Van néhány előadó, akinek a munkássága alapjaiban határozza meg a mai könnyűzenét, annak forrását. Ilyen többek között a Beatles, a Rolling Stones vagy a Led Zeppelin, de akad egy név, aki időben mindet megelőzte, a hatása pedig akkora, hogy nélküle ezek a zenekarok sem lennének, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy ma ismerjük őket. Ez az ember Chuck Berry, aki 98 éve épp ezen a napon, október 18-án született.
„Anyukám azt mondta, »te és Elvis is elég jók vagytok, de egyikőtök sem Chuck Berry«” – idézi Berry hivatalos oldala az egykori rock and roll sztárt, Jerry Lee Lewist. Túlzásnak tűnik? Akkor felelevenítjük, mit mondott John Lennon az előadóról: „Ha megpróbáltak volna másik nevet adni a rock and rollnak, Chuck Berrynek hívták volna.” Vagy esetleg felidézhetjük a The Rolling Stones világhírű, mindig öregként emlegetett gitárosát, Keith Richardsot:
Számomra Chuck Berry mindig is a rhythm and blues és a rock and roll megtestesítője volt. Gyönyörű, könnyed, az időzítése pedig tökéletes. Ő a legfelsőbb ritmus. Azt az aranyos, dupla húros cuccot játssza, amit már nagyon régen leszedtem, de továbbra is függök tőle. Később rájöttem, miért játszott így – a puszta fizikai termete miatt. Úgy fest nála az a hatalmas Gibson, mint egy ukulele.
Napestig lehetne ezeket az idézeteket sorolni, és ha az ember veszi a fáradságot, mindig talál valami új, megmosolyogtató sort egy-egy mára legendává vált zenésztől. Persze egyívású muzsikusok szeretik magasztalni, dicsérni egymást, de az mégis jelent valamit, amikor a legeslegnagyobbak szinte kivétel nélkül egyazon embert emlegetik fel. Kevés személy munkásságát övezi ekkora elismerés, pláne, hogy nem csupán ötven évvel későbbi előadók, hanem kortársak és öt-tíz évvel későbbi zenészek egyaránt látnak benne valami felejthetetlent.
És valóban, nélküle nincs Elvis, nincs Beatles és Stones (mindkét banda dolgozott fel Chuck Berry-dalokat anno), nincs Led Zeppelin, és nincs az a rock and roll, amit ma ismerünk. Nem Berry az egyedüli feltaláló, ezt egyetlen zenekritikus és -történész sem vitatná, de ő tudta jókor, jó helyen összerakni a country és az akkori rhythm and blues elemeit – megerősítve gitárszólókkal és a fiatalokat megmozgató témákkal úgy, hogy megágyazzon vele a későbbi rocktörténelemnek.
Nemcsak zenében, hanem showmanként, előadóművészként is jelen volt,
elengedhetetlen részévé tette a rock and rollnak azt a szórakoztató, energiától túlfűtött mivoltát, amit később a legnagyobb sztárok rendre átvettek. Olyan mozdulatai, mint a híres „duck walk”, a mai napig ikonikusak, és akadnak zenészek, akik így vagy úgy, de reprodukálják.
A zene lépésről lépésre gyűrűzött be az életébe, annak ellenére, hogy eleinte nem volt olyan magától értetődő, hogy sztár lesz belőle. Átlagos középosztálybeli család sarjaként született, később azonban sokszor meggyűlt a baja a törvénnyel. Vádolták rablással, adócsalással, szexuális visszaéléssel, éveket ült börtönben, ezrével kellett közmunkaórákat teljesítenie, és néhány dollármilliója is bánta a sok büntetést, kiesést, perköltségeket.
Emberként sem volt egyszerű fazon, sőt: némileg talajt is vesztett a hírnév hatására.
A ’70-es években annyira magától értetődőnek vette az iránta való rajongást, hogy képes volt egy szál gitárral körbeturnézni az államokat, azt várva, hogy majd helyi zenekarok lekísérik, hisz úgyis tudják minden dalát. Ez persze nem így sült el. Bruce Springsteen és Steve Miller is fellépett Berry társzenészeként karrierje elején, később pedig kiderült, a rock and roll sztár néha még dallistát sem adott a bandáknak, azt gondolván, hogy majd a gitárintróból rájönnek a számra.
Innentől kezdve egyre kevésbé volt sikeres Chuck Berry, dalai már nemigen szerepeltek toplistákon, majd 1979-től negyven éven át új stúdiólemezt sem adott ki (válogatásalbumokat és élő felvételeket azért publikált). Ettől függetlenül számos elismerést kapott, többek közt 1984-ben elnyerte a Grammy-életműdíjat, és 2000-ben kitüntették a Kennedy Centerben. Emellett a Rock And Roll Hall of Fame első beiktatottjai között is szerepelt 1986-ban olyanok társaságában, mint Ray Charles, James Brown, Robert Johnson, Elvis Presley vagy Jerry Lee Lewis.
Életműve, páratlan koncertjelenléte és hosszú karrierje 2017. március 18-án zárult le, három hónappal visszatérő és egyben utolsó, Chuck című stúdiólemeze megjelenése előtt. Ma, a születésnapján a világhírű énekes-gitáros és dalszerző előtt tisztelgünk, ezért egy kvízt állítottunk össze olvasóinknak, hogy tesztelhessék tudásukat, és még többet megtudhassanak a legendás előadóról.
(Borítókép: Chuck Berry New Orleansban 1981-ben. Fotó: Chuck Fishman / Getty Images)