Ahogyan a mondás is tartja, egyszer fent, egyszer lent, mindez pedig nagyon is jól szemlélteti a rapzenét, amely ugyan továbbra is egy underground műfaj, az ezt felölelő szubkultúra pedig sokak számára továbbra sem érthető, sokszor mégis a felszínre tör. Ezen felemelkedést hivatott segíteni az idei Sziget Fesztivál dropYard színpada is, ahol feltörekvő és már befutott hiphopelőadók ismertették meg zenéjüket a nagyközönséggel.
Amikor a Sziget Fesztivál szóba kerül, a szolgáltatások és a fellépők névsorának elképesztő sora mellett az elsők között a sokszínűség jut eszünkbe – legyen szó zenei stílusokról, kulturális és szabadidős programokról, étel- és italkínálatról vagy éppen a vendégek származásáról.
Épp emiatt nem meglepő az sem, hogy a jubileumi Szigeten az elektronikus, a pop, a rock és a rap-hiphop vonal képviselői is külön színpadon léphettek fel, utóbbiak pedig a dropYardon mindenkit elhordtak mindennek a hétvégén. Persze csak a dalaikban, az azonban kétségtelen, hogy a rap és az ahhoz társuló szubkultúrák követői ezen a héten valódi otthonra találhattak a némileg eldugott színpadon.
A színpad kifejezetten a korábban sokkal nagyobb népszerűségnek örvendő hiphop, rap és urban beatek rajongóinak kedvezett, a műfaj pedig a Z generáció zenei preferenciáinak köszönhetően sokadik virágzását éli. Emiatt nem különösebben akadunk fenn azon sem, hogy
a dropyard a fesztivál egyik olyan alappillére, ahol feltörekvő előadók és a hiphop világának elismert nevei egyaránt tiszteletüket tették.
A fesztivál szívében található színpad persze nemcsak a felhozatalával tűnik ki, hanem egyedi hangulatával is. Nem csupán egy fém tartóelemek és néhány deszka összetákolásáról van szó, a színpadot úgy tervezték, hogy tükrözze az urbánus környezet nyers energiáját és kreativitását, graffitiművészettel, utcai ihletésű dekorációval és ipari stílussal, tökéletesen kiegészítve a szubkultúra sokszínű zenéjét.
A dropYardon meglehetősen széles zenei kínálatot állítottak össze a szervezők, hiszen a lendületes rap koncertektől kezdve a beatboxosokon át egészen a lazább, groove-központú szettekig minden hallható a Sziget egyik méltatlanul keveset említett és sokszor kevesebb ember által látogatott helyszínén.
Pedig ez tényleg egy olyan tér, ahol nemzetközi előadók osztoznak a reflektorfényen helyi szárnyaikat bontogató előadókkal és tehetségekkel, ami már eleve globális érzést kölcsönöz a színpadnak, miközben bemutatja a meglehetősen gazdag hiphopkultúrát Magyarországon belül. Elég csak Lil Frakkra, Bogorra, Pogány Indulóra vagy Ótvar Pestisre gondolni, de a fesztivál zárónapján például Sisi is színpadra áll, aki napjaink egyik legnépszerűbb magyar előadójának számít.
A fellépők sokfélesége biztosítja, hogy mindenki megtalálja a számára érdekes zenét, akkor is, ha hardcore, oldschool vagy new wave hiphop rajongó, de úgy is, ha csak felfedezni szeretné a műfajt.
Emiatt a dropYard közösségi szelleme kézzelfogható. Ez egy olyan hely, ahol hasonló gondolkodású emberek gyűlnek össze, hogy megünnepeljék a zenét és a kultúrát, amiért rajonganak, és amit szeretnek, még akkor is, ha ezzel továbbra is jócskán a mainstreamen kívül találják magukat…
A színpad méretéből adódóan persze nem dübörgött mindennap telt házzal, az azonban kétségtelen, hogy ott-tartózkodásunkkor mindig voltak olyanok, akik kívülről fújták az előadók nyelvtörő szövegeit, vagy kíváncsian szemlélték azokat a fellépőket, akiket addig még nem ismertek.
A zene mellett persze egész nap akadtak programok a színpadon, a reggeli Break Yogát követően különböző táncworkshopokon is részt vehettek a bevállalós fesztiválozók, amiken rendre szép számmal megjelentek, a zenei program elstartolásakor azonban érezhető volt az, hogy a rétegzene bizonyos műfajokkal, például az elektronikus zenével szemben nehezen nyerné meg a népszerűségi versenyt – még ha Stormzy nagyszínpados fellépése után ezt is gondolhattuk. Ez a különbség akkor volt igazán megtapasztalható, amikor egyes korai koncerteken valóban csak az igazi keményvonalas rajongók jelentek meg, míg egyes előadók esetében egészen népes, több száz fős társaság verbuválódott össze a helyszínen.
Mindezt vasárnap mi magunk a saját szemünkkel is láthattuk, ugyanis Bongor, azaz Berta Csongor fellépésén hét órakor, a már elstartolt nagyszínpados műsorral egy időben félig telt meg a sátor, ám akik elmulasztották a rapper ismételten pörgős fellépését, bizony bánhatják.
A sokszor meglehetősen trágár, szókimondó szövegéről és jellegzetes stílusáról ismert rapper hasonló stílust képvisel, mint a temérdek telt házas bulit maga mögött tudó Krúbi, valamiért mégsem képes annyi embert bevonzani, mint kollégája. Ennek egy fesztiválon persze nagyon sok oka lehet, a helyszíntől és az időponttól kezdve a párhuzamosan futó más programokig tényleg bármi…
A különc rapper így valóban a kemény mag, és a jelentős számú, láthatóan vagy külföldi, vagy az előadó zenéjét nem annyira részletesen ismerő magyarnak mutatta meg azt, hogy mire képes, és
azt is bebizonyította, hogy ez a stílus immáron nem – vagy nem csak – a kilencvenes évek rapperein felnövő generációt, hanem a Z generáció tagjait húzza be leginkább.
Ez a tendencia aztán az őt követő ír Kojaque fellépésén is megfigyelhető volt, ahol már érezhetően sokkal inkább a brit sziget nemzeteinek vendégserege képviseltette magát. Ekkor már az is kezdett kirajzolódni, hogy bár a hazájában is megnézheti akár több alkalommal az adott előadót valaki, egy ilyen fesztiválon, távol az otthonuktól ugyancsak ott a helye a fellépésén, még akkor is, ha már ezerszer hallotta őt.
Mindezt a legjobban Sam Smith nagyszínpados show-ját követően lehetett a dropYardnál megfigyelni, ugyanis a brit Songer 23 órakor kezdődő fellépésére a fesztivált egyébként is nagy számban látogató angolok és írek hatalmas tömegben érkeztek, és a sátor első felében szinte csak olyan ember volt látható és hallható, aki bizony a várva várt fellépő honfitársa – így a sokszor drum and bass alapra rappelő, hatalmas bulit csapó előadó, mondhatni,
hazai közönség előtt csinálta meg az idei Sziget egyik legjobb kisszínpados fellépését, amely némi show-elemmel akár egy délutáni nagyszínpados fellépésnek is simán elférne.
És hogy miért mondom ezt? Aki lemaradt róla, annak ezek a képsorok megmutatják, miért nem érdemes legközelebb kihagyni a brit szövegelését:
(Borítókép: Bongor a Sziget feztivál dropYard színpadán. Fotó: Papajcsik Péter / Index)