Megjelent Turák Péter Szigorúan őrizetlen című könyve, amely igaz történet alapján ír a világ egyik legkeményebb börtönéről. Mint a könyv ismertetőjében olvasható: a Narcos világa kismiska a Los Teques börtönéhez képest.
Győző drogfutár, és lebukik a caracasi repülőtéren. Hogy jutott el odáig, hogy csempész legyen belőle? Mi történik vele az előzetesben? Hogyan zajlik a tárgyalás? Hogyan kerül egy magyar férfi Caracas legkeményebb börtönébe, ahol annyi gyilkosság történik, hogy az egyik folyosó tele van hullákkal?
Miként jut odáig egy gyerek, akit az anyja egyedül tart el, ezért a grund neveli, aki bokszot és cselgáncsot tanul, majd sikeres karatés lesz, hogy később drogfutárkodni kezdjen?
Egyáltalán, mi az az öszvér, és hogyan szállítják a futárok a kapszulás kokaint a gyomrukban?
Milyen az, amikor te vagy a csali, akit feldobnak, hogy más szállítmányokról eltereljék a figyelmet?
Győző nem sejti, hogy olvasottsága, kézügyessége, bunyókban szerzett tapasztalata, humorérzéke és jó helyzetfelismerő képessége milyen jól jön majd, amikor Venezuela legkeményebb börtönébe kerül, ahol nyolc évnyi fogság vár rá – ami egyenlő egy halálos ítélettel.
Az, hogy nem óvodai megőrzőbe dugták, már az előzetesből is kiderül, olvasható a könyv sajtóanyagában. Ott gyilkosság ugyan nem történik, csak börtönlázadás. Még az is kibírható, hogy a vécélyuk mellett kellett aludnia, az ürülékben. De már itt is sejteni lehet, ami azután a börtönben világossá válik: a rácsok mögötti világ külön társadalom a társadalomban, amire az őröknek nincs sok ráhatása, be sem teszik a lábukat a dutyiba, csak legvégső esetben,
akkor is csak maszkban, hogy elkerüljék a későbbi megtorlást.
Barátságok azért itt is szövődnek. Győző az előzetesben megismeri Felipét, aki spanyolul tanítja, ez a nyelvtudás később majd kincset ér. A Los Tequesben pedig találkozik Palival, egy másik magyar fogvatartottal, az ő tapasztalatai segítenek, hogy Győző megtanulja, milyen a börtöntársadalom.
Ha ugyanis a folyosón maradsz, akkor lelőnek vagy éhen halsz. De még egy pavilonban is kérdés, hogy meddig bírod.
A venezuelai állam úgy spórol a börtönökön, hogy nincsenek őrök, csak kívül, viszont a rabok hetente háromszor fogadhatnak látogatókat. Így nem kell etetni őket, visznek nekik ételt a rokonok. Egészségügyi ellátás sincs, mindenki oldja meg magának. Vagy támogatnak kívülről, vagy találsz valami munkát a börtön falai között, hogy ezekre teljen.
Ha a „ranglétrán” feljebb akarsz jutni, nem elég rendszeresen fizetned a védelmi pénzt, keménynek kell mutatnod magad,
gyilkolnod is kell,
hogy kivívd a tiszteletet. És muszáj drogoznod, hogy a kisfőnökök állandó megrendelőivé válhass. Hogyan tud érvényesülni Győző melltartódíszítéssel, tetoválásrajzolással, palacsintasütéssel vagy rántotthúskészítéssel? Mennyit kell verekednie, visszaszólnia, vagy akár ölnie ahhoz, hogy életben maradjon?
Turák Péter könyve testközelből mutatja be azokat a helyzeteket, amelyekre mindenki kíváncsi, de akkor járunk jól, ha csak olvasmány formájában találkozunk velük. Szigorúan őrizetlen című könyvének főszereplője, Győző a Los Tequesbe – hivatalos nevén a Ramo Verde Büntetésvégrehajtási Intézetbe –, a venezuelai fővárostól délnyugatra található hírhedt börtönbe kerül.
Először semmit nem ért a falak mögötti világból, aztán muszáj gyorsan tisztába jönnie a kimondatlan törvényekkel. Odabent egy egész trópusi város lüktet, mindenki üzletel, virágzik a lehúzás, a csempészet, a prostitúció – mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Egyesek meghalnak, mások letöltik a büntetésüket és kiszabadulnak. Győző vajon hogyan élheti túl?