Nagy port kavart a közéletben, hogy súlyos veszélybe került a magyar nyelvű folyóiratok fennmaradása, miután a kormány évi 1 milliárd 800 millió forintos többlettámogatást vett el a szcénától. Most Kőbányai János író, a Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat főszerkesztője fejtette ki véleményét az ügyben.
A Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat „még áll a vártán”, vagyis tartja magát, és létezik, ami annak köszönhető, hogy az 1988-ban elkezdett folyóirat nyomában néhány évre rá a könyvkiadót is megalapították. A kettő ezáltal nemcsak szellemileg, de anyagilag is támogatja egymást. „Ez az eddigi túlélésünk titka. Ki tudja, meddig, a jelen kiábrándító trendjeit követve.”
Ezt Kőbányai János író, a folyóirat főszerkesztője mondta az Indexnek, arra reagálva, hogy a magyar nyelvű folyóiratok támogatási rendszerét is érinti az Orbán Viktor miniszterelnök által aláírt 130 pontos határozatcsomag, amely több kiemelt beruházás esetében rögzíti, hogy nem ad rá többletforrást. Ez azt jelenti, hogy 1 milliárd 800 millió forintos többlettámogatástól esett el a szcéna.
Kőbányai János válaszát messzebbről kezdte, egészen pontosan onnan, hogy szerinte a pénzmegvonásnál is jellemzőbb „a kurta ügyintézés ténye és módja”, s a magaskultúra képviselőivel való ilyenfajta „párbeszéd”, illetve párbeszédhiány.
A kormányzat közelében L. Simon László volt az utolsó, aki tudja, ki volt Kassák Lajos, s nem csak állítólagos kommunista múltja miatt ítéltetett volna emlékezettörlésre. Azóta csak egy kipipálandó gazdasági tétellé vált az irodalom a kormányzat számára
– fogalmazott Kőbányai János, hozzátéve, hogy ez nem volt mindig így. Szerinte a rendszerváltás óta eltelt időszak legjobb kulturális minisztere Rockenbauer Zoltán, a Fidesz egyik alapítója volt. „Igen szomorú az azóta oly látványosan lezajlott szemlélet- és hangsúlyváltás, s eredményeképpen a kulturális hanyatlás. Miközben a kormányzat a magyarságtudatot előtérbe helyezi a kommunikációjában, e tudat előállítóit, termelőit és terjesztőit egyre megalázóbb helyzetbe hozza. Ugyanis a magyarságtudatot, a műfaji sajátosságai folytán – a magyar nyelvvel, a magyar történelem értelmezésével foglalkozik – az irodalom képviseli a leginkább” – magyarázta a Múlt és Jövő folyóirat főszerkesztője.
Korábbi cikkünkben azt gyűjtöttük össze, hogy a rendszerváltozás óta jogász, művészettörténész, író, orvos, szociológus és közgazdász végzettségű kulturális minisztere is volt Magyarországnak – Hankó Balázs, a tizenegyedik miniszter, gyógyszerész. Ennek kapcsán arra kerestük a választ, milyen üzenete lehet annak, hogy milyen háttérrel tölti be a kulturális tárca vezetője a pozícióját.
Kőbányai János elmondta, hogy az ő idejében, amelyet szerinte beatkorszaknak is lehet nevezni, nem lehetett csajozni se, ha az ember az Új Írás, a Kortárs és a Nagyvilág friss felhozatalából nem volt napra- és társalgásra kész. „Az egyetemre bekerülvén ez kiterjedt a Valóságra és a Világosságra. A Mozgó Világ (az igazi, 1975-1983) megjelenésével igazi verseny helyzet alakulhatott ki”, Kőbányai János pályája ezek között lavírozva indulhatott el.
Az író megfogalmazása szerint a magyar reformkor óta a műfaj folyamatos gazdagodást mutatott fel – a világégések és területvesztések ellenére is –, és Nobel-díjat is hozott. Hozzátette, hogy a magyar irodalom folyóiratokra épül, sőt újságokra.
Nem olyan régen a lapok hétvégi mellékletei tárcanovellát, verset és folytatásos regényt is közöltek. A kultúra XXI. századi leépülésnek persze nem a pénzmegvonás a fő oka, hanem egy olyan paradigmaváltás, ami akkor mehetett végbe, amikor a kódexírást a Gutenberg-galaxis váltotta fel. Ezúttal azonban nemcsak a technika változott meg, hanem az érdeklődés és az értékkeresés iránya is.
