Csütörtök délután elstartolt a STRAND Fesztivál, ismét bulizók vették be a zamárdi Szabadstrandot. Augusztus 22-én az Y és a Z generáció, Manuel, ByeAlex és a Slepp, Krúbi és a Halott Pénz váltotta egymást a Nagyszínpadon. Mellettük Beton.Hofi és Pogány Induló őrjítette meg a közönséget, de cirkuszi műsort is láthattak azok, akik első este buliztak: Addis Abeba produkciója kápráztatta el a fesztiválozókat.
A kora délutáni sajtóbejáráson még szellősnek tűnt a felhozatal – már ami a közönséget illeti, hiszen viszonylag kevesen lézengtek a STRAND területén. A fesztiválhangulatnak ekkor még nyoma sem volt, Krúbi soundcheckjén kívül szinte csönd honolt a Balaton partján, csak néhány fesztiválozó vidámodott már a korai órákban vagy mártózott meg a kellemes vízben.
Az időjárás kegyes volt, nem esett az eső és kibírhatatlan meleg sem volt, bár a fülledt levegő azért kimaradhatott volna a pakliból. Sebaj, az extremitások elmaradtak, minden adott volt ahhoz, hogy egy élvezetes este elé nézzünk. Már csak az élet hiányzott a fesztiválról, de végül azt is megkaptuk.
Ahogy délután 5 órakor kezdetét vette a Mol Nagyszínpad hivatalos programja, szépen, lassan megtelt a Zamárdi Szabadstrand. Manuel avatta fel a fesztivál legnagyobb programhelyszínét, aztán jött ByeAlex, akinek a koncertjére már egész sokan voltak kíváncsiak, de Krúbi hozta meg az igazi bulihangulatot. A kiskirályt pontban negyed kilenckor cipelték ki a trónján, koronával, palásttal, ahogy azt illik, elvégre mégiscsak III. Krúbival volt dolgunk.
Aki járt már Krúbi-koncerten – meg az is, aki nem –, tudja, hogy a produkció elmaradhatatlan része a (nem is annyira) parodisztikus politizálás, amely Zamárdiban csak nyomokban volt fellelhető. Régi és új dalok váltották egymást, de inkább a szimplán káromkodós, semmint a politikai tematikájú számok kerültek terítékre, hiszen nehogy már a Balaton partján is politizáljon ez a drága ember... A szövegét tekintve talán legcifrább Krú-sláger, a KUTYA mellett természetesen elhangzott az Orbán, Verd Ki A Ferinek című gyurcsányos–orbános szerzemény mulatós verziója is, csak hogy biztosan legyen talpalávaló az est hátralevő részében, de ennyiben nagyjából ki is merült a témakört megéneklő dalok felhozatala.
Ennek valószínűleg azok a felvidéki magyarok örültek a leginkább, akik csak hallásbéli elszenvedői a magyar politikának, de azt hangoztatták is. Két, látszólag már nem szomjas srác csapódott oda mellém a második sorba, akik, bár születésük óta Szlovákiában élnek, megszállott Krúbi-fanatikusként a STRAND-ra is kedvencük után jöttek. Mint mondták, otthon vannak a magyar ügyekben, egyikük pszichológus, másikuk építészmérnök – legalábbis ezt állították. Megfordult a fejükben, hogy a határ másik oldalára költöznek, de csak megfordult...
Még Krúbi sem elég ahhoz, hogy átcsábítsa a fiúkat, pedig palástos, pélómintás kezeslábast viselő hősünk mindent beleadott a buliba. Betegeskedett, köhögött, mégis végigtolta a koncertet, az üvöltős, hörgős részekbe is beleadott apait-anyait, a dobhártyánk majd' leszakadt a dübörgő hangfalak mellett. A szexi táncmozdulatok és jobb – illetve bal – mellbimbó is kivillant, szándékosan persze, a felvidéki srácok legnagyobb örömére. Ők valósággal követelték, hogy:
Mutasd a bimbit!
Krúbi pedig mutatta, aztán a mélybe vetette magát, és megmártózott a közönség soraiban. A rajongók kézről kézre adták, így a nézőtérről adta elő A Hős Krúbit, mielőtt elbúcsúzott volna a tomboló fiataloktól.
Vihar előtti csend, csak éppen fordítva. Bár Beton.Hofi nemsokára ideiglenes búcsút mond rajongóinak, most olyan koncertet tolt a STRAND-on, hogy a közönség zöme valószínűleg azt kívánja, bár ne hagyna fel a zenéléssel. A szoros időbeosztás miatt csak belepillantottunk a buliba, de az első tizenöt percre nem lehetett panasz.
