Továbbra is forró téma, hogy a budapesti könyvfesztivál hivatalos programján olyan orosz alkotók – Alekszej Gravickij író és Dmitrij Bak műfordító – is részt vesznek és fellépnek, akik nyíltan támogatják a Vlagyimir Putyin uralma alatt álló Oroszország háborúját Ukrajna ellen. Ezúttal Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő fejtette ki véleményét az ügyben.
„Sajnos ezen a fesztiválon van olyan orosz vendég, aki kifejezte egyetértését az agresszióval és aláírásával. És azzal az egészen abszurd dologgal demonstrálta, hogy a putyini rezsim elkötelezett híve, hogy egy szuverén országból kiszakított szakadár terület írószövetségének tagja. Nem tudom megérteni, hogy az utóbb említett embereket miért kellett egy magyarországi, budapesti könyvfesztiválra meghívni” – mondta Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő egy páros könyvbemutatón, amelyen Mihail Zigar Az Ukrajna lerohanásáig vezető út és Iulian Ciocan És reggel jönnek az oroszok című kötetét ismerhettük meg közelebbről a jelenleg is zajló 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Utóbbi kötetről maga a szerző beszélt, Koszta Gabriella tolmácsolása mellett, az előbbiről pedig Sz. Bíró Zoltán szólt. A beszélgetés résztvevőit Nyáry Krisztián, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója moderátorként kérdezte az Európa Pont felső termében, ahol rengeteg érdeklődő gyűlt össze.
Megtudtuk, hogy két nagyon különböző könyvről van szó, az egyik egy kilenc évvel ezelőtt született regény, a másik tavaly megjelent non-fiction könyv. A két kötetet az köti össze, hogy az orosz birodalom árnyékában létező két országról, Ukrajnáról és Moldováról szólnak, és a szerzőik az orosz birodalmi igények veszedelmességére hívják fel bennük a figyelmet.
És azt az aktualitást is meg kell említenem, hogy tegnap óta nálunk is más hangsúllyal esik latba, amióta tudjuk, hogy mi, Magyarország hogyan reagálnánk egy gyakorló invázió esetén, de most nem erről lesz szó
– fogalmazott Nyáry Krisztián.
Mihail Zigar könyve egy vallomással kezdődik. „Bűnös vagyok” – vágott bele Nyáry a kötet ismertetésébe, hozzátéve, hogy a szerző bocsánatot kér, amiért nem vette észre korábban a jeleket, és nem látta, azt mélyen gyökerező kulturális és történelmi előítéletek táplálják, amit ő orosz fasizmusnak nevez. Ezután Sz. Bíró Zoltánhoz fordult, és arról érdeklődött, vajon mennyire jellemző ez a fajta önkritikus hozzáállás a hivatalos orosz állammal nem rokonszenvező orosz értelmiségiek körében.
Sz. Bíró Zoltán azzal kezdte, nagyon helyes, hogy Mihail Zigar kötete itt van a budapesti könyvfesztiválon, személyében egy olyan embert sikerült meghívni, és olyan ember kötetét sikerült magyarra fordítani, aki sokak számára lehet példa arra, hogyan őrizhetjük meg erkölcsi integritásunkat rendkívüli körülmények között, akár azon az áron, hogy el kell hagynunk az országot. Hozzátette, hogy Zigar nem egyedül van, számos jeles orosz író hagyta el az országot 2022-ben, a háború megkezdése után.
A történész így folytatta: „Ha azokra az írókra gondolunk, akik a putyini rezsimmel és a háborúval szemben meg mertek szólalni, az ő könyveiket Oroszországban levették a könyvesboltok polcairól, kivonták a könyvtárak kínálatából, és tudni lehet, hogy a honoráriumukhoz és a magánszámlájukhoz sem férnek hozzá.” Szerinte lehet így is dönteni, és úgy is, hogy hallgatunk, amit ő meg tud érteni.
