A Nemzeti Kulturális Tanács augusztus végi ülésén szó esett az előadó-művészeti törvény módosításáról, amelyet várhatóan az őszi törvényalkotási időszakban foglalnak jogszabályba. Mácsai Pál szerint az előadó-művészeti törvény origója, hogy biztosítsa a műfaji, az ideológiai és esztétika sokszínűséget, ám meggyőződése, hogy a saját prioritásait a politika is érvényesíteni akarja. Már csak az a kérdés, hogy milyen módon: számonkérhetően, egyenesen, netán indokolható szempontrendszer alapján-e. Az Örkény István Színház igazgatója erről a szegedi Országos Színházi Évadnyitó kerekasztal-beszélgetésén beszélt.
„A jelenleg érvényben előadó-művészeti törvény nem az egész szakma bevonásával készült el, hanem csak egy részét vonták be. Egy új kulturális törvény létrehozásához nagyobb mértékű munka szükséges, először is meg kell hallgatni és komolyan kell venni egymást” – hangsúlyozta Mácsai Pál, az Örkény István Színház igazgatója a szegedi Országos Színházi Évadnyitó konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésén, amelyen arról szólt a diskurzus, hogy szükség van-e új kulturális törvényre, vagy elég, ha a régit módosítják.
A színpadi beszélgetésen Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, Fodor Zoltán, a Magyar Táncművészek Szövetségének társelnöke, Asbóth Anikó, a Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke, Lendvai György, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke is részt vett, a moderátor Seres Gerda, a Kultúra.hu újságírója volt.
Mácsai Pál úgy véli: az előadó-művészeti törvény origója, hogy biztosítsa a műfaji, az ideológiai és esztétikai sokszínűséget. Ám meggyőződése, hogy a saját prioritásait a politika is érvényesíteni akarja – de milyen módon: számonkérhetően, egyenesen, netán indokolható szempontrendszer alapján?
Nem feltétlenül öröm, amiben élünk. Nem Magyarországra, hanem a világra gondolok. És nem öröm, ami az előadó-művészetet érinti. Érdeklődést keltünk, de nehézségekkel vagyunk körbekerítve. A mobiltelefonoktól az ideológiai toposzokig. Hogy ezt a szuverén kultúrát, akik mi, Magyarország vagyunk, megtartsuk, fejlesszük, és a világ ábrázolására alkalmas állapotban tartsuk, ahhoz komoly munkát kell elvégezni, ezért kell új törvény
– fogalmazott az Örkény igazgatója, hozzátette: a konszenzusos törvény utópia, de egymás érveinek meghallgatása fontos első lépés volna a kompromisszumos megoldás irányába.
Bakos-Kiss Gábor idealistának tartja magát, és szerinte a konszenzus irányába igenis lehet haladni. Úgy véli, vannak bizonyos objektív alapok, amelyekben meg tud egyezni a szakma.
Ez azért is elengedhetetlen, mert ha az alapvetésekben nincs konszenzus, akkor a törvény képtelen lesz hosszú távon rendezni az előadó-művészet szabályozását, és tíz-húsz év múlva ismét itt fogunk tartani.
A Győri Nemzeti Színház igazgatója megjegyezte, hogy a törvénymódosítás kidolgozása érdekében korábban hatalmas munka folyt, akkor számos szervezet küldte el a javaslatait, amelyeket most elő lehetne venni.
Asbóth Anikó, a Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke szerint ezek a módosítási javaslatok kiindulópontnak jók lehetnének, de ő is úgy véli, új törvényre van szükség, amelynek a finanszírozás terén tervezhető, kiszámítható és átlátható rendszerben kellene működnie.
A 2008-as törvényben született egy konszenzus a magyar színházak kategorizálásáról, szerintem azóta sem találtunk ki jobbat, ehhez lenne érdemes visszatérni. Ez elég objektív tényezőkön alapuló besorolás volt.
Lendvai György csatlakozott Asbóthoz, ő is úgy véli, hogy átlátható és kiszámítható finanszírozásra van szükség. Hogy ez új vagy módosított törvény formájában valósul meg, szerinte lényegtelen, de erre kell törekedni. Megfogalmazása szerint előadó-művészeti többlettámogatásként az állami, normatív támogatás összegének mintegy háromszorosát osztják szét, azonban míg a normatíva teljesítményalapon jár, a többlettámogatás elosztásának szempontjai átláthatatlanok.
„Érdemes lenne rendezni a törvényben szereplő redundáns elemeket, amelyek például az adatszolgáltatással kapcsolatban dupla vagy tripla munkát rónak a szervezetekre” – fogalmazott Fodor Zoltán, aki szerint a táncművészet speciális szegmense az előadó-művészetnek, itt egy életpálya véletlenül sem olyan, mint a színházi vagy zenei pályán. A táncosok ugyanis maximum 40 éves korukig, vagyis 15–20 évet lehetnek a színpadon.
A készülő új kulturális törvényről (hivatalos nevén kulturális feladatellátásról szóló törvény) elsőként az Index adott hírt . A birtokunkba jutott előterjesztés alapján azt írtuk, hogy egységesítés címszóval példátlan központosítás jönne létre a kulturális életben: a kormányzat kulturális stratégiáját a Nemzeti Kulturális Tanács alakítja, ez pedig az úgynevezett kultúrstratégiai vagy nemzetstratégiai intézményeken keresztül valósul meg vármegyei szinten.
Később arról számoltunk be, hogy a Nemzeti Kulturális Tanács 2024. július 17-i, szerdai ülésén elhangzottak alapján úgy tűnt, lekerül a napirendről az új kulturális törvény tervezete, amelyet Csák János – azóta leköszönt kulturális és innovációs miniszter – regnálása legfontosabb eredményének tartott.
Ám a tárca közleménye szerint a Nemzeti Kulturális Tanács augusztus végi ülésén ismét szó esett az előadó-művészeti törvény módosításáról, amelyet várhatóan az őszi törvényalkotási időszakban foglalnak jogszabályba – szúrta ki a kultura.hu.
Tehát most az a kérdés, hogy a minisztérium mennyi időt hagy a szervezeteknek az egyeztetésre.