Nemrég új könyvvel jelentkezett a női főhősöket középpontba állító történelmi regények sztárszerzője, Stacey Halls. Az Uránia-ház című kötet a viktoriánus Londonba kalauzolja olvasóit, ahol a kor legnagyobb írója, Charles Dickens működtetett egy menedékházat bukott nőknek.
A brit szerzőnek korábban három közönségsikernek örvendő regénye (Familiárisok, A lelenc, Mrs. England) jelent meg Magyarországon, nemrég pedig negyedik kötete, a 21. Század Kiadó gondozásában kiadott Az Uránia-ház is felkerült a boltok polcaira.
Témaválasztása most is Jane Austent és a Brontë nővéreket idézi. Halls mindig régmúlt korokban helyezte el történeteit, megjelenítette bennük a házasságot, a gyermekszülést, a mostohaszülőséget, a vallást, az oktatás fontosságát, a társadalmi szerepeket, a szerelmet, a hiúságot vagy a szegénység és a gazdagság közötti áthidalhatatlan különbségeket.
Ahogy előző regényeinél, Halls Az Uránia-háznál is valós történelmi események vezérfonala mentél indult el. A regényíró, Charles Dickens által alapított ház menedéket kínált prostituáltaknak, piti tolvajoknak, kitaszítottaknak. A sztori azonban egy milliomosnővel, a ház egyik mecénásának bemutatásával indít: Angela Burdett-Coutts életében feltűnik egy rég nem látott alak, az idillt pedig máris megzavarják…
Az Uránia-ház egy fordulatos melodráma, amely – bár olvasmányosságát tekintve némileg elmarad a szerző korábbi köteteitől – igazi csemege a műfaj kedvelőinek. Az epizódszerű fejezetekre tagolt könyv roppant cselekményes, az író rengeteg mellékszálat kreál. A történéseket azonban nem fejtegeti órákon keresztül, inkább csak érintőlegesen említi őket. Semmiképp sem mondhatjuk, hogy gyors regénnyel van dolgunk, a tempó időnként kizökkentheti az olvasót a folyamatos élményből.
A karakterek érdekesek és sokszínűek, hiába hasonló a sorsuk. Majdnem mindannyian kilökődtek a normális társadalomból, ennek ellenére az ábrázolásuk nem ezt tükrözi.
Egyikük sincs gyenge nőként vagy áldozatként jellemezve, egyszerűen csak nők.
Szegény, aluliskolázott, lehetőségekhez nem jutott nők, mégsem a negatívumok határozzák meg őket. Érdekes, hogy a könyvben Dickens a háttérben marad. Néha ellátogat a házba, hogy feljegyezze a nők élettörténetét, de semmi több.
A három női főhős, Angela, Josephine és Martha különálló történetei végül nem teljesen olvadnak össze, a regény emiatt inkább időnként össze-összecsengő fejezetek gyűjteménye, semmint a végletekig koherens kötet. Sajnos a központi, kulcsfontosságú jelenetek általában a történeten kívül történnek, sokszor csak az utóhatásokról olvashatunk.
A sztori lassan indul be, de a vezérszál szerencsére tartogat egy váratlan csavart:
a vontatott tempó felgyorsul az utolsó oldalakon.
A regény a történelem egy lenyűgöző, mégis kevésbé ismert szeletét mutatja be, miközben rávilágít a középpontjában álló emberi sorsokra. Halls szokás szerint együttérzéssel és érzékenységgel nyúl karaktereihez, de a háttérmunkát, na meg a történelmi hitelességet sem spórolja ki a könyvből. A környezet (a korabeli London) kidolgozása ismét lenyűgöző, valósággal visszarepíti az olvasót az időben. A könyv sikerét a tényekhez, valamint a kontextushoz való hűség alapozza meg: ebben a legerősebbek Stacey Halls regényei.
Stacey Halls: Az Uránia-ház
21. Század Kiadó, 2024
Fordította Simonyi Ágnes
368 oldal