És lehet úgy is dönteni, és sajnos ezen a fesztiválon van olyan meghívott orosz vendég, aki kifejezte egyetértését az agresszióval és aláírásával. Illetve azzal az egészen abszurd dologgal demonstrálta, hogy a putyini rezsim elkötelezett híve, hogy egy szuverén országból kiszakított szakadár terület írószövetségének tagja. Nem tudom megérteni, hogy az utóbb említett embereket miért kellett egy magyarországi, budapesti könyvfesztiválra meghívni
– fogalmazott rendkívül higgadtan és elegánsan Sz. Bíró Zoltán.
Lapunk korábban összegyűjtötte azokat az orosz írókat, a teljesség igénye nélkül, akik pályájuk csúcsán vannak, megannyi megjelent könyvvel, hatalmas olvasótáborral hazájukban és nemzetközi téren is, mégis életük talán egyik legnehezebb döntését kellett meghozniuk, amikor elhatározták: el kell hagyniuk szülőföldjüket, mert a Vlagyimir Putyin uralma alatt álló Oroszország nem tűri meg őket.
A történész azt is fontosnak tartja, hogy a könyv megírásakor a szerző Oroszország, az orosz értelmiség, és az orosz társadalom felelősségét is végig kitartja a szövegben. „Ez a felelősség és önvizsgálat végig ott van, és rendkívül érdekes, hogy különösen a kötet első fele tele van mélyre visszanyúló történelmi elemzéssel.” Továbbá az orosz író a történelmi és politikai események ismertetésével párhuzamosan, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök életútjának bemutatására is vállalkozott, „amely a történetet izgalmassá teszi, és sajátos térlátást kölcsönöz a kötetnek”.
Nyáry Krisztián megfogalmazása szerint szokás arról beszélni, hogy a háború alatt az ukrán identitás a szemünk láttára formálódik vagy születik meg, majd megkérdezte, hogy ennek az identitásnak mennyire része az orosz mentalitás, meg azt is, hogy Moszkva marad-e az ukránok fejében az erőszakos, zsarnoki szomszéd, akkor is, ha a háború véget ér.
Sz. Bíró egészen biztos abban, hogy ez az érzület hosszú évekre, akár évtizedre fennmarad, ugyanakkor mindig annak a véleményének ad hangot, hogy egy idő után, miután az orosz számukra közvetítőnyelv lehet, hiszen a tudás ott van, valamikor visszatér az orosz kultúrához és nyelvhez való, sokkal kevésbé militáns és elutasító viszony.
„Bizonyos értelemben érthetőnek tartom, hogy mindazt, amit több mint két és fél éven keresztül az ukrán társadalom kénytelen elviselni, ezek után ez az érzület, ez az erőteljes elutasítás ott van a körükben, ugyanakkor bizakodom abban, ahogy az idő telik, ez a fajta erőteljes elutasítás enyhülni fog, és normálisabb viszony mégiscsak létrejöhet” – mondta Sz. Bíró Zoltán.
Iulian Ciocan És reggel jönnek az oroszok című művéről megtudtuk, hogy magyarul idén, az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg. A történet groteszk és félelmetes mese, a moldovaiak egyik legnagyobb félelmén alapul. A könyv ismertetője szerint Turturica úr, a latintanár elmenekül Kisinyovból, miután az orosz hadsereg megszállta Moldovát. Romániában azonban nem talál menedéket, mert lejárt az útlevele. A fővárosba visszatérve a repülőteret ostrom alatt találja, és egy MiG a szeme láttára lelövi a menekülni próbáló moldovai politikusokkal teli gépet.
Nyáry Krisztián megkérdezte a szerzőtől, mit érez olyankor, amikor fikciós könyvét a valós hírek realitássá teszik. Ciocan messzebbről kezdte válaszát, először is azzal, hogy életében először van Magyarországon. Üdvözölte, hogy sokan vannak, és megállapította, hogy az irodalom közelebb viszi az embereket. Szerinte a magyar szerzők – mint Esterházy Péter és Márai Sándor – ismertek román nyelvterületen, így Moldovában is.
