Különleges projektet indít útjára a Cambridge-i Egyetem Zoológiai Múzeuma: a mesterséges intelligencia segítségével a látogatók párbeszédet folytathatnak az intézmény kiállított állataival.
Ha a múzeumokat megtöltő konzervált testek, csontvázmaradványok és kitömött tetemek kissé, nos, csendesnek tűnnek, nem kell aggódni. A mesterséges intelligencia legújabb dobásának köszönhetően az elpusztult állatok újra életre kelnek, a látogatók pedig megismerhetik a történeteiket, sőt akár a túlvilági életről szerzett tapasztalataikat is − írta meg a The Guardian.
Több mint egytucatnyi kiállítási tárgy − egy amerikai csótánytól és egy dodó maradványaitól kezdve egy kitömött vörös pandán át egy közönséges barázdásbálna csontvázáig − szólal meg 2024. október 15-én egy egy hónapos projekt keretében a Cambridge-i Egyetem Zoológiai Múzeumában.
A kiállított állatok személyiséggel és akcentussal rendelkeznek majd, és hanggal, valamint szövegesen szólnak a látogatókhoz az okostelefonokon keresztül. A technológia lehetővé teszi, hogy az állatok elmeséljék a Földön töltött idejüket annak reményében, hogy megfordíthatják a biodiverzitási válságot.
A múzeumok sokféleképpen használják a mesterséges intelligenciát, de úgy gondoljuk, hogy ez az első olyan alkalmazás, ahol a kiállított tárgy szemszögéből beszélünk
− fogalmazott Jack Ashby, a múzeum igazgatóhelyettese.
„A kísérlet része az is, hogy megnézzük, vajon azáltal, hogy ezeknek az állatoknak saját hangot adunk, az emberek másképp gondolkodnak-e róluk. Vajon megváltoztathatjuk a csótányról alkotott közvélekedést, ha hangot adunk neki?” − merült fel a költői kérdés.
A projektet a Nature Perspectives nevű cég dolgozta ki, amely mesterségesintelligencia-modelleket készít az emberek és a természet közötti kapcsolat erősítésére. Az AI tudását minden egyes kiállítási tárgy esetében − az adott fajra vonatkozó összes rendelkezésre álló információ mellett − azzal is kiegészítik, hogy az adott példány hol volt honos, milyen természetes környezetben élt, és hogyan került a gyűjteménybe.
A kiállítási tárgyak a beszélgetőpartnerhez alkalmazkodnak, vagyis a látogatók korának megfelelően változtatják a hangszínüket és a nyelvezetüket. A tárgyak több mint húsz nyelven, például spanyolul és japánul is képesek megszólalni. A kacsacsőrű emlős ausztrál, a vörös panda himalájai, a tőkés réce pedig angol akcentussal beszél.
a kiállítási tárgyakkal folytatott beszélgetéseket elemezni fogják,
hogy pontosabb képet kapjanak arról, az emberek milyen információkra kíváncsiak a példányokról. Bár a mesterséges intelligencia számos kérdést javasol, a látogatók bármit kérdezhetnek.
„Amikor beszélgetünk ezekkel az állatokkal, személyiségekként jelennek meg, és ez egy nagyon furcsa élmény. Olyan kérdésekkel kezdtem, hogy »Hol éltél?« és »Hogyan haltál meg?«, de végül sokkal emberibb kérdésekkel fejeztem be a társalgást” − mondta Ashby.
Arra a kérdésre, hogy mit evett, a múzeum dodója azt válaszolta, hogy mauritiusi étrendje gyümölcsökből, magvakból és időnként kisebb gerinctelen állatokból állt, és elmagyarázta, hogy erős, ívelt csőre tökéletesen alkalmas volt a tambalacoque fa kemény termésének feltörésére.
A mesterséges intelligenciával feljavított kiállítási tárgy megosztotta véleményét arról is, hogy az embernek meg kellene-e próbálnia klónozással visszahozni a fajt.
A dodó visszatéréséhez még a fejlett technikák ellenére is szükség van nemcsak a DNS-ünkre, hanem Mauritius érzékeny ökoszisztémájára is, amely eltartott minket
− mondta Jack Ashby elmondása szerint a madár.