A 14. Art Market Budapest egyik legfrekventáltabb standja a Bartók Béla úti Godot Galériáé, amely drMáriás-, Bukta Imre- és Szurcsik József-festményeket mutat be és kínál megvásárlásra.

Mint írtuk, már szerda este is tülekedtek a látogatók, hogy szelfizhessenek a két Andy Warhol-parafrázis között, amelyek eredetileg Elvis Presley-t ábrázolták, de drMáriás műtermében a rock királya átalakult Orbán Viktorrá és Magyar Péterré, és napjaink politikai szcénájának két vezéralakja, mondhatni párbajhőse egymás mellett ragad Coltot, még ha nem is egymásra fogják a revolvert, hanem a közönségre.

Eddig nincs semmi különleges a sztoriban, csakhogy szerda este megjelent Magyar Péter a Millenáris B épületében, és azzal a lendülettel megvásárolta a két festményt.

A tranzakció hírét a Tisza Párt elnöke kirakta a Facebook-oldalára, a következő szöveg kíséretében:

drMáriás: Arany Orbán Viktor és Arany Magyar Péter felszabadít Warhol műtermében. Mindkét képet megvásároltam (lefoglaltam) az ArtMarket kiállításon, és decemberben karácsonyi jótékonysági licitre bocsátom. A bevételből szegény sorsú családok karácsonyát támogatjuk.

Természetesen felhívtuk a művészt (drMáriást), aki megerősítette az adásvétel hírét.

Csütörtök délelőtt hívott fel a Godot Galéria egyik munkatársa azzal, hogy Magyar Péter megvásárolta a két festményt. Kissé meglepődtem, de nem nagyon, végtére is az ember azért állít ki az Art Marketen, hogy megvegyék a képeit. Persze hogy örültem, annak meg különösen, hogy a képeket, ha igaz, az új tulajdonosa árverésre bocsátja még karácsony előtt, és a bevételt szegény sorsú családok karácsonyának támogatására fordítja. A képek egyébként darabonként 1,2 millió forintba kerülnek, fogalmam sincs, mennyit fizetett a vevő, az adásvétel már a galéria dolga, rendszerint ők is felszámítanak jutalékot. Annyit még megjegyeznék, hogy további képeim is láthatók a Millenárison, és ahogy a nagy tételben vásárlók pontosan tudják, tucatjával olcsóbb

– mondta az Indexnek drMáriás. 

Ami a többi, az Art Marketen látható drMáriás-képet illeti, mindegyiknek regényes, mondhatni bizarr a címe. Az egyiken Matolcsy György Rousseau műtermében unortodox dalt énekel, a másikon ezzel a címmel közeledik egymáshoz félreérthetetlenül szexuális töltettel a munkásosztály ideológiájának két halhatatlan apostola: Ne csak a munkásosztályt, hanem egymást is szabadítsuk fel, mondja Marx Engelsnek Gabrielle D'Estrées műtermében, végül a harmadikon Gábor Zsazsa Berény Róbert műtermében csellózik. 

DrMáriás minden festményéhez utolérhetetlenül szellemes sztorit kanyarít, Gábor Zsazsa csellós portréjához például a következőt: „Hogyan muzsikál egy nő? Magába roskadva, szomorúan saját magának, vagy kihívóan a hallgatója szemébe nézve, szenvedélyesen, csábítóan, vágyakozóan?”

Amikor Berény Róbert felesége csellózó portréját festette, Breuer Eta kiemelkedő tehetsége ellenére már tizenöt éve nem csellózott. A portré kedvéért a lába közé vette a hangszert, és gyönyörűen muzsikálni kezdett rajta, hogy a negyedórányi játékot követően a földhöz vágja a vonóját, és soha többé ne muzsikáljon: feladta zenészi pályáját, hogy alávesse magát Berény Róbertnek, az ő művészi karrierjét támogatva, szolgálva élete végéig.

Gábor Zsazsa vele pont ellentétes karakterű személyiség volt: a nő, aki sohasem vetette magát alá férfinak. A magyar származású amerikai színésznő, a modern nő eklatáns és lenyűgöző példája, a 20. század közepének egyik legismertebb hollywoodi szexszimbóluma, a szépségkirálynő, aki kilencszer volt férjnél, soha sem hajtott fejet egyetlen férfi előtt sem. Bátran a szemébe nézett és meghódította magának a kiszemelt férfit, hogy az őt támogassa, szolgálja, amíg csak meg nem unta, s újat nem keresett magának.

A modern, felszabadult, sikeres, gyönyörű szőke nő ezért a mai kor szellemében a szemünkbe néz, és egy csapásra meghódít bennünket. Ettől azonban még nem lehetünk abban biztosak, hogy valóban boldog lenne.

Vajon miért? Lehet, hogy nem elég meghódítani, legyőzni, kihasználni a másikat, hanem jó olykor alávetni magunkat az akaratának, segítésének, támogatásának, mert az is öröm? Vagy az emigráció, még akkor is, ha szédületes sikert hoz, az örök hontalanság, bolyongás, otthontalanság érzésével párosulva mégsem szerezhet teljes mértékű örömet?

Gábor Zsazsa kihívóan a szemünkbe néz Breuer Eta szerepében, s az örök hódító, vágyott, kisajátíthatatlan nő szépségét sugallja időtlen játékával.

Még akkor is, ha melankolikus dallamot játszik?  Sőt akkor a leginkább!

Hát ebből a környezetből ragadta ki a Tisza Párt elnöke az őt magát, valamint Orbán Viktort ábrázoló forgópisztolyos képeket azzal, hogy megvásárolta azokat.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)