Megnyílt a 2022-ben átadott Néprajzi Múzeum első állandó kiállítása. A tárlat 8 tematikus térre bontva, 3000 négyzetméteren 3600 eredeti, restaurált tárgyat, 1600 fotót, számtalan interaktív elemet és a hazai etimológia legjelentősebb pillanatait tárja az érdeklődők elé. Megnéztük, elmeséljük milyen.
Azt hihetnénk, hogy egy nagyobb kiállításról könnyebb írni, hiszen számos téma és történet keveredik, amiből mindössze a legjobbakat kell összeszedni, a Néprajzi Múzeum esetében mégis nehézségbe ütköztünk. Az óriási, különféle történelmi korokat, népi emlékeket, hazai és külföldi műtárgyakat felvonultató kiállítás annyira sokrétű, hogy csupán egy-egy szegmenséről is nehéz lenne részletgazdagon beszélni, pláne egyben bemutatni a teljes képet.
Számos szakember több mint nyolc éven át tartó közös munkájának gyümölcsét lehet megtekinteni az új Néprajzi Múzeumban. A csapatot vezető kurátor, Szarvas Zsuzsanna kérdésünkre elmondta, hogy több mint 200 ezer műtárgyból választották ki azt a 3600-at, amit az érdeklődők 2024. október 11-től megtekinthetnek a múzeumban.
A legnagyobb kihívás számunkra a koncepció kitalálása volt. Sok vita és számos beszélgetés során alakítottuk ki, hogy egyáltalán miről is szóljon a Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása. Ezeknek a témáknak a kitalálása nem olyan magától értetődő. A mínusz egyedik kérdés az volt, hogy tematikus kiállítást csináljunk, vagy pedig a gyűjteményre fókuszálót. Ezeket éveken keresztül gyűrtük. Mentünk más múzeumokat nézni, olvastunk, felkészültünk, és kialakítottuk ezt a koncepciót. Talán ez volt a legfontosabb és leghosszabb rész
– fogalmazott kérdésünkre a kurátor.
Az új állandó kiállítás nyolc tematikus térből áll, amelyek különböző, sokszor szokatlan szempontból közelítik meg a magyar etnográfiát. Ezek a terek név szerint:
Korábban volt már lehetőségünk az utolsóba betekintést nyerni, amikor két frissen restaurált klasszikus női viseletet helyeztek el az egyik kiállító vitrinben, de a mostani tér hatása jelentősen eltér az akkoritól.
A kiállított tárgyak és tárgykompozíciók melletti leírások különféle formákban jelennek meg a tematikus terekben. Néhol időrendi, nyomtatott lapok adják az információt, másutt panelekre vetítetten kapunk kiegészítő tartalmakat. A szövegek mindenhol magyarul és angolul is elérhetőek. Ahol utóbbi hely hiánya miatt nem fért volna ki ízlésesen, QR-kódot helyeztek el, amely átirányítja az érdeklődőt egy angol nyelvű oldalra a telefonján.
A kurátorok igyekeztek, hogy a térelrendezés változatos legyen, így egyes helyeken csupán vitrin mögötti tárgyak, másutt teljesen berendezett szobák és terek, megint máshol vetített tartalmak vagy életnagyságban elhelyezett molinóra nyomtatott információk várják a látogatókat. Találni emeleti galériát, amely terek közötti kilátóként funkcionál, megint máshol fényjátékkal mutatják meg, hogy melyik a legidősebb tárgy a kiállításon, hány emléket gyűjtöttek férfiak vagy nők, és a kutatók milyen kontinenseken átívelő expedíciókat hajtottak végre. Szintén érdemes kiemelni a számos audio- vagy audiovizuális felületet, és azokat az interaktív elemeket, ahol a vendégek nem csupán nézők, hanem rendhagyó módon mélyülhetnek el a feneketlennek tűnő információk között. Félreértés ne essék:
nem csupán a magyar néphagyomány emlékeit látni a kiállításon.
Több keleti népcsoport maszkjai, fegyverei, ruhái és tárgyai kerülnek elő, ahogy ezekkel a szakemberek az eredetkutatásokon vagy az expedíciók során kapcsolatba léptek. Hangsúlyos a motívumok fejlődése, a bútorok átalakulása, de a hétköznapi tárgyakon kívül előkerül a hangszerek, a zenei elemek átalakulása, a hangrögzítés fejlesztése, a sámánizmus és a különféle vallási emlékek vagy az olyan közismert kulturális elemek, mint a busók, a betyárok, a cigányzenekarok vagy a népi táncosok.
