A legjobb budapesti gyógyfürdő után keressük a legkiválóbb vidéki intézményt. Sorozatunk első részében a Harkányi Gyógyfürdőt vettük górcső alá, a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdőhöz is hasonlóan nagy reményeket fűztünk, de vágyainkat és elképzeléseinket ismét felülírta a valóság.
Szinte biztos, hogy olvasóink is átéltek már hasonlót. Az egyik korábban megbízhatónak tűnő ismerősük agyondicsért egy egyébként is jó hírű éttermet, ezért úgy döntenek meglátogatják, de a vizitnek hasmenés, hányás, megaláztatás, lehúzás, mondhatnánk röviden úgy is, hogy iszonyatos csalódás lett a vége. Talán mondanom sem kell, hogy a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő kipróbálásához ismerősök, barátok, családtagok hatására (ma már teljesen érthetetlen okokból) milyen nagy reményeket fűztünk, aztán szembejött a valóság.
Ha finoman szeretnénk kifejezni: arcul csapott. Ki tudnánk durvábban is, de minek? Már most figyelmeztetnem kell önöket, hogy írásunk kizárólag a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdőre vonatkozik, cikksorozatunkban továbbra is a legjobb vidéki gyógyfürdőt keressük, a hajdúszoboszlói aquaparkról, a fedett élményfürdőről és a strandról nincsenek tapasztalataink.
Olyan bizakodó voltam. A jegyvásárlásnál nem volt különösebb fennakadás, a pénztáros (a világ egyik legkedvesebb asszonya) mindenről átfogóan tájékoztatott. Örültem, hogy az intézményben öltözőkabinok is rendelkezésre állnak. A felnőtt belépőjegy 4700 infláció, szelek, migránsok, drag queennek által megcibált magyar forintba kerül. Ha kabint is szeretnél, hogy kényelmesen és nyugodtan átöltözhess, akkor még ki kell csengetni 2100-at.
Elvileg 6800 forint leperkálása után már a habok és a gőzök közé is vethetné magát az ember, ha nem kéne még a kabin kulcsáért is leszurkolni az 1500 forintos letéti díjat, mert ugye ki ne akarna elszaladni vele jó messzire, a nem is oly távoli pusztaságba. Csak készpénzzel lehet letétbe helyezni az összeget, amit a fürdőzés után persze visszaadnak, összesen négy aláírás ellenében. A jószándék és a fürdők istenébe vetett bizalom jegyében még ennél az epizódnál is gyanútlan maradtam, nem sejlett fel, hogy egy időutazás vár rám, vissza a jó öreg szocialista időkbe.
„A hajdúszoboszlói gyógyfürdő egész évben folyamatos nyitvatartással, 7 órától 19 óráig üzemel. A csarnok 3 gyógyvizes medencéje mellett 4 nyitott gyógymedence áll a vendégek rendelkezésére. Ellenőrzött és minősített gyógyvizünkre alapozva teljeskörűen igénybe vehetők az egészségbiztosítás által támogatott gyógykezelések, orvosi felügyelet mellett. A gyógyfürdő szolgáltatásait elsősorban a gyógyulni vágyó, nyugodt kikapcsolódást kereső, idősebb generációhoz tartozó vendégeink számára ajánljuk” – olvasható a fürdő honlapján.
Az intézményt 90 százalékban valóban hatvan pluszosok, valamilyen mozgásszervi betegségtől szenvedő emberek látogatják, sokan orvosi beutalókkal a kézben keresik a gyógyulás lehetőségét. A kérdés az, hogy idős honfitársaink milyen körülmények között vannak gyógyulásra ítélve.
Nem megfelelő, korszerűtlen körülmények között. Az egész komplexum kiábrándítóan lelakottnak hat, jelenlegi állapotában a kései Kádár-kor épp napjainkban összeomló kórházait, az SZTK-kat idézi. Mocskos, büdös mosdók, zavaros víz, hajszálak, autóstérkép nagyságú bőrdarabok a medencékben. Igen!
Arról nem is beszélve, hogy a látogatóknak nem csak zavaros, hanem egyenesen mocskos vizekben kellene a lábukat megtisztítaniuk medencébe lépés előtt. Persze nem tudod kikerülni, hogy ne lépj bele a szutykos, barna vízbe, mert általa vezet az út a gyógyvizes medencébe, ahol aztán lesz időd elgondolkodni, mi a legjobb orvosság lábgomba ellen. Talán nem is kéne ragoznom, hogy egy gyógyfürdő esetében milyen fontos lenni a higiénia, a látogatók biztonságérzetének folyamatos fenntartása. Sajnálattal kell közölnöm, hogy az igényességet, a biztonságos és higiénikus fürdőzés élményét ne Hajdúszoboszlón keressék.
Ezentúl az már sokadrangú, inkább esztétikai kérdés, hogy az intézményt elképesztően rondának találom, és nem értem, hogyan lehetett egymás mellé ennyire eltérő falakat, épületeket emelni, majd egységként kezelni. Esztétikai igényeimnél azonban sokkal fontosabb, hogy a jobb, melegebb medencékben állandó tömegnyomor van, ami szerintem eleve ellehetetleníti a gyógyulást, a nyugodt fürdőzést, a fürdő által is említett kikapcsolódást.
Nem igazán tudom, hogy ilyen esetekben milyen módszerrel lehetne – konzervbe zárt heringként – élvezni a gyógyvíz áldásos hatásait. A medencék hőfoka ábrándított ki végleg az intézményből, mert a medencék hőmérséklete köszönőviszonyban sincs a kiírtakkal. Még a fürdő személyzete is fejcsóválva méricskélte a medencék vízének hőfokát. Reméljük, hogy a problémát sikerült megoldani.
De legalább a kültéri medencék mellett található egyik büfében nagyon finom, utánozhatatlan ízvilágú kapucsínót ihat a retektől rettegő fürdőző. Csupán 750 forintba kerül, tradicionális olasz módszerrel készítik. A forró vízbe Tchibo 3 az 1-bent öntenek, a port laza csuklómozdulattal elkavarják, majd egy nagy adag tejszínhabot nyomnak a csinos papírpohár tetejére. Gyakorlottan készítik, nagyon gyorsan, mire holtsápadtan észbe kapsz, már a kezedbe is nyomták, és úgy vagy vele, ha már kifizetted, a fürdővíz hideg, a 3 az 1-ben pedig még épp meleg, akkor megiszod az átverés tejszínhabos esszenciáját. Nem?
Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő, tőlem most a 10-ből csak 5 pontot kaphatsz, maximum. A vidéki gyógyfürdőkről szóló sorozatunk első részét, ide kattintva olvashatja el.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)