Kiss János, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke szerint érdemes lenne újragondolni a kulturális taót, kidolgozni egy átlátható rendszert, amely újra a fejlődő kultúra segítségére lehet. A Kossuth-díjas balettművész erről a szegedi Országos Színházi Évadnyitó konferencián beszélt, amelyen egyebek mellett a színházak biztonságos működéséről is tartottak kerekasztal-beszélgetést.
„Gondoljuk újra a kulturális taót, dolgozzunk ki egy átlátható rendszert, ami újra a fejlődő kultúra segítségére lesz” – hangsúlyozta Kiss János, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke az Országos Színházi Évadnyitó konferencián. A Kossuth-díjas balettművész a fenti üzenetet nem először hangoztatta, köszöntőbeszédében elmondta, arra is volt példa, amikor multinacionális cégek vezetőkkel találkozott, akiknek azt javasolta, ha már finanszírozásról, pénzről beszélnek, akkor a kultúra támogatásán is kezdjenek el gondolkodni. Kiss János nem kertelt, ezt mondta:
„A gazdagok fizessenek a kultúra érdekében. Azok, akik szeretik a színházat, az operajátszást, a táncművészetet és a művészeteket.”
Kiss János után Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke üdvözölte a jelenlévőket, elsősorban a magyar nézőknek mondott köszönetet, akik kíváncsiak a színházra, rajonganak érte, és ragaszkodnak hozzá. Úgy véli, ez a színházakat arra kötelezi, hogy indítsanak harcot az igénytelenség és a silányság ellen. A Nemzeti Színház vezérigazgatója ezután a fenntartókról beszélt, akiknek szerinte az a feladata, hogy a nézők méltó épületekbe mehessenek be.
A társulatokat és a képzett színészeket meg kell védeni. Fontos, hogy minél több színész kerüljön vidékre. Az ösztöndíjprogramunkat ezért újra kell tervezni, ami Fekete Péter államtitkársága alatt már elindult. A Színház- és Filmművészeti Egyetem feladata, hogy a gyerekek gondolkodásmódjában megjelenjen, hogy a vidéki színházak épp olyan értékesek, mint a budapestiek. Ott is csodálatos utakat lehet bejárni
– fogalmazott Vidnyánszky Attila.
Fekete Péter, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója, korábbi kultúráért felelős államtitkár is megjelent, és az elmúlt hónapok színházi baleseteire reagálva hangsúlyozta, hogy a cirkuszművészet vitathatatlanul a legveszélyesebb üzem. Hozzátette, szakemberek bevonásával a Magyar Színháztechnikai Szövetség, az OISTRAT Magyar Központ és a Nemzeti Cirkusz szervezésében 2024 szeptemberétől elindítanak egy ismeretfrissítő biztonságtechnikai kurzust a színházi háttérdolgozók számára. A résztvevők köre mások mellett színházak műszaki vezetőiből, társvezetőkből, ügyelőkből fog állni.
Úgy véli, ezáltal látni fogják, milyen tennivalók vannak, és a jelenlegi jogszabályban hol vannak olyan pontok, amelyeket az idő meghaladt.
Cél, hogy ne heréljék ki a művészetet. Ne engedjük, hogy a sajtó vagy a politika átvegye a fejünk felett a irányítást
– hangsúlyozta Fekete Péter.
A szervezők számára kiemelten fontos volt, hogy a témáról szó legyen, rögtön az első kerekasztal-beszélgetés a biztonságos működtetésről szólt, amelyet F. Tóth Benedek, az Index főszerkesztő-helyettese, a kultúra rovat vezetője moderált. Szinte egyből visszadobta a labdát az előtte szólónak, elmondta: nem hiszi, hogy ebben a kérdésben a sajtó tematizál, hanem inkább az eseményeket követi. De ha egy kezdeményezés jó, akkor arról fognak beszámolni. Ez után egy gyors körkérdést intézett a jelenlévőkhöz, konkrétan, hogy a színházak mennyire biztonságosak egytől tízes skálán.
A számokból is kiviláglik, hogy a különböző területek képviselői másképp találkoznak a kérdéssel, másként gondolkodnak róla. Gál Andrea elmondta, hogy a jogszabály majdnem 30 éves, és tanulmányozva a színházak biztonsági szabályzatát, például a Vígszínháznál 65 oldalnyi biztonsági szabályzat van, de olyan teátrum is létezik, amelynél semmi nincs. Holott a jogszabály kötelező, és mindent szabályoz, még a nézők elhelyezését is.
