Az egyik legnagyobb magyar író a jelenkor politikai, társadalmi és szociális változásaira reflektált. Új esszéjében érinti a világgazdaság, a populista politika, a nyelv, a globális felmelegedés és a fogyasztói társadalom témakörét is.
„Elbaltáztátok a jövőnket. Ne tetszett volna a kereszténység nagyobb dicsőségére lemészárolni a nem tetsző primitív törzseket. A konkvisztádoroknak ne tetszett volna India helyett Amerikát többször véletlenül felfedezni, ne tetszett volna szándékosan aranyat és műkincseket lopni, az őslakosságot a magasabb rendű európai kultúra és civilizáció nevében fertőzésekkel és lőfegyverekkel elpusztítani. Ne tetszettek volna rabszolgaságra fogni fél Afrikát, a haladás és a növekedés jegyében ne tetszettek volna vendégmunkásokat hozatni Svájcba, takarítsák ők a pöcegödröt. De tetszett” –fogalmaz Nádas Péter aprólékos korrajzában, amit a zürichi Literaturhaus felkérésére írt.
A Kossuth-díjas író a jelenkor politikai, társadalmi és szociális változásaira reflektált. A szöveg 2024. szeptember 12-én hangzott el először, magyarul nyomtatásban a Magyar Hang és az Átlátszó közös mellékletében jelent meg, az interneten pedig az Átlátszón.
Nádas korábbi interjúiban arról beszélt, hogy a rendszerváltás óta eltelt időben már mindent elmondott a hazai politikai életről, a demokrácia helyzetéről és alakulásáról, a magyar társadalom fejlődési pályájáról, ezért az említett kérdéséket már nem kívánja tárgyalni, mivel úgy gondolja, hogy csak ismételni tudná önmagát. Ez a motívum legfrissebb esszéjében is megjelenik.
Miként a karósbab, a megoldás arra a reményre tekeredik rá, hogy holnapra mindennek jobbnak, többnek kell lennie, s így tovább, ide a tökéllyel. Veszélyekről sem. A demokrácia periodikusan visszatérő halálos veszélyezettségéről. Világnagy kényszerképzetekről. Égig a karósbab sem ér. Hazám sorsáról semmi, nulla, semmi. Harminc éven át mondtam, írtam, nem mondom, hogy hiába, de azóta sem tudok többet
– írja, hozzátéve, hogy a globális felmelegedés, a klímaválság hatásairól sem kíván értekezni. De ennek ellenére finomkodás nélkül jelzi, hogy átléptünk a kritikus határon. Nádas arról sem kíván beszélni, hogy mára a demokraták váltak veszélyessé a demokráciára, a különböző önkényuralomnak pedig épp ők ágyaztak meg.
Visszanyúlt egy másik a korábban is hangoztatott gondolatához, ismét a fogalmak tisztázásának fontosságát hangsúlyozza. Nádas felhívja a figyelmet arra is, hogy a „gazdagok”, vagyis a világgazdaságot meghatározó gazdasági elit mára teljesen függetlenné vált a parlamenti világ ellenőrzési apparátusától, miközben hiteleik nélkül csődbe mennének a városok és a nemzetgazdaságok. Esszéjében leszámol a fenntartható fejlődés ideájával, pellengérre állítja a vagyon igazságos újraelosztásának lehetőségét.
Nádas szerint Európában ma csak populisták kormányoznak.
A haladás, a fejlődési és a növekedési elv jegyében ők a populus [a nép szerk.] kegyének visszakoldulásán és a nyilvánvaló fizikai károk eseti elhárításán robotolnak. Végül is választóik kívánsága szerint baltázzák el, amit még el lehet. Igazán nem dolgozhatnak választóik utópikus kívánságai ellen. Nagy kell ám a kell
– fogalmaz a Kossuth-díjas író, hozzátéve, hogy a kormányok számára a választási ciklusok eleve lehetetlenné teszik a megbízható távlati tervezést, ígéreteiket nem tudják beváltani, kénytelenek szakítani a tapasztalatokkal, a tudással és a tudományokkal.
Írásában a fogyasztói társadalom kritikája is megjelenik, szembeállítja az emberi adottságokat, a birtoklási és felhalmozási vágyat a „teremtésben” megnyilvánuló véges lehetőségekkel. „De bármiként legyünk teremtve, az észrevétel, a felfogás és a tudomásulvétel, még ott és akkor is három egymást követő művelet, mikor teljhatalmat kívánt magának az akarat és a kell. Kötött a műveleti sorrend. Emberi adottság, miként a felhalmozás kényszere. Nincsen olyan haladás, amivel kinőhetnénk belőle. Amit nem vettünk észre, nem fogtunk fel, nem figyeltünk meg, azt nem vehetjük tudomásul.”
Nádas szerint hazugság az általános jólét folyamatos növekedésének lehetősége. Úgy látja, hogy a harmadik világ kizsákmányolása töretlenül zajlik, a globális pénzpiacok növekedésének nincs belátható és ellenőrizhető határa, amit az államadósság és az egyéni eladósodás együttesen biztosít.
A siker biztosítéka a magasan fejlett és felvilágosult társadalmakban ugyanaz, ami az ígéretük. Győzedelmeskedés mindenkin, minden áron és a mindenek felett. Legalábbis még ezen a héten. Csupán a korlátlanul fűtött pénzgazdasági növekedés ütemében tudod a reálgazdaságodat fenntartani. Így igaz. Megfordult a sorrend, más a trend, nem a szenátus ellenőrzi a nemzetgazdaságot, hanem a gazdasági mutatók növekedési üteme a szenátust. Nem munkából lesz a pénz, hanem virtuális pénzszaporításból lesz a munka
– írja. Úgy véli, ha a privát és az állami, a nemzeti és a globális, a legális és az illegális között már nincs felismerhető különbség és összefügés, mert elfedi a siker és az élvezet kényszere, akkor nagy a baj, mert a rendszerek átláthatatlanok és ellenőrizhetetlenné válnak.
„Félő, hogy minden élő szembekerült mindennel és mindenkivel.”
Nádas társadalomkritikájában jelzi, hogy mindenki önmaga és a másik ember ellen fordult, emiatt az egyén és a közösség fogalmát is újra kell definiálni. Figyelmeztetésül közli, hogy a vélekedés és a tudás, a vélemény és az igazság nem azonos.
(Borítókép: Nádas Péter 2022. május 21-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)