A konok székelységére kellett ráismernie mindabban, amiben ez a mentalitás segítségére volt, és abban is, ami megnehezítette az életét, meséli az Index kulturális podcastjában Hollerung Gábor. A Budafoki Dohnányi Zenekar zeneigazgatója augusztusban ünnepelte 70. születésnapját, és ebből az alkalomból 2024. szeptember 15-én Hollerung 70 címmel koncertet ad a Müpában.
„Sokszor tapasztaltam, hogy zenét tanuló emberek, egykori osztálytársaim, akikkel zenei általánosba jártunk, mintha fiatalabbak lennének a korosztályuknál” – mondja az arútluK podcastjában Hollerung Gábor. A Liszt Ferenc-díjas karmester augusztusban ünnepelte 70. születésnapját, és ebből az alkalomból 2024. szeptember 15-én Hollerung 70 címmel koncertet ad a Müpában a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság közreműködésével – így két több évtizedes együttműködés gyümölcsét élvezheti majd a hallgatóság.
Hollerung Gábor szerint hegedülni egy életen át nagyobb fizikai kihívás, mint vezényelni, „ha rosszul vezénylünk, jobban fáj, ha jól vezénylünk, akkor nem fáj annyira”, mondja, és bár a vezénylés fizikai megterhelés is, szellemileg sokkal nagyobb munka, és „a szellemi teljesítmény sokkal fárasztóbb”.
Egy dupla próba után félholt vagyok, és nemcsak így, hetven éves koromra, hanem tíz éve is az voltam, mert ezek elmondhatatlan mennyiségű szellemi és fizikai energiát követelnek.
A karmester családja székely származású, és amikor tíz éve először járt Marosvásárhelyen, Székelyföldön, akkor édesanyjára ismert rá mindenben. „Édesanyámnak konok székelyként hihetetlen ereje volt, hihetetlenül küzdött mindenért, és óriási szíve volt, óriási szeretetet adott. És rájöttem, hogy mindabban, amiért a legtöbbet szenvedtem az életemben, hogy nem tudtam bizonyos dolgokkal egyetérteni, a konok székelységre ismerhettem magamban.”
Az igazság és a véleménye kimondására az arútluK podcastban is számos példát hallhatunk, köntörfalazás nélkül beszél a klasszikus zene közönségét illető problémákról, a zenei életben meglévő háborúskodásról, a megmondóemberek részéről tapasztalt lenézésről. Beszél a Zeneakadémia rektori pályázatáról, amellyel kapcsolatban szintén elmondta már a véleményét,
kaptam is érte nagy pofont az előző minisztertől,
utal Csák Jánosra, beszél a szakmán belül tapasztalható széthúzásról, ahol mindenki abban reménykedik, hogy a másik feldobja a talpát, és akkor majd neki jobb lesz, és arról is, hogy a megmondóemberek elhitetik a politikával, titok van a művészetünk mögött.
A karmester elmondja, mi az igazság abból, hogy sztrájktörőnek hívták őket az Operaházba, amikor a zenekar is a munkabeszüntetés mellett döntött, és nem rejti véka alá a véleményét, amikor kimondja: „A kultúra érdekérvényesítése valójában bizonyos csoportok, bizonyos emberek érdekeinek érvényesítése.”
Aki lemaradt volna az arútluK podcast előző adásáról vagy újra meghallgatná a beszélgetést, ide kattintva megteheti.
(Borítókép: Daragó Napsugár / Index)