Eltűnt, a jómódú emberek ma nem gondolkoznak kultúrában. Ezt mondja a mecenatúráról Bank Tamás, a Játékszín tulajdonos-igazgatója. Ő az, aki a nyár végén Szegeden, az Országos Színházi Évadnyitó egyik beszélgetésén kijelentette, hogy Magyarországon nincs olyan, hogy mecenatúra. Eltűnt. Pedig kellene, lehetne. De vajon kellene és lehetne? Erről beszélgettünk az arútluKban, az Index kultúra rovatának podcastműsorában.
Ma azok maradnak talpon, akik úgy gondolkoznak, hogy a színház egy vállalkozás. Bank Tamás szerint egy magánszínház például nem is agyalhat másként, csakis kapitalista módon. Az állami fenntartású színházak ugyan megengedhetik maguknak a kényelmességet, és talán így is tesznek, de a nézőkért folytatott versenyben a jegyár, a nézőszám és a siker elválaszthatatlan egymástól. És akkor még mindig ott van a nyereséges működés kérdése.
Egy ilyen világból tűnt el egy fontos fogalom: a mecenatúra. Pedig volt idő, amikor Magyarországon is akadtak olyan jómódú, tehetős emberek, cégek, akik és amelyek nem féltek attól, hogy pénzt áldozzanak a kultúrára – mindezt úgy, hogy cserébe nem vártak el semmit.
Bank Tamás azt mondja, amóta megszűnt a TAO, a társaságiadó-kedvezmény fejében nyújtható támogatás, a színházak is magukra maradtak, a teátrumok finanszírozásának megoldása kiszolgáltatott helyzetbe hozta az intézményeket. Mint mondja,
a TAO nem volt rossz, mert a cégeknél elindított valamint adókedvezmény formájában, de a nyomában nem maradt semmi. Pedig jó volna, ha a jómódúak, a nagy cégek támogatnák a kultúrát. Azt az érzést, azt az élményt kellene visszahozni, hogy presztízskérdés legyen mecénássá válni. Mecénásnak lenni sikk.
A problémát elemezve a Játékszín tulajdonos-igazgatója kimondja azt is, amitől sokan félnek, miszerint túl sok színház működik ma Magyarországon, de úgy látja, ez is a TAO miatt alakult így. A TAO idején ugyanis mindenki színházat gründolt, megszűnését követően pedig sok olyan szakmai műhely maradt, amely nem generál nézőszámot, ám szeretne valamiféle támogatáshoz jutni.
Bank Tamás nem titkolja, hogy ő valóban kapitalista módon gondolkodik, és azt vallja, hogy amelyik színház képes a víz felett maradni, az érdemes lehet a támogatásra. A direktor szerint eljött az idő, hogy gondolkodásmódot váltsunk, bele kell nyúlni a színháztámogatás rendszerébe, különben az feneketlen kúttá válik. Egy olyan világban pedig, amelyben az állami és önkormányzati támogatás mellett olyan fogalmakkal lehet találkozni, mint támogatás, szponzoráció vagy adomány,
Ezt azért mondja, mert meglátása szerint a jómódú emberek ma nem gondolkoznak kultúrában. Miközben a színháznak olyan helynek kellene lennie, ahol az előadás a nézőket szórakoztatja, és a székben ülve, besokallva a rájuk zúduló napi hírek súlyától, héttől tízig elfelejtik a sárga csekket.
A beszélgetésben szó esik arról is, hogy
Aki lemaradt volna az arútluK podcast előző adásáról, vagy újra meghallgatná a beszélgetést, ide kattintva megteheti.
(Borítókép: Bank Tamás 2024. szeptember 26-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)