Az L. Simon Lászlóval készült interjú eredetileg a Magyar Napló 2024. júniusi számában jelent meg, online azonban most vált elérhetővé.

A Magyar Naplónak adott interjúban a Magyar Nemzeti Múzeum 2023 novemberében elbocsátott egykori főigazgatója többek között a következőket mondta:

• „Azoknak a támadásoknak […], amelyeket egyes korábbi írásaim miatt kaptam, semmi közük sincsen az irodalomhoz, sokkal inkább a személyemen keresztül akarták hitelteleníteni azt a politikai közösséget, amelynek részeként végeztem a képviselői munkámat. […] Azok az emberek, akik a mai napig előszeretettel csámcsognak néhány művem obszcén sorain, azt gondolják, vagy úgy állítják be, hogy a vers írója szükségszerűen azonos a vers beszélőjével.”
• L. Simon László szerint „végre meg kellene oldani az Írószövetség székházának ügyét, ami érthetetlen módon nem a szervezetünkhöz, hanem a Magyar Kultúráért Alapítvány tulajdonába került, ami azért is fájó, mert még az erősen kormányellenes húrokat pengető MÚOSZ is az első Orbán-kormánytól kapta tulajdonba az épületeit”. A Magyar Írószövetség éves működési támogatása még mindig azon a szinten van, amire kulturális államtitkárként még ő emelte fel tizenkét évvel ezelőtt.
• „Naponta én is számottevő időt töltök el a világhálón úgynevezett Reels-videókat bámulva – mondta az olvasás visszaszorulásáról. – Korunk »divatos« betegsége az ADHD, de figyelemzavarral, koncentrálási problémával már az X generáció tagjai is küszködnek, hiszen mi is a technológia gyors fejlődésének időszakában nőttünk fel, s mi voltunk az első olyan nemzedék, amelynek tagjai abban az életkorban lépték át a digitális világ küszöbét, amikor az ember még gyorsan képes változni.”
• A folyóirat-kiadás helyzetéról: „Két évtizede markáns harcosa voltam a nyomtatott alapú lapkiadásnak, még konferenciát is szerveztem a témában az Írószövetségben. Ma azt gondolom, sok dolgot csak online kellene megjelentetni, ehhez igazítva a támogatásokat.”
• L. Simon szerint vannak olyan viták, amelyek teljesen idejétmúlttá váltak. „Például már huszonöt éve fölöslegesnek tartottam a népi-urbánus vita aktualizálását, akkor azok a nálam jóval idősebb pályatársaim, akik még a bőrükön érezték a régi szembenállások megbélyegzéseinek nyomait, haragudtak rám, mert azt gondolták, ez a szembeállítás mindig is érvényes lesz, azaz a jövőben is hasonló logikák mentén fognak töredezni a szellemi élet erői.”
• „Nálunk minden fontos kulturális szervezet és intézmény közpénzből létezik, ezért a vezetőik gyakran öncenzúrát gyakorolnak, azt feltételezve, hogy megszólalásuk esetén elveszítik a támogatásukat. […] Napjainkban, ha valaki kormánypárti érzelmű, s egyben szervezeti vezető is, annak még nagyobb a felelőssége, igenis az érted vitatkozom, nem ellened szellemében segíteni kell a kultúrpolitikát irányítóknak. […] S mivel most is közülünk származó emberek vannak a pénzosztó és döntéshozó fórumok élén, például Demeter Szilárd, aki egyben az Írószövetség választmányi tagja, joggal várjuk el a figyelmet és a segítséget.”
• „Részben a nyughatatlan természetem miatt veszek részt sok dologban, bekapcsolódom a színházi alkotómunkába, kiállításokat rendezek, műemlék-felújításokat irányítok, a családi cégünket fejlesztem, s térségfejlesztéssel is foglalkozom. Részben pedig azért, mert hajt valami megmagyarázhatatlan bizonyítási vágy, s csak így áll össze a munkásságom a sok részből, részletből egy sajátosan színes egésszé. A tétlenséget pedig nem tudom sokáig elviselni, ezért folyamatosan a munkába menekülök.”
• L. Simon már korábban is azt mondta, hogy „a Librinek az MCC általi felvásárlása nem fog jelentős változást hozni a cégcsoport életében és a könyvszakmában, mert a piac farkastörvényeit és a kultúrpolitikai szempontokat nehéz összeegyeztetni. Tehát mind »a Librit bekebelező és fenekestül felforgató fideszeseket« vizionáló ellenzéki megmondóemberek, mind a kirakatokban a saját könyveiket vizionáló – politikai értelemben – konzervatív írók rosszul kalkuláltak: előbbiek fölöslegesen huhogtak, utóbbiak hiába reménykedtek”.
• Szerinte a könyvek árkötöttségéről szóló törvénytervezetet már vagy húsz éve el kellett volna fogadni.
• Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum szerves fejlődés eredményeképpen vált ketté, majd az idő eldönti, hogy ennek ellenére sikeres lesz-e a mostani összevonásuk. „Ugyanakkor óvatosságra intem magunkat, adjunk egy esélyt a koncepciónak, lehet, hogy ennek eredményeképpen gyorsan elindul az Iparművészeti Múzeum régóta várt felújítása, illetve – a kormány szándékának megfelelően – sikerül Debrecenbe költözteti a Természettudományi Múzeumot.”
• „Rólam sokan azt gondolják, hogy egy vadkan vagyok. Valójában hosszú évek tapasztalata megfontolttá tett. Több nagyobb szervezetet vezettem, s bár sokaknak gyors volt a tempóm, mindig éreztem a felelősségem súlyát, és igyekeztem figyelni a rám bízott emberek problémáira. És fontos az is, hogy a döntésképesség együtt járjon a döntések következményeinek vállalásával. Azt is megtanultam, hogy az emberség az egyik legfontosabb érték a vezetői munkában. Szerintem azt sem szégyen belátni, ha az ember tévedett, és ebben az esetben korrigálni is tudni kell.”
• „A Nemzeti Múzeumnál is csak azt sajnálom, hogy a vezetésem idején indított reformok mindegyike leállt vagy végzetesen lelassult. Az általam nagyon szeretett és becsült Schmidt Mária szokta nekem mondani, hogy legyek türelmes, el fog jönni az én időm; a kezdeményezéseim elhalása után én mégis úgy látom, sem nekem, sem a rám és az utódaimra bízott intézményeknek és szervezeteknek nincs végtelen idejük.”
• A további terveiről ezt mondta: „Remélem, a dédelgetett drámaterveimet s a régóta formálódó regénytervemet is papírra fogom tudni vetni valamikor.”

Starcz Ákos, az Indexet kiadó médiacsoport igazgatósági tagja az Index.hu Zrt.-től és az Indamedia csoporttól függetlenül működő Libri–Bookline Zrt. igazgatóságának elnöke.

(Borítókép: L. Simon László 2023. november 28-án. Fotó:  Szollár Zsófi / Index)