Letartóztattak egy férfit Rómában, miután egy lopás közepette megállt, hogy elolvasson egy görög mitológiáról szóló könyvet. Giovanni Nucci olasz író, a könyv szerzője az Indexnek elmondta, hogy a történetet szürreálisnak tartja.
A könyvek tehetnek mindenről. Számtalanszor jártam már úgy, hogy annyira belemerültem egy könyv olvasásába, hogy elfelejtettem időben leszállni a buszról, amit persze csak néhány megállóval arrébb észleltem. Szóval az időérzékünket könnyedén elveszíthetjük olvasás közben. Az olasz Il Messaggero híradása szerint nemrégiben egy betörő is így járt Rómában, amikor betörés közben, egy zsáknyi drága ruhával a kezében vette észre Giovanni Nucci Gli dèi alle sei: L'Iliade all'ora dell'aperitivo című könyvét, amely Homérosz Iliászáról szól.
A 38 éves férfi valószínűleg úgy gondolta, hogy van ideje hátradőlni és olvasni, azt feltételezve, hogy az olasz főváros Prati kerületében lévő ház üres – de ez nem így volt. A tulaj otthon volt, kihívta a rendőröket. S bár a tolvajt próbált elmenekülni, stílszerűen az ereszcsatornán, de a zsaruk nem sokkal később elkapták és letartóztatták.
A sikertelen betörés híre a könyv szerzőjéhez is eljutott, aki az Il Messaggerónak ezt mondta:
Fantasztikus. Szeretném megtalálni azt a személyt, akit tetten értek. Odaadnám neki a könyvet, mert az olvasás felénél letartóztatták. Szeretném, ha be tudná fejezni.
A nem mindennapi történetről szóló cikk olvasása után megkerestük a könyv szerzőjét, Giovanni Nuccit, és interjút készítettünk vele.
Az olasz író bizarrnak, már-már szürreálisnak tartja az esetet, amelyre az újságírók hívták fel a figyelmét, elsősorban az Il Messaggeróé, emelte ki, amely Róma legnépszerűbb újságja. Giovanni Nucci az Indexnek elmondta: soha nem gondolta volna, hogy ilyen megtörténhet, s bár szerinte vicces és érdekes, de úgy sejti, hogy a ház tulajdonosa és a tolvaj nem mulatnak ennyire jól a történteken.
Az ügyvédjével már sikerült beszélnem. A betörővel is megpróbáltam felvenni a kapcsolatot, de úgy tűnik, hogy nem akar beszélni a történtekről. Megértem, elvégre bajba került. Nem hinném, hogy túl súlyos az ügy, de mégis letartóztatták. Persze, mi csak a romantikus, költői oldalát látjuk a sztorinak, amelynek azért van egy gyakorlati, jogi része is.
A Gli dèi alle sei: L'Iliade all'ora dell'aperitivo című könyvéről elmondta, nagyon jó, azért, mert ő írta. „A viccet félretéve, a kötet már azelőtt létezett, hogy a hír miatt a rivaldafénybe került volna.” A mű az Iliászról szól, de másképp, mint sok más, a témában megjelent alkotás, mert igyekezett az istenekre, vagyis a vallási vonatkozásokra fókuszálni.
Arra a kérdésre, hogy a történetről érdemes lenne-e könyvet írni, Giovanni Nucci igennel felelt, de megjegyezte, hogy nem elég könyvet vagy filmet készíteni. „Jó kiindulópont lehet, de egy kiváló cselekményt is fel kell építeni. És ez nem az én sztorim, nincs tulajdonjogom, tehát bárki megírhatja. Persze ha a filmben vagy a könyvben ez a tolvaj szerepel, akit azért tartóztatnak le, mert elolvasott egy könyvet, jó lenne, ha az én könyvem is megmaradna a történetben...”
Amikor először olvastunk az esetről, arra gondoltunk, hogy az irodalom képes megváltoztatni az életünket. Nucci megfogalmazása szerint a könyvek abban az értelemben haszontalanok, hogy nyereséget nem termelnek.
A mai logika szerint csak azok a dolgok fontosak, amelyek pénzt hoznak, presztízst növelnek vagy társadalmi pozíciót javítanak. A könyvek ilyen értelemben nem tudják megváltoztatni az életünket. Lehet, hogy ezzel a provokációval túl messzire megyek, de néha arra jutok, hogy azok az emberek, akik keveset olvasnak, boldogabbak, mint azok, akik az olvasás miatt túlságosan tudatosak. Tehát igen, a könyvek rosszak. Főképp, ha igaz, hogy egy tolvajt azért tartóztatnak le, mert könyvet olvasott
– mondta ironikusan az olasz szerző, majd hozzáfűzte, hogy azért vagyunk jópáran, akik ennek ellenére sem tudunk ellenállni. „Szeretjük, ha valaki, pláne egy jól megírt könyv írója mesél el nekünk egy történetet, egy képet, vagy valamit, ami megmozgat. Hiszen a könyv a lélek dolga. A léleknek azonban kevés jelentősége van a mai világban.”
Nucci úgy véli, a lelkünk olyan, mint egy lufi, meg kell tölteni oxigénnel. És egy könyv – hasonlóan a zenéhez, a költészethez, a művészethez és a színházhoz – a legjobb levegő, amellyel értelmet adhatunk életünknek, amely egyébként elég unalmas.
(Borítókép: Németh Emília / Index)