Szimler Bálintot egy elutasított forgatókönyv és az SZFE „szétbarmolása” tette annyira dühössé, hogy olyan filmen kezdjen el dolgozni, amit kis költségvetésből és egy helyszínen le lehet forgatni, a téma pedig már gyerekkora óta foglalkoztatta. Amerikában élt hét évig, kilencéves volt, amikor hazaköltöztek: akkori élményei és az elmúlt harminc évben alig változó magyar iskolarendszer működése is inspirálta díjnyertes alkotását.

Az én fiatalságomhoz képest kicsit talán még rosszabb is a helyzet

– mondja Szimler Bálint a Fekete pont című film előzményeiről az arútluK podcastben. Mindazonáltal a független filmként elkészült alkotás természetesen nemcsak az iskolarendszerről, hanem az egész országról beszél.

Bedarál a rendszer

A Mészöly Anna által életre keltett Juci néni az egyetlen olyan emberséges pedagógus a filmben, aki rezonál a gyerekek lelkére, de Szimler Bálint szerint „hiába indul el valaki jó szándékkal más irányba, bedarálja a rendszer”.

Mészöly Anna az egyik legemlékezetesebb jelenetben teljes mértékben improvizál, se ő, se a gyerekek nem kaptak szöveget. Ekkor hangzik el az a párbeszéd, hogy „Hallottatok már Petőfi Sándorról?” „Hallottunk, sajnos…” A podcast-beszélgetésből az is kiderül, hogy a filmet nézve a színésznő melyik jelenetnél sírta el magát.

A filmben sok civil játszik, és a szereplők ösztönösen hozták azokat a mondatokat, amelyeket húsz, harminc vagy negyven éve hallottak az iskolában. A karakterek kiválasztásában kulcsszerepe volt Fátyol Hermina casting directornak, aki az egyik szereplőt akkor találta meg, amikor hazafelé ment taxival. Hogy melyik ez a szereplő, a podcast-beszélgetésből kiderül.

Aki lemaradt volna az arútluK podcast előző adásáról vagy újra meghallgatná a beszélgetést, ide kattintva megteheti.

(Borítókép: Mészöly Anna és Szimler Bálint. Fotó: Fekete Tímea / Index)