„De miért nem a kérdésre válaszolok, a kormány szűkszavú pénzmegvonására?” – tette fel a kérdést Kőbányai, amelyet sebtében meg is válaszolt. „Igazából végig erről beszéltem.” Ennek az aktusnak a történelmi idejéről, s annak aktualitásáról, hogy milyen körülmények között húzhatjuk meg a trendvonalat.
Éppen most ért véget a 29. Budapesti Könyvfesztivál, amelyet a terepen, a standunkon is érzékelhettem. Ezeken az alkalmakon körülbelül egy vagy másfél millió forinttal szoktunk gazdagodni, amelyből aktuális adósságainkat tudtuk rendezni. Most, már másodjára, a megnövekedett pavilonbérlést sem tudtuk behozni. Legkeresettebb »termékeink« az 500 és 1000 forintra leértékelt olvasnivalók voltak, ezt csak az ingyen osztogatott régi folyóiratszámok múlták felül
– fogalmazott a Múlt és Jövő folyóirat főszerkesztője, megjegyezve, hogy az ellenkező híresztelésekkel szemben azt tapasztalja, hogy a lakosság vásárlóereje csökkenőben van.
Kőbányai János arról is beszélt, hogy a kulturális kormányzat személytelen érdektelenségét saját bőrén is megtapasztalta. A Múlt és Jövő folyóiratot és a könyvkiadót akkor érte a legnagyobb pénzmegvonás, amikor a holokauszt 80. évfordulójára készült, amelybe még a Szimhát Tórai háború is „belecsapott”. Ezzel egy nyomhagyással foglalkozó fórumnak kötelessége foglalkoznia, egyebek mellett azért is, mert a folyóiratot nem csak a jelen, de a 100 évvel később élők számára is szerkesztik.
Még állunk a vártán. Ezt annak köszönhetjük, hogy az 1988-ban elkezdett folyóirat nyomában megalapítottuk néhány évre rá a könyvkiadót is. A folyóirat és a kiadó nemcsak szellemileg, de anyagilag is támogatja egymást. Ez az eddigi túlélésünk titka. Ki tudja, meddig, a jelen kiábrándító trendjeit követve.
Úgy véli, hogy az állam pénzmegvonásának ilyen, centralizált formájával egyet is lehet érteni. Régi vesszőparipája ugyanis, hogy az államnak ezt az összeget a könyvtárak támogatására kellene fordítania. A közkönyvtárakéra, ahol a folyóiratok is elolvashatóak, s nemkülönben a bekötött régebbi évfolyamaik is.
S könyvtárakként kell működnie az oktatási intézmények tanári szobáinak is, sőt a kórházakban is kellene ilyet létesíteni, akár a büntetőintézményekben is. Hiszen az irodalom a lelki bajok legfőbb orvosa is egyúttal
– fogalmazott Kőbányai János, aki szerint egy nemzet legfőbb értéke a műveltségben homogenizálódik – mégpedig a humán műveltségben, amely a nemzeti és erkölcsi azonosság alapja. „A pénzmegvonások, a párbeszéd hiánya ezt az alapot erodálják.”
Demeter Szilárd, a Magyar Kultúráért Alapítvány elnöke korábban lapunknak azt mondta, 2024-ben az egyharmadát sem kapta meg az alapítvány azoknak a forrásoknak, amelyeket a kormány erre az évre kormányhatározatban rögzített. A szervezet ugyanis lebonyolítóként vállalta, hogy megpróbálja a szakmaiság legtágabb értelmében minél szélesebb körben teríteni az állami forrást.
Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár asszonnyal január óta folyamatosan egyeztetek, azóta alkudozunk, mennyi járna a Magyar Kultúráért Alapítványnak, és mennyi jut. Jelen pillanatig nem kaptunk olyan forrást, amelyet erre a célra tudnánk fordítani
A témában más mértékadó és jelentős magyar nyelvű szépirodalmi folyóiratok vezetőit is megkerestük. Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője szerint ez a döntés a Jelenkort egészen súlyos helyzet elé állítja, az amúgy is alulfinanszírozott folyóirat megjelenését teszi kétségessé. A debreceni Alföld folyóirat főszerkesztője, Szirák Péter szerint a támogatás híján nagyon nehéz lesz. Vida Gábor, a marosvásárhelyi Látó folyóirat főszerkesztője úgy véli, ha a támogató valóban megkérdezné, mire van szükségük, akkor „feleannyiba sem kerülnénk nekik”.
Kérdéseinket a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak (KIM) is elküldtük, amint megérkezik a válasz, cikkünket frissítjük.