Míg a hazánkban népszerű magyar együttesek mindent megadnának azért, hogy külföldön is befussanak − vagy legalább megpróbálhassanak befutni −, addig van olyan londoni banda, amely Magyarországon is szerencsét próbálna. Még egy laikusban is felmerülhet a kérdés, hogy egy Angliában már javában koncertező együttes miért is vágyik ide, a dallamos rockot játszó Sweet Anna azonban a magyarok előtt is bemutatkozna. A zenekar énekesével, Habel-Townsend Eleanorral, valamint férjével (és egyben a gitárossal), Habel-Townsend Joellel Budapesten beszélgettünk.
„Azt szeretném, hogy Magyarországon magyar énekesként gondoljanak rám. Egész életemben úgy éreztem, hogy a határon túl vagy eltörölni, vagy gyűlölni igyekezték a magyar identitásomat. Az Egyesült Királyságban megszoktam, hogy el kell magyaráznom az embereknek a világháborúkat, hogy megértsék, hogyan is lehet a magyar az anyanyelvem. De ami igazán fáj, az az, amikor Magyarországon kérdezik ugyanezt az emberek” − mondta a zenekar énekesnője, Habel-Townsend Eleanor, aki Aradon született, ott is nőtt fel, a mesterdiploma megszerzése után azonban Wales felé vette az irányt, és stílszerűen a Zene Földjén (Land of Song) kezdett új életet.
Az Egyesült Királyságban ismerkedett meg későbbi (angol) férjével és zenésztársával, Joellel, akivel 2019-ben megalapította a Sweet Anna zenekart. Az együttes eleinte csak kettejükből állt, végül négytagú bandává fejlődtek, 2024 márciusában pedig első lemezük, a Something Strange is megjelent. Angliában már letettek valamit az asztalra, de ők Magyarországon is szeretnék megmutatni magukat.
A Sweet Anna kapcsán arra voltunk kíváncsiak:
A Sweet Anna nem bluesos alapú zenét játszik, mint egy klasszikus rockbanda, és nem is elektronikus, azaz indie hangzásvilágú, a rajongók inkább a 90-es évekbeli együttesekhez, a Radioheadhez és a Muse-hoz hasonlítják, hiszen a zenekar dallamosabb rockot játszik. Bár a bandatagok eleinte grunge zenekarként aposztrofálták magukat, hamar szembesültek vele, hogy a londoni klubok ma már metálként fémjelzik azt a fajta muzsikát, amit játszanak.
Fülbemászó, időtlen dalokat írnak, számukra mindennek az origója a dallam. Törekednek arra, hogy felismerhető, egyedi hangzású zenéket adjanak ki, amiket anélkül is felismernek a hallgatók, hogy tudnák, ki énekli a dalt. Első lemezük, a Something Strange 2024 márciusában jelent meg. A zömében angol nyelvű dalokból álló album egyszerre kemény, mégis bulizós, táncolós zenéket tartalmaz.
Bár a lemezen szereplő dalok a korábbi basszusgitárossal és dobossal készültek, a csapat azóta további két lemezre elegendő anyagot írt: ezeken a dalokon már a zenekarhoz idén júniusban csatlakozó Jake Hawks basszusgitáros és Kush Anand dobos is közreműködött.
Nemrég Simon Bálint, az Ivan & The Parazol dobosa hangoztatta, hogy a külföldi koncerteken mindig üt, amikor felcsendül egy-egy magyar dal. Az Egyesült Királyságban a közönség odavan a magyar szövegekért, ezt a Sweet Anna énekesnője is megerősíti.
Mindegyik albumra szeretnék magyar énekeket, az elsőre is rákerült egy, a Bagolytánc. Ez a közönségkedvenc dalunk, a helyiek is táncolnak rá, közben nem is értik, miről szól. Ez a dal élőben még jobban hangzik, mint a felvételeken, bár a ritmusa miatt szerethetik ennyire, nem is feltétlenül a nyelv miatt
– mondja.
Londonban talán még nehezebb fellépni, mint Budapesten, a legtöbb klub azt követeli, hogy a zenekar se egy adott helyszínre szervezett buli előtt, se utána két-három héttel ne adjon koncertet más London környéki klubban. Ez sokszor azt jelenti, hogy az előadók csupán havi egy fellépést tudnak vállalni. Az ok egyszerű: anyagi megfontolás – mármint a klubok részéről, hiszen a lehető legtöbb jegyet szeretnék eladni, ha azonban a közönség eloszlik, az adott helynek kevesebb a bevétele.
A rádiók esetében hasonló a helyzet, nagyjából tizenöt elküldött e-mailre jut egy válasz; a klubokhoz és a koncertezéshez hasonlóan a rádiós megjelenés sem egyszerű, a megfelelő kapcsolati tőke nélkül szinte lehetetlen küldetés.
Próbálunk következetesek lenni, próbálunk minél több koncertre elmenni, így kapunk mi is fellépési lehetőséget, megkereséseket. A londoni kluboknak van egy nagy előnye: egy-egy zenés esten három-négy együttes is fellép(het), így a rajongók és a bandatagok is keverednek, ezzel növelve a követői bázist és a kapcsolati hálót.
„Ami a segítséget illeti, a bandatagok rengeteget segítenek, mindannyian fotózunk, videózunk, ezeket a tartalmakat osztjuk meg a közösségi médiában, egyelőre ennyi a marketingünk. A legnagyobb nehézség talán az, hogy online sokszor nem is ér célba az, amit felveszünk, hanem eltűnik a posztáradatban” – fogalmaz az énekesnő, aki egyetlen női tagként tartja össze a még mindig igencsak tapasztalatlan, ugyanakkor roppant lelkes csapatot, amelynek tagjai mindenüket beleteszik a projektbe. És hogy mi a Sweet Anna álma? Hogy a legnagyobb együttes legyen a világon.
(Borítókép: Habel-Townsend Eleanor és Habel-Townsend Joel. Fotó: Szollár Zsófi / Index)