A villódzó lézerfények, a szürke háttér és Hofi szintén színtelen szettjének házassága eléggé zavarta a szemet, kis híján epilepsziás rohamot kaptunk, bár az MVM Dome-ban is ezt a vizuált tolták, szóval tudtuk, mivel számoljunk.
Ami azonban kaotikus élmény a szemnek, az überelhetetlen a testnek,
ugyanis hidegrázós jeleneteknek lehettünk részesei. A közönség úgy fogadta és ünnepelte a sztárt, mintha az életük múlna rajta, mintha Hofiért gyűlt volna össze fél Magyarország Zamárdiban.
A rövid nagyszínpados cirkuszi bemutató után a Halott Pénzen volt a sor, hogy szórakoztassa a közönséget. Igen ám, csakhogy a crew megcsúszott a fények állítgatásával, Marsalkó Dávidék pedig húszperces késéssel indítottak. A nézők már idegesen fészkelődtek, többször elhangzott a költői kérdés:
Mikor jön már a zenekar, akiért fizettünk?
De persze volt, aki cifrábbakat kiabált be...
A Halott Pénz nevéhez csupa olyan sláger köthető, amelyet agyonjátszanak a rádiók, nem is csoda, hogy a közönség kívülről fújta a sorokat. Volt apuka, aki a kislányával, volt, aki a kamasz lányával – és annak barátnőivel – érkezett a koncertre. Meglepően sok fiatal tombolt a bulin, holott a zenekar az idősebb generációt is megszólítja, sőt...
És ha már Strand, stílszerűen előkerültek a hatalmas strandlabdák is, amelyeket a backstage-ből dobáltak be a közönséghez. A bulizók látszólag élvezték a pluszélményt, hosszú perceken át passzolgatták egymás feje fölött a színes labdákat. Bár a koncert végéről lecsúsztunk – időközben megindultunk Pogány Induló műsorára –, megelőlegezzük, hogy a közönség bőven kiengesztelődött ezzel a jelenettel.
Kicsi a bors, de erős. Pogány Indulóról senki nem mondhatja azt, hogy ne mozgatná meg a közönséget – szó szerint beleremegett a buliba a Petőfi Nagyszínpad nézőtere. Olyan energiák szabadultak fel a koncert alatt, hogy öröm volt nézni és átélni. Mindenki egy hullámhosszon mozgott, kétségkívül ezen a koncerten volt a legjobb az összhang előadó és hallgatóság, valamint néző és néző között.
Bár végig azt a pillanatot vártuk, Pogány Induló mikor hagyja el a nadrágját, a wardrobe malfunction (vagyis a mackóshort lecsúszása) elmaradt, a babakék melegítő az életéért küzdött, végül túlélte a koncertet. Az előadó színpadi megjelenése egyébként semmit sem változott korábbi koncertjeihez képest, a félmeztelenség, a lenyírt haj és felnyírt szemöldök párosult a kellő pimaszsággal, lazasággal és azzal az elképesztő alázattal, amit Pogány Induló mutat a zene és a szöveg iránt.
A bulin természetesen első zenésztársa, Ótvar Pestis is feltűnt, mi több, a dalok felében szerepelt: Pogány kékségét vörössel ellensúlyozta, előbbi kopaszságát pedig szőke hajkoronájával. A srácok tökéletesen kiegészítették egymást, ráadásul érdekes volt, hogy Pogány Induló brutálisan mély, dörmögő hangja most egy fokkal lágyabbnak tűnt, kevésbé ugrott ki a zenéből, inkább beleolvadt abba.
A mindössze 19 éves „Pogi” bejelentette, hogy
készül a harmadik lemez, amely még nagyobbat üt majd, mint az első két album együttvéve.
Annak ellenére, hogy alig egy órát töltött a színpadon, bőven kitöltötte a teret és az időt, na meg persze be az emberek szívét.
Az eseményt megelőzően az idei STRAND Fesztivál különlegességeiről Lobenwein Norbert, a STRAND alapító-fő szervezője mesélt, és azt is elárulta, hogyan vonta be a mesterséges intelligenciát Weiler Péter a STRAND ART monumentális alkotásába. A rendezvényen mindemellett az Index videós stábja arról is kérdezte a fesztiválozókat, mennyire tartják kárörvendőnek a magyarokat, illetve, hogy mennyi megtakarításuk van.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)