„A kormánypárti, jobboldali, szélsőjobboldali újságok gyakorlatilag gépként dolgozva nevetség tárgyává teszik vagy ellenségként festik le azokat, akik kritikusan szólalnak meg a közéleti témákban. De ezzel szerintem nem mondok újat azoknak, akik az Orbán-kormány alatt élnek Magyarországon” – mondta Paolo Giordano olasz író az Indexnek a 76. Frankfurti Könyvvásár forgatagában.
Az ellenvásár is elkezdődött a 76. Frankfurti Könyvvásáron, ahol azt tapasztaljuk, hogy nemcsak Magyarországon szakadt ketté az irodalmi élet, hanem Olaszországban is – amely nemzet idén a világ legnagyobb könyves rendezvényének díszvendége.
Az óriási épületkomplexumban sétálva – amely időnként reptérre hasonlít – egymást követik a programok, a különböző hivatalos ceremóniák és konferenciák.
De ahogy azt sejtettük, minden szem Olaszországra figyel.
Ezt azonban muszáj kettéválasztanunk, mert az élet is kettéválasztotta. Egyfelől a hivatalos, százfős íródelegáció részéről Stefano Zecchi és Susanna Tamaro írók az irodalom szépségéről értekeztek hosszan, amíg egy másik helyszínen, a PEN Berlin standjánál párhuzamosan fut egy alternatív programsorozat, ahol „lázadó” olasz írók a szólásszabadságról beszélnek.
Kétségtelen, hogy a nem hivatalos program minden értelemben felülmúlta a hivatalost, és vált a könyvvásár főszereplőjévé. Ilyen volt Antonio Scurati, Paolo Giordano és Francesca Melandri írók pódiumbeszélgetése, amelyen arról diskuráltak a nemzetközi, szakmai közönségnek, hogyan avatkozik bele a politika a kultúrába Olaszországban. A beszélgetést hatalmas érdeklődés kísérte.
A rendezvény után interjút készítettünk Paolo Giordano íróval. Először arról érdeklődtünk, hogy mennyire problémás a szólásszabadság ma Olaszországban. Az Indexnek elmondta, úgy látja, amióta két évvel ezelőtt felállt a Giorgia Meloni-kormány, Itáliában egészen új helyzet van kialakulóban. Azt érzékeli egyre világosabban, hogy súlyos következményekkel járhat – akár jogi következményekkel is –, ha valaki értelmiségiként, íróként, újságíróként, véleményformálóként kritikai észrevételének ad hangot.
A kormánypárti, jobboldali, szélsőjobboldali újságok gyakorlatilag gépként dolgozva nevetség tárgyává teszik vagy ellenségként festik le azokat, akik kritikusan szólalnak meg a közéleti témákban. De szerintem nem mondok újat azoknak, akik az Orbán-kormány alatt élnek Magyarországon
– fogalmazott Giordano, majd arról is beszélt, hogy az írónak feladata-e társadalmi kérdésekben megszólalni.
Nem, az írónak nincs más kötelessége, mint amit saját ösztönei, érzései, művészete és írásai megszabnak neki. Az írók akkor végzik jól a dolgukat bármelyik korszakban, ha a jelenre reagálnak, amely a politikát is érinti.
Paolo Giordano úgy véli, egy jól működő liberális demokráciában az íróknak nem kellene tartaniuk a hatalom személyes „bosszújától”. „De sajnos vannak, akik kevésbé érzik magukat védettnek, ezért óvatosabbak” – mondja. Miközben népszerű szerzők is akadnak, akik széles közönséggel bírnak, ők nagyobb biztonságban érezhetik magukat, még a személyüket érintő következmények ellenére is.
Ám több tucat szerző ennél sokkal törékenyebb helyzetben van. Ezt azért is figyelembe kell vennünk, mert az írás rendkívül bizonytalan szakma, amely mellett mást is kell csinálnunk, hogy meg tudjunk élni.
Egyebek mellett ápolniuk kell a felépített kapcsolati hálójukat például az újságokkal, de még akár mozikkal is. Ez is veszélybe kerülhet, ha azt érzik, hogy az önkifejezésnek következményei vannak. „Számomra nem elfogadható, ha ez óvatosságot, végül pedig öncenzúrát vált ki” – fogalmazott Giordano.
Paolo Giordano 1982-ben született Torinóban. Végzettsége szerint fizikus, A prímszámok magánya volt az első regénye. Megjelenése évében, 2008-ban Olaszországban elnyerte a legrangosabb irodalmi és a legnépszerűbb közönségdíjat, és azóta már világsiker. Második kötete, Az emberi test egy „új típusú” háború regénye, hősei az afganisztáni olasz misszió újoncai: szinte még gyerekek. Az Ezüst és fekete érzékeny, finom kamaradarab, egy fájdalmas élettöredék irodalmi feldolgozása.
Az olasz szerzővel arról is beszélgettünk, hogy a szólásszabadságról szóló alternatív konferenciasorozat vajon milyen hatással lehet az olasz országimázsra a Frankfurti Könyvvásáron. Paolo Giordano azt reméli, hogy a programsorozat mindenekelőtt a vitalitás gondolatát adja, vagyis a kulturális világ életben maradhat, aktívan, nyugtalanul. Szerinte az írók nem lehetnek passzívak, szelídek. A Frankfurti Könyvvásáron sem, de közben azt rendkívül fontosnak tartja, hogy kapcsolatba kerülnek a külföldi írók világával.
Ahogy azt korábban megírtuk, hosszú hetekig attól volt hangos a sajtó, hogy egyik legnépszerűbb írójuk, Roberto Saviano nem került be a Frankfurti Könyvvásárra utazó százfős küldöttségbe. Az írók fellázadtak a döntés ellen, és egyenesen elítélték az olasz politika cenzúrakísérleteit, a kultúrába való beavatkozását, és azt kérték, hogy a Frankfurti Könyvvásár alatt tarthassanak egy konferenciát, amelyen a fenti problémákat meg lehet vitatni.
Ez megvalósult, ám a La Repubblica értesülései szerint a hivatalos küldöttség megpróbálta elmozdítani a PEN Berlin szervezésében létrejött „nyugtalanító” eseményt, de végül nem tudták megtenni, s nem tehettek mást, csak higgadtságot színleltek.
(Borítókép: Paolo Giordano olasz író bemutatja új könyvét, a Tasmaniát a Borsa Hall könyvtárban 2022. november 11-én Bolognában. Fotó: Roberto Serra / Iguana Press / Getty Images)