„Azt mondják, kis nyelvek vagyunk, de nagy íróink vannak, és ezeken a nyelveken is lehet nagy irodalmat írni” – fogalmazott Ciocan, aki fontosnak tartja, hogy a szomszédos országok ismerjék egymást, és tudják, mit gondolnak egymásról. Hozzátette, ő nem irodalmi ügynök, de véleménye szerint fontos volna, hogy az irodalmak sokkal intenzívebb kapcsolatban legyenek, mert egymást a könyvek által ismerhetik meg.
A moldovai író 2012-ben kezdte el írni az És reggel jönnek az oroszok című könyvét, 2015-ben fejezte be, s mint fogalmazott, a két dátum között történt, ami történt: az oroszok elfoglalták a Krím félszigetet. Gyerekkorában is szerette a dísztópiatörténeteket, mindig szívesen olvasta azokat.
2013-ban pedig eldöntöttem, legyen egy moldovai dísztópia is, de nem gondoltam, hogy meg fog történni. Kétféle polgár létezik nálunk: akik félnek attól, ha az oroszok bejönnek az országba, és azok, akik nem. Én az előbbihez tartozom.
Nyáry szerint a szerző a komoly társadalmi témák feldolgozásához könnyed hangvételt alkalmaz. Iulian Ciocan erre azt mondta, hogy minden országnak, közösségnek megvannak a maga problémái, de ha ő íróként túl komolyan veszi azokat, azzal az olvasókat elijeszti, de így sokkal nagyobb megértésre számíthat.
A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója megjegyezte, hogy a regényben érezhető félelem, amely Moldovában történik, az jelenleg Ukrajnában megvalósul. Ebből adódott a kérdés, hogyan tekint arra a Mihail Zigar orosz íróra, aki Az Ukrajna lerohanásáig vezető útban kritikusan mutatja be azt, ami Oroszországban történik, lényegesen veszélyeztetve ezzel a saját biztonságát.
Rokonszenvezek az ilyen értelmiségiekkel, mint amilyen Zigar. Őt az orosz hatóság külföldi ügynöknek tekinti, ő ezt nem akarta annyiban hagyni, és kérte a hatóságokat, ne tegyék ezt vele, de kérelmét visszautasították. Ezek után nem mert hazamenni (Oroszországba), de külföldön sincs biztonságban
– fogalmazott Iulian Ciocan, majd azzal folytatta, hogy nem meri megnevezni, de van egy ismert és jó orosz írónő, akit az egyik nemzetközi könyvvásárra meghívtak, mert interjút akartak készíteni vele, de annyira megijedt a kérdésektől, hogy még azokra sem válaszolt, amelyek csupán az irodalomról szólnak. „Annak ellenére, hogy a regényeiben társadalmi és politikai kérdéseket is feszeget” – fűzte hozzá.
Amint azt korábban már megírtuk, nagy port kavart, hogy a budapesti könyvfesztivál hivatalos programján olyan orosz alkotók – Alekszej Gravickij író és Dmitrij Bak műfordító – is részt vesznek és fellépnek, akik nyíltan támogatják a Vlagyimir Putyin uralma alatt álló Oroszország Ukrajna elleni háborúját.
A könyvfesztivál első napján, a Hogyan lehet létrehozni, lerombolni és újjáépíteni a kigondolt, alternatív világokat? című kerekasztal-beszélgetésen Szergej Palij és Alekszej Gravickij orosz írók könyvét mutatták be. Az utóbbi szerzővel megpróbáltunk interjút készíteni az esemény után, de falakba ütköztünk. Glavickij csupán annyit tudott mondani, hogy ez egy kulturális esemény, amelyen az irodalomról beszélnek.
(Borítókép: Nyáry Krisztián, Sz. Bíró Zoltán, Iulian Ciocan és Koszta Gabriella. Fotó: Kaszás Tamás / Index)