A Berlini Állami Műemlékvédelmi Hivatal régészei egy 17. századi szamurájkardot találtak Berlinben. A tárgy egy vakizasi, amit még a feudális Japánban hordtak maguknál a szamurájok.
A vakizasit általában tartalék- vagy segédkardként használták, és legtöbbször egy katanával együtt viselték. A két fegyvert együtt daisónak hívták, ami nagy-kicsit jelent. A szamurájok a szeppukut, azaz a rituális öngyilkosságot is általában a kisebb karddal hajtották végre – írta meg a Heritage Daily.
A leletet 20. századi pincék feltárása közben találták meg a Molkenmarkt területén, a Stralauer Strassén. A keskeny, egykor lakóházakkal és kereskedelmi épületekkel szegélyezett utca súlyosan megrongálódott a második világháborús bombázásokban.
A régészek több olyan pincét is találtak, amely tele volt a berlini csata utolsó szakasza során hátramaradt háborús törmelékkel. Az erősen korrodált vakizasi mellett kantárok, kengyelek, hámok és különféle tüzérségi fegyverek kerültek elő.
Az Őstörténeti és Kortörténeti Múzeum alaposan megvizsgálta a tárgyat, a restaurátorok fa- és textilmaradványokat találtak a fogantyún. A kutatók a hüvelyen Daikokuten, a szerencse, a gazdagság, a háztartás, a mezőgazdaság, a termékenység, a szexualitás és a háború istenségének motívumát is azonosították. A japán mitológiában Daikokuten a hét szerencseisten egyike.
A védőburkolaton krizantém- és vízvonal-motívumokból összeolvadt dekorációt is azonosítottak. A motívumok és a stílus alapján a fogantyú az Edo-korszakban (17–19. század) készülhetett. Azt nem lehet tudni, hogy a vakizasi hogyan került a német pincébe, de valószínűleg a Takenouchi- vagy az Iwakura-misszió ajándéka lehetett.