokkal készülnek az életmentő reggelire. A beengedésnél éppen a poggyászok miatt még rövidebb sor is kialakult péntek délelőtt, ugyanis miközben egyre magasabbról tűzött ránk a nap, annál többen kezdték meg a 3. napot.
Befelé jövet a sztereotípiákat erősítve egy kerékpáros – vélhetően holland – csapattal elegyedtünk szóba, akik elmondásuk szerint ugyan egészen hajnalig a Colosseumban buliztak, reggel a meleg miatt mégsem tudtak a sátrukban maradni, így 9 órakor elindultak reggelizőket keresni. Bármit is kerestek, ha sikerrel nem is jártak, a táskából kikandikáló narancslé arra utalt, hogy a tökéletes napkezdésből a mozgás utáni vitaminpótlás így sem marad majd el.
Ezzel pedig nem is voltak egyedül, a fesztivál a délutáni veretes zenei felhozatalt megelőzően egy teljesen más arcát mutatja meg a vendégseregnek, a programból pedig a reggeli ébresztő testmozgás ezúttal sem maradt ki. Két helyszínen is jógával indult a nap, a kívülről sokszor kicsit sem megerőltetőnek tűnő testmozgás jótékony és serkentő hatását pedig én is hamar megtapasztaltam, miután néhány mozdulatra rávettem magam. A dropYard színpadánál ugyanis népes tömeg,
megközelítőleg 150 ember döntött úgy, hogy a már reggel is égető napsütés ellenére – vagy pont amiatt – kimozdul a sátrából, és a jótékony mozgásformát választja a megszokott koffeinlöket helyett.
Eközben a Hajógyári-szigeten meglehetősen nagy nyugalom honolt – mindaddig, amíg Stormzy csapata hangpróbába nem kezdett a Nagyszínpadon –, néhány lézengő, leginkább körbe-körbe sétáló, vagy árnyékra vadászó párokkal és csoportokkal lehetett csak találkozni, miközben a különböző zászlókkal és molinókkal díszített sátortáborokban és a kempingekben családias hangulatú reggeli, és – Détári Lajos aranyköpésével élve – beszélgetés és kártyázás zajlott. A büfék előtt nagy meglepetésünkre kevesen álltak sorban, bár egy átmulatott este után felébredve kétségkívül nem egy zsíros kolbászt vagy bőségtálat szeretne elsőként magához venni az ember...
Ezt pedig a később látottak szintén megerősítették, ugyanis az egyébként is forgalmas ivóvízpontokon az estinél is nagyobb sorok kígyóztak, de volt olyan is, aki hidratálás gyanánt már egy gyógysörrel nyitotta a napot.
Az első sörök megszisszentésével egy időben a takarítócsapatok sem tétlenkedtek, már a korai óráktól kezdve azon voltak, hogy a mellékhelyiségek és a színpadok ezen a napon is úgy várják a vendégeket, hogy oda ne undorodva lépjenek be az emberek. A hőségre való tekintettel a portalanításra is nagy hangsúlyt fektettek a szervezők, délelőtt tűzoltóautóval többször is fellocsolták a murvás utakat, miközben a tűzvédelmis kollégák a hatalmas, kijáratot jelző zöld táblákat is alaposan lesikálták.
A rekkenő hőség miatt a strand is kétségkívül a hétvége slágere lesz, ahogyan az volt már péntek délelőtt is. Egy, a saját Instagram-oldalát egy sátrak közé kihelyezett óriási pandával, gerillamarketingeseket megszégyenítő módon hirdető német szigetlakó elárulta, hogy mivel évről évre melegebb van, már nagyon korán helyezkedniük kell a sátrukkal, hogy találjanak némi árnyékot. Ők már kilenc éve járnak a szigetre, így nem is kérdés számukra, hol töltik az augusztus első heteit, a délelőttjeiket pedig rendre a strandon fekve múlatják, vagy az árnyékban való pihenéssel és beszélgetéssel töltődnek fel.
