A MIPCOM CANNES egyik kiemelt programjaként, telt ház előtt mutatták be a tízrészes Hunyadi-tévésorozat első epizódját 2024. október 22-én a cannes-i fesztiválpalota nagytermében. A nemzetközi piacon Rise of the Raven címmel debütáló produkció világpremierjén az Index is ott volt: a színészeket és a sorozat alapjául szolgáló kötetek szerzőjét, Bán Mórt is kérdeztük a projektről. A Beta Films és Robert Lantos történelmi sorozata első (rá)nézésre magasra tette a mércét, a stáb pedig reméli, hogy a műsor beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Már a bemutató előtti este rajongók rohamozták meg a Hunyadi Jánost alakító Kádár L. Gellértet, a Szilágyi Erzsébetet játszó Rujder Vivient és a Luxemburgi Erzsébetet megformáló Hermányi Mariannt. A város központi útján, a La Croisette-en kapták el őket a szemfüles helyiek, akik kinyomtatott, A4-es méretű fotókat dugtak a színészek orra alá egy-egy aláírás reményében (amit, mondanunk sem kell, természetesen megkaptak).
Persze ha az ember Európa – filmes szempontból – legfontosabb városában él, már hozzáedződhetett a sztárok követéséhez, de a Hunyadi magyar színészei egyelőre nem sztárok, nemzetközi viszonylatban legalábbis semmiképp. Ez azonban még változhat, és a sorozat első részét, illetve a fogadtatását látva pedig változni is fog. Hogy a Rise of the Raven (A holló felemelkedése) milyen magasra száll, és milyen szintre emeli a csapatot, egyelőre a jövő zenéje, de az biztos, hogy már most vannak rajongói: laikusok és szakmabéliek egyaránt.
Telt házas vetítőterem, szerelmes szemekkel egymás között sutyorgó kuvaiti riporterhölgyek, szűnni nem akaró taps és elérzékenyült stáb – valahogy így lehetne jellemezni a jeleneteket, amelyeket a vetítés előtt, közben és után csíphettünk el kedd este Cannes-ban. Újabb mérföldkőhöz érkezett a Beta Film és a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával létrejött Hunyadi (Rise of the Raven): a filmes, televíziós és streamingszakma legnagyobb tartalomgyártói és vásárlói előtt mutatták be az itthon jövő márciusban, a TV2-n megjelenő sorozat első részét. Ez az első alkalom, hogy magyar produkció ilyen kiemelt figyelmet kapott a nemzetközi szakmai közvéleménytől.
Soha nem szerettem a harcolós, történelmi produkciókat. Nem mondom, hogy soha nem láttam ilyen típusú filmet vagy sorozatot, de önszántamból aligha ültem le elé. Nem kötött le az öldöklés, az elhulló lovakat mindig megkönnyeztem, idegesített az ármány és cselszövés végeláthatatlan sora, na meg a szépfiú és az ártatlan, csoda szép nő nyilvánvaló és nyálas szerelme. Gyakran elvesztem a túlbonyolított cselekményszálak között, és a valódi eseményektől jócskán eltérő forgatókönyv sem nyűgözött le. A Két királynő meg Az utolsó párbaj azért odaszögezett a képernyő elé, sőt kamaszként még a Szulejmán is, de kulturális újságíró létemre kihagytam a legtöbb ilyen produkciót.
Érthető módon kissé aggódtam a Hunyadi vetítése előtt. Kételyekkel tele, kvázi nulla elvárással ültem be a fesztiválpalota nagytermébe, és én voltam a legjobban meglepődve, amikor úgy jöttem ki a vetítésről, hogy
tetszett, amit láttam.
Ahogy lement az első rész, és felkapcsolták a lámpákat, máris azon kaptam magam, hogy ne már, érdekel a folytatás, ami nyilvánvalóan jó jel. Ráadásul – mindenféle „nagymagyarkodástól” eltekintve – igenis sokat nyomott a latba, hogy a saját hazám történetét látom viszont a vásznon. Ismertem a történelmi személyeket, tudtam, ki kicsoda, nem bonyolódtam bele a családfába vagy a szereplők közötti kapcsolatokba.