Minden tematikus közegnek más a domináns színe, hogy a vendégek vizuálisan is könnyen elkülöníthessék őket egymástól. A mostani témasorrend kicsit a kutatói munka folyamatainak oldaláról vizsgálja a múzeum több százezres kincstárát. Az első tér a Tárgyak élete, ahol a narancssárga és a fekete uralkodik. A terem egyik fontos tematikai eleme, hogy egyáltalán fel lehet-e tárni minden tárgy sajátos életútját, történetét, hogy a szakemberek miként foghatnak hozzá egy ilyen munkához, és milyen különálló megközelítések léteznek.
A Terepen kiállítótér olyan kérdéseket vet fel, hogy mégis mi alapján dolgoznak a kutatók, hogyan gyűjtik a műtárgyakat, mi is az a „párbeszéd”, ami a vizsgált téma és egy szakember között kibontakozik, és hogyan változott időről időre a terepmunka, hogyan változtak a módszerek. Ehhez párosul a Múzeumgalaxis témaköre, ami bemutatja azt a csillagrendszerhez hasonló világot, amit múzeumnak nevezünk, ahol a felfedezett területek, a tudományos feltevések és az ismeretlen keveredik megállás nélkül.
Ezekhez kapcsolódik a Kiállítások kora, ahol a Néprajzi Múzeum történetét ismerhetik meg az érdeklődők egészen a XIX. századtól, az első állandó kiállítástól, ezzel visszatérve a jelenbe, a valóságba, a munka gyümölcsét élvezve. Míg az első téma vegyesen közelít a szakemberek és a tárgyak oldaláról, addig a következő három inkább a múzeumi, kutatási közegre fókuszál, az ötödik, Művészet és Etnográfia nevű tér pedig visszatér a tárgyak és a szakma kettős nézőpontjához, ahol az esztétika, a társadalomkritika és a művészeti megközelítés keveredik.
A Népművészet időről időre már erősen tárgyközpontú, ahol egy családi bútor négy generáción átívelő életútja van a központi szerepben, ezen keresztül vizsgálva a társadalom és a környezet változását, a népművészetet, az identitást. Az Őstörténetek rész ehhez kapcsolódva tovább vizsgálja a magyarság kérdését, a hovatartozást, az eredettörténeti kutatásokat és tárgyakat. Végül zárásként az Örökség tematikánál a ránk hagyományozott kultúra, a megörökölt emlékek összessége kerül elő, ez a tér a korábbi termek történeteinek mai, mindennapi hagyatékát tárja elénk, hogy mitől lesz ez a sajátunk, honnan kaptuk, miért tarthattuk meg.
A mostani a Néprajzi Múzeum ötödik állandó kiállítása az elmúlt 150 évben, és az első, amit egy olyan helyszínen rendeztek be, amelyet kimondottan az intézmény számára építettek. A múzeum igazgatója, Kemecsi Lajos szerint
a magyar etnográfiának nagy napja ez.
Akkor így fogalmaztak a Néprajzi Múzeum alapításáról, az intézményvezető pedig úgy véli, az egész magyarság kötelessége a kultúra őrzése, aminek regionálisan is egyedi helyszínévé vált a múzeum megújult épülete a frissen nyíló állandó kiállítással. Kemecsi szerint a saját épületében berendezett tárlattal
egy másfél évszázados adósságot rótt le az intézmény.
Baán László, a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa szerint már majdnem teljesítették azt a vállalást, amit a Liget Projekt kezdetekor tettek. A Ferencz Marcel által tervezett épület és az állandó kiállítás után már csupán az új Nemzeti Galéria van hátra mint nagy lépés, hogy a Városliget európai szinten is páratlannak mondható kulturális központtá váljon.
A helyszínen Orbán Viktor nyitotta meg az új állandó kiállítást, aki beszédében többek közt a Néprajzi Múzeum által elnyert számos díjról, a Városliget fejlődéséről, a jó és káros változásokról, a nemi szerepekről és a kultúra elvesztéséről beszélt.
A Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása mostantól szabadon látogatható. Szarvas Zsuzsanna elmondása szerint a Zoom térrel és az állandó tárlat mellett kiállított kerámiatérrel együtt összesen mintegy tízezer műtárgyat tekinthetnek meg az intézmény látogatói. A kurátor szerint előreláthatóan 8–10 évig élvezhetjük az új állandó tárlatot, de ez az intervallum természetesen a körülményektől függően változhat. A kiállításnak azonban akadnak olyan részei, amelyeknél van lehetőség néhány műtárgyat cserélni, így némi frissítésre időről időre azért számíthatnak a vendégek.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)