Ez a felfogás pedig a Sziget legtöbb lakójára érvényes, ugyanis a féktelen bulizás mellett a különböző sátorszomszédságokban közeli barátságok kötődnek, ezek a csoportok pedig idővel a napirendjüket is láthatóan egymáshoz igazítják, és jókedvűen ülnek össze reggel egy italra vagy komolyabb és komolytalanabb eszmecserére. Az állítást megerősíti, az is, hogy két magyar srác a presskarszalagot és a fotós kolléga felszerelését meglátva azonnal interakcióba lépett velünk, majd a szokásos kérdések kipipálását követően már lendületből, lelkesen mesélték el, hogy
az előző éjszaka nem jutottak be a saját sátrukba, mert az arra feltett zárat sehogy sem tudták kinyitni, ám az előtte sosem látott szomszédjuk szívélyesen befogadta őket reggelig arra a néhány órára, amikor a hőség miatt amúgy is menekülniük kellene a menedékből.
Az akkor épp a Dunához induló páros történetének vége ugyan nem derült ki, mivel feltehetően kizárólag a kevés alvás miatt nehezen állt össze a mondanivalójuk, ám bízunk benne, hogy a következő éjszakát már sikerül az ideiglenes Sziget-otthonukban tölteniük. De vissza a jelenbe.
Sziget Fesztivál, péntek, 12 óra után járunk valamivel, a Hajógyári-szigeten tett körtúránk pedig még korántsem ért véget, hiszen továbbra is kíváncsiak voltunk arra, mit kezdenek magukkal a vendégek az első koncertek kezdéséig.
Erre kora délután már nagyon vadásznunk sem kellett a választ, ugyanis láthatóan kiszabadultak a citizenek a kempingek fogságából, és elkezdték megtölteni a Sziget közösségi tereit és helyszíneit. Ilyen volt például az Art Garden is, ahol ezúttal is több kézműves program mellett rögtönzött színházi előadás szemtanúi is lehettek az ott pihenők, valaki pedig olyannyira komolyan vette a kikapcsolódást, hogy az egyre növekvő zaj ellenére is mindent kizárva merült álomba.
A helyszín közelében ezúttal mégis a legérdekesebb jelenség Daddy, azaz Apu kis asztalkája volt, a Bush Hartshorn névre hallgató férfi ugyanis a Sziget édesapjaként karakteréhez illően elegáns öltözékben várta a vendégeket, hogy bármiről, amiről csak szeretnének, beszélgessenek vele.
De szóljon helyettem végre kicsit más is, a férfi tábláján ez állt:
Szia! Gyere, ülj le ide hozzám, és mondj el nekem bármit, amit az apádnak mondanál el, és esetleg nincs rá módod, legyen ennek bármi oka. Csak angolul beszélek, de akármilyen nyelvet használhatsz, ami kényelmes neked. Minden, amit elmondasz nekem, köztünk marad. Örülök, hogy itt vagy
– írta a „Tell Daddy” kezdeményezés megálmodója, láthatóan pedig megható gesztusa működött is, ugyanis ott-tartózkodásunk alatt többen is kiöntötték neki a lelküket. Legalábbis már amennyire ezt a helyszín lehetővé tette, hiszen egyre több hangpróba és beállás töltötte meg zajjal a Szigetet – amelynek egy, a közelünkben landoló apró denevér nem örült annyira, ám végül feltalálta magát, és tovább repült egy nyugodtabb bokoregyüttes irányába.
Pedig sok ilyen hely nem maradt már a Szigeten kettő óra tájékában, az Aldinál és egyre több bárban is kezdett összegyűlni a nép, a zene pedig ehhez mérten dübörgött is rendesen, a sportpályán ennek ellenére az idegenekből verbuválódott kosárlabda- és röplabdacsapatok ádáz csatát vívtak egymással, na meg persze az őket égető napsütéssel – láthatóan azonban ez sem szegte kedvüket.
A miénk a hőségben megtett kilométerek után persze annyira nem volt rózsás, azonban aki eddig csak az esti Szigetet látta, annak mindenképp érdemes legalább egyszer délelőtt is bejárnia a fesztivál területét, ugyanis egy teljesen új oldalát csodálhatja meg a rendezvény szabad szellemiségének.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)