Tóth Kázmér azt gondolja, hogy a színház biztonságosan tud működni, és olyan butaságok tudnak megjelenni, hogy ha biztonságos a díszlet, akkor a színész is biztonságban van. „Ez butaság. A színésznek, mint más színházi dolgozónak is, meg kell tanulnia, mikor, hol tartózkodhat, mert a feje fölött bárhol több száz kilogrammos elemeket kezelnek.” A színházi világban mindig voltak balesetek, tette hozzá Tóth, akinek harmincéves tapasztalata szerint most sincs több, mint máskor, csak jelenleg nagyobb reflektorfényt kap.
Lakatos Gergely megfogalmazása szerint a gerjesztett állapottal érdemes foglalkozni, azon elgondolkodni. Hangsúlyozta, a harminc évvel ezelőtti időszakhoz képest napjainkban elképesztő mennyiségben jelennek meg új technikák, amelyekre a színpadon kell választ adni, ráadásul gyorsan. És a munkatempó is nagyobb, mint korábban, arról nem beszélve, hogy a ezt a folyamatot a résztvevők létszámbővítése nem követte, tehát nincs több munkavállaló.
Kramcsák János műszaki vezető úgy véli, hogy a színházi háttérdolgozók utánpótlása borzasztó állapotban van, szakembert szinte lehetetlen találni.
Lakatos Gergely szerint fontos, hogy jogszabályi változtatásokat eszközöljenek a mai kor elvárásaira. Savanyu Gergely szóba hozta a Nemzeti Színházban történt balesetet, s elmondta, hogy a szakszervezet mindig ezt képviselte: hagyják meg a hatóságnak, hogy vizsgálódjanak, és ítéletet hozzanak.
Olyan protokollt kell kialakítani, hogy a médiában ne mehessen végbe vádaskodás, mert ezzel a szakma becsületét ássák alá. A megfelelő szervek megvannak, ehhez kell ajánlatot tenni.
Gál Andrea az elhangzottakhoz kapcsolódva elmondta, azt tapasztalják, hogy kevés színházban van felelősségbiztosítás, pedig szerinte a munkát megkönnyíti. De ha nincs, akkor egyezséget kell kötni, ha nem sikerül megállapodni, a felek bírósághoz fordulnak, és tetemes kártérítést kell fizetni.
Tóth Kázmér fülét megütötte az „ítélet kell mondani” kifejezés. Úgy véli, hogy a Nemzeti Színházban történteknél sokkal súlyosabb balesetek vannak, de mindenki most akar ítéletet hozni. Azzal viszont senki sem törődik, hogy az adott intézményben dolgozók milyen lelkiállapotban vannak, amikor butaságokat olvasnak, azt szajkózva, hogy a színészek 4 métert zuhantak. Savanyu megjegyezte, hogy nem ítéletet követel, hanem azt szeretné, hogy legyenek meg a folyamatok. Hozzátette: ő is tud olyan esetről, amelyről a közvélemény nem szerzett tudomást.
Lakatos ezután tisztázta, a gerjesztett környezetet nem az esettel kapcsolatos vitára értette, hanem általánosságban, ami körülvesz minket. „Olyan világban dolgozunk, amelyben kódolt a hibázás. Ha éjszaka állunk át a díszlettel, elég egyetlen fáradt kolléga, hogy egy balesetveszélyes szituáció megteremtődjön” – fogalmazott, majd hangsúlyozta, hogy a biztonsági szabályokat le kell fektetni. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a megtörtént balesetek tanulságait le kell vonni, hogyan kerülhető el a jövőben, figyelembe véve az emberi tényezőt is, mert ne feledjük, emberi életekről, sorsokról, karrierekről van szó.
Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter plenáris előadást tartott az Országos Színházi Évadnyitón, ám az esemény nem volt sajtónyilvános. Ennek ellenére igazán fontos témákban folytak kerekasztal-beszélgetések a nap folyamán. A szervező Szegedi Nemzeti Színház pedig példát mutatott a színházi világnak, hogyan lehet közösen gondolkodni egy asztal mellett. Egyenesen, fontos témákban, igazi kérdések mentén. Csak oda kell ülni.
(Borítókép: A Szegedi Nemzeti Színház 2021. február 14-én. Fotó: Faludi Imre / MTVA / MTI)