Kállai Ferenc úgy tartotta, hogy hamar elkényeztette az élet, amely szerinte tálcán hozta elé, hogy a színművészeti főiskolára elsőre felvették, később pedig azt, hogy három hónap múlva az első szerepét is megkapta. Arról már nem is beszélve, hogy egyik és másik színház a pályája során elvitte oda, ahová elért.

A Kossuth-díjas színművész erről 2006-ban, a Friderikusz Most című műsorban beszélt. Tekintetéből látszott, mekkora alázattal tekint a színházra, amelyről elmondta, hogy majdnem mindig meggyógyította őt. Volt olyan, hogy 39 Celsius-fokos lázzal ment be a színházba, és láz nélkül jött ki.

A nagyobb bajok esetén sem fogtam semmit a színházi munkára, inkább annak fékeire, problémáira, mint például a politikai kérdésekre, amelyek kinyújtóztatták magukat. Amúgy is unom őket, mert hasznot még nem hoztak. És olyan kegyenc sem voltam, hogy valamelyik politikai párt kijárta volna nekem bármelyik díjat

– fogalmazott Kállai Ferenc, aki a jelenséget kócos politikaként jellemezte, amelyben nem tud kiigazodni. „Ez profil nélküli szólásszabadság és demokrácia, amelyben a megszólalás olyasféle szólásszabadságba ment el, amelyben a gondolatokat felelőtlenül mondják ki. Sem érzelmileg, sem értelmileg nem mérik fel az egészre vonatkozó hasznosságát.”

Szaporítják az ősi gyűlöletet

Friderikusz Sándor ekkor visszakérdezett, hogy a demokrácia nem ilyen-e. A Kossuth-díjas színművész szerint nem egészen, mert „ott van egy törekvés, hogy a jobb érje el előbb-utóbb a közösség egyetértését, amelyet aztán alkalmaznak”, de a szószátyárság, mint szólásszabadság az egész társadalomra kihat, vélekedett, majd felidézett egy mondást, amely szerint az ember szabadsága addig tart, amíg a másik ember álláig nem terjed.

Ütik-verik egymást, szaporítják az emberben az ősi, barbári gyűlöletet. És nem próbálják porhanyósítani azt az érzelmi világot, amelyben legjobban megél az értelem

– mondta végtelen higgadtsággal Kállai, amely után Friderikusz arra volt kíváncsi, hogy ha ezek bosszantják, miért nézi szakadatlan a parlamenti közvetítéseket. „Muszáj nézni a politikai narkomáciát”, néha azok felszólalását is, akiket nem igazán kedvel. Egyszerűen azért, mert meg akarta érteni, hogy az illetőt mi viszi előbbre abban az indulatban, amit képvisel.

A tyúkoknak szavalt

Kállai Ferenc ezt követően arról beszélt, hogy bár fiatalabb korában is érdekelte őt a közélet, de annyira már nem, mint eleinte a sport, vagy aztán a színészet. Legbensőbb motivációja ez volt:

Kis koromban szónok szerettem volna lenni. Felvettem az ágyterítőt, és a tyúkoknak kezdtem el szavalni összevissza, mindenféle baromságot Gyomán, de ezért még nem vittek el az orvoshoz

– jegyezte meg a színművész, aki azzal folytatta, hogy volt bizony, amikor színházi előadást nézett, azt már nem tudta felidézni, hogy jó volt-e, vagy sem, azt viszont igen, hogy a füle annyira megfájdult, hogy haza kellett mennie.

Most pedig tesztelheti, mennyit tud Kállai Ferenc Kossuth-díjas színművészről.