A nyári buliidőszakban sokan próbálnak egy-egy heves, futó románcot összehozni a forró hangulatban, míg mások a hosszabb távú romantika hívei. Megint mások csupán több ismerősre, barátra vágynak, de a kapcsolatok kiépítése továbbra sem egyszerű dolog. Tózsa Mikolt darabjában négy furcsa tündér próbál segíteni az érdeklődőknek abban, hogy új kapcsolatok szövődhessenek. A 2024-es Sziget Fesztivál színházi terepén megnéztük az It's a Match - Or Will Be – Maybe című előadást, ahol a bátor fesztiválozók vethették bele magukat a kapcsolatépítés rejtelmeibe.
Persze, ahogy a darab címe is sugallja, nem lett rögtön románc vagy barátság minden köszönésből. Sőt, az sem biztos, hogy egy jópofa közös programon túl a résztvevők egyáltalán közös bulizásra adták volna a fejüket, de annyi fix, hogy az interaktív előadás sokakat a színpadra vonzott. Nagyjából két tucat fesztiválozó lépett a világot jelentő deszkákra a darabot vezénylő négy tündér kérésére, akik a nemzetközi közegre való tekintettel angolul vezették az előadást.
Minden tündér más feladatért volt felelős. Két férfi és két nő, apró, hátukra szerelt szárnyaikkal terelgették a kapcsolatteremtés ösvényén az érdeklődőket. Elsőnek az egyik férfi tündér (aki megtévesztésig hasonlított ebben a szettben Sacha Baron Cohen Boratjára) invitált résztvevőket a játékba, és a kezdetben vonakodó közönség közül végül sokan beadták a derekukat.
Első feladatként a „hormonok beindítására” némi zavarba ejtő csípőmozgásedzést láthattunk, kicsit ilyen „szexi” aerobikóra jelleggel, majd hasonló talajgyakorlatokkal folytatódott az interaktív performansz. Itt tündérvezetőt váltott az előadás a második férfi tündérünkre. Előkerültek kártyák és szemkötők, utóbbiakat feltették, és jött egy kis relaxáció.
Bekötött szemmel, a tündérvezető utasításait hallgatva a hormonok beindítása után jött a vizualizációs gyakorlat, ezt pedig némi vak séta követte. A tündérek és a színházi segédek figyeltek, nehogy valamelyik fesztiválozó véletlenül lesétáljon a színpadról és nyakát törje,
ezért finoman terelgették az embereket.
Az összetalálkozó párok köszöntötték egymást, fizikális kontaktusba léptek vakon, majd végül mind a tér közepére zsúfolódtak. Itt újabb tündérváltás történt, ahol az első hölgytündér irányításával elkezdődött a pártalálás, a kommunikáció, (az elsősorban baráti) ismerkedés. A szemkötők is lekerültek, már nem csupán a hallásra, szaglásra és tapintásra alapozhattak a résztvevők.
A negyedik tündér hasonló feladatot folyatott. Közben egyszer megfosztották a résztvevőket a verbális kommunikációtól, egyszer pedig visszaadták azt. Különféle kérdéseket kellett megválaszolni, többnyire fejben, amiknek egyik része kicsit önismereti, egy másik része a partnerhez kapcsolódó, megint másik része pedig szimplán szórakoztató jellegű volt.
A darab vége felé visszakerült a kontroll az első tündérhez, aki előrukkolt az utolsó feladattal. A korábbi párok közül szabadon kiválaszthatott mindenki egy tetszőleges partnert, majd közös bújócskázásra invitálták a résztvevőket, aminek a területe az idei Sziget Theatre-And-Dance Cornere volt.
A fesztivál a tavalyi elrendezéshez képest most némileg újított és sokkal tematikusabban helyezte el a különféle színpadokat és helyszíneket. Így például a cirkusz-, színház- és a táncművészet színpadai mind egy területre kerültek, illetve a szecessziós detox, a vándorvursli, a nagy utcaszínház és az élő szobrok központja is ebbe a körzetbe került.
Persze a bújócska csak a Theatre-And-Dance Cornerre korlátozódott, hogy belátható időn belül minden pár megtalálhassa egymást. A sikeres megtalálás után a színpadnál gyülekeztek, ahol a tündérek egyenként fogadták őket. Végül megköszönték a részvételt, és azt mondták, remélik, hogy az újdonsült párok még jót buliznak majd együtt az idei Sziget Fesztiválon.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)