Már az első részben belecsaptunk a lecsóba, azonnal egy tragikus, érzelmi húrokat pengető jelenettel indított a produkció, de nem is lehet (pontosabban érdemes) máshogy elkezdeni egy ilyen sorozatot. A vetítés elején attól tartottam, lassan fog beindulni a buli, és egy rész alatt kvázi sehová nem fut (még) ki a történet.
De ahogy azt előzetesen gondoltam, jöttek a harcos, a szerelmi és az ármányszálak is Fekete Ernővel, azaz Cillei Ulrik gróffal az élen, vagyis mindenből azonnal kaptunk egy nagy adaggal. Nem lehet azt mondani, hogy ne történt volna semmi fontos az első egy órában – épp ellenkezőleg. Nagyon is sok minden történt, a felütés izgalmasra és mozgalmasra sikeredett. Ebben a produkcióban szinte egyáltalán nem éreztem, hogy zavarnának a fent említett dolgok. Talán mert ezeket a hősöket most már személyesen is ismertem? Lehet, de mindegy is...
Természetesen nem volt hiány eye candyből, vagyis szemet gyönyörködtető látványból sem, ami alatt természetesen a szép színészeket értjük. Az előttem ülő kuvaiti lányok már a vetítés előtt olvadoztak a Hunyadit alakító Kádár L. Gellérttől, hát még akkor, amikor meglátták a vásznon félmeztelenül... Mondanom sem kell, ezek a riporterhölgyek – illetve, meglepő módon férfi riportertársuk – voltak az elsők, akik a premier után odafutottak a színészhez, és meglőtték a kötelező közös szelfit.
A női fronton első körben Hunyadi első szerelmét, Brankovics Marát (Törőcsik Franciska) és Szilágyi Erzsébetet (Rujder Vivien) ismerhettük meg. Előbbi a jelenetek felében (fél)meztelenül állt a kamerák, na meg a férfi hősök szeme elé, utóbbi vágyakozva nézte a hegyomlás méretű Hunyadit. Törőcsik finom, mégis határozott nőként jelent meg az első részben, külsejét tekintve tökéletesen beillett az extravagáns szultáni környezetbe. Rujder kevésbé kifinomult, sokkal inkább harcias habitusa egy igazi lovagkirálynőt juttatott eszünkbe. Nem számítottunk ekkora kontrasztra a két szereplő között, ami nemcsak a külsejükben, de a Hunyadihoz való viszonyukban is szépen megmutatkozott.
Végig bent voltam az írószobában, én is dolgoztam a forgatókönyvön. Bár korábban már láttam az első részt, most is lenyűgözött a vetítés. Meg kellett tanulnom elengedni az eredeti sztorit, pontosabban kettéválasztani a kettőt. Eleinte fájt, hogy a sorozatból kimaradt több eredeti karakter, és módosultak a párbeszédek, de nem lehet tizenkét regénnyi szöveget összesűríteni tíz részbe. Ez a sorozat egy új produkció, amelynek nagyszerű alkotói vannak
– mondta a premier után az Indexnek Bán Mór, a Hunyadi-regényfolyam szerzője, aki maga is részt vett az idei MIPCOM-on.
A színészekkel már a vetítés előtt beszélgettünk, az egész stáb izgatottan érkezett a négynapos MIPCOM-ra.
„Ez az egész nagyon gyors és feldolgozhatatlan. Talán majd egy hét múlva összeáll bennem, hogy hol voltunk és mit csináltunk, de most igazából annyi a feladatunk, hogy szerves részei legyünk a rendezvénynek, és jól reklámozzuk a sorozatunkat, mert dolgoztunk rajta eleget. Majdnem 27 voltam, amikor megtudtam, hogy forgatni fogunk, és mindjárt betöltöm a 31-et, szóval azért ez nem kis idő. Tegnap Robert Lantossal (a sorozat producere – a szerk.) beszélgettem, és mondtam, hogy különösen nehéz ez az egész, mert nagyon jó itt, de ez tényleg az első állomása annak, hogy el kell engedni a projektet. A munkának ez a része kicsit szorongat, és szeretném, hogy jól teljesítsek” – fogalmazott a fesztivál második napján Rujder Vivien magyar újságíróknak arra a kérdésre, hogyan érzik magukat a premier előtt.
Szerintem minden színésznek az az álma, nekem legalábbis biztosan, hogy egyszer majd azzal a munkával, amibe beletettem a lelkemet, elmehessek külföldre. Vagy egy bemutató miatt, vagy azért, mert eleve ott vagyok külföldön. Nekem ez az első olyan alkalom, amikor elhagyom a Budapest táblát azért, mert dolgozom, és ez nagyon-nagyon jó érzés. Olvadozik a lelkem, ahogy látom, hogy ez a produkció szárnyra kél, ahogy látom, hogy ki vannak nyomtatva kis flyerek, megnézzük együtt a külföldiekkel a produkciót, itt vannak kollégáim, és ez tényleg olyan, mintha az ember látná a gyerekét felnőni
– mondta Hermányi Mariann.
„Úgy érkeztem ide, mármint a produkcióban, hogy Erdélyből bedeportáltak. Olvastam egy cikket, amiben ezt írták: bedeportáltak.
Szóval bedeportáltak Erdélyből, és senki nem ismert, ez jó volt.
Egy olyan terepen tudtam megmutatkozni, ami ilyen tabula rasa. A casting után elkezdődött a közel féléves előkészület, ott már voltak olyan felismerések, vagy inkább megjelentek a félelmeim, hogy biztos képes leszek-e rá. A kaszkadőrökkel napi nyolc–tíz órákat edzettünk. Én már úgy érkeztem ide, hogy atletikus alakom volt, viszont a küzdősportok, a harcművészet, a fegyverekkel való bánás, vagy egyáltalán az, hogy meg kellett tanuljak lovagolni, hát ez eleinte nonszensz volt. De közben tudtam, hogy miért vagyok itt, mit kell elérnem, és mit kell megcsináljak. Beleszerettem Hunyadi karakterébe” – fogalmazott a főszereplő Kádár L. Gellért a felkészülésről.
Szerintem a gyakorlott, régóta pályán lévő színészeknek is nagyon-nagyon nagy mérföldkő ez, akár a stáb méretét tekintve, akár amiatt is, hogy külföldi színészekkel, filmszínészekkel játszhattunk együtt. Magyarországon ezzel kicsit hátrébb tartunk, mindig gyümölcsöző, amikor nagy filmszínészekkel találkozunk, és megnézzük, hogy ők hogyan viselkednek a szettben, hogyan állnak neki egy szerepnek
– mondta Hermányi Mariann az Indexnek arról, hol helyeznék el a pályafutásukban ezt a produkciót.
„Rengeteg óriásprodukció folyik Magyarországon, és néha, nem is tudom, egy ukránprostituált- vagy egy katonaszerepet odaadnak egy magyar színésznek. De azáltal, hogy ez a sorozat hat nyelven forog, és szinte mindenki a saját anyanyelvén szólalhatott meg, az nagy szó. Hálás vagyok, hogy ez megadatott, hogy ilyen nagy filmekben a saját anyanyelvünkön is játszhatunk, és hát egy főszerepet, nagybetűs szerepeket… Erre eddig nem igazán volt lehetőségünk” – reagált kérdésünkre Törőcsik Franciska.
A sorozatot várhatóan 2025 tavaszán kezdik vetíteni a TV2-n.
(Borítókép: A Hunyadi stábja 2024. október 22-én. Fotó: